Tegnap volt egy honapja, hogy "hivatalosan" is egyutt vagyunk. A kritikus honap ugye?! Haha. Hat igen, nem igazan voltam tobbet senkivel, mint egy honap. Igazabol, mit is beszelek...Abszolut senkivel sem voltam tobbet, egy honapnal. Es azt hiszem most is erzem azt, amit eddig mindig. Csak ezuttal egy picit maskepp. Baratnoim azt mondjak, mas vagyok mint eddig. En is erzem magamon. Olykor fellegekben vagyok es olyan jo, hogy barcsak sose  lenne vege. Maskor pedig, minden igazi ok nelkul felek es rossz a hangulatom. Mert felek a tudattol, hogy elveszitem. Nem is tudom mi van velem, de furcsa vagyok ez igaz, es ezt en is eszrevettem. Masnak miert olyan egyszeru es konnyu? Mas miert tud mindent olyan lazan venni es boldog lenni? Es en miert nem? Amikor jol mennek a dolgok, akkor tenyleg jo, es minden nagyon tokeletesnek tunik, de akar egy szo amit mas hangnemmel mond ki, es mar arra gondolok, hogy miert?! Pedig igazabol, semmi okom nincs felni. Elmondja nagyon sokszor, hogy nagyon szeret velem lenni, es jo velem lenni, es nem akar csak es kizarolag engem, de bennem megis az van, hogy mi van ha megsem. Es az az igazsag, hogy eddig az volt bennem, hogy most nem erdekel, nem gondolok a jovore. De nalam most eljott az a pont, hogy lehet, hogy tobb is lesz, es a tobb alatt egyertelmu, hogy mit ertek. Mert igen, elso alkalom lenne. 20 eves vagyok, de elso alkalom lenne. Es eddig olyan konnyu volt minden, mert ha meg is bant, es elmegy jolvan, rendben, tulelem. De ha kozelebb engedem magamhoz, igazabol kozelebb mar akkor nem is engedhetnem...akkor megtortenik az, amit egyebkent mar en is nagyon akarok, de mi van, ha akkor megy el? Akkor mit csinalok? Azt mondta, ne aggodjak emiatt, mert o var es ez nem jelent problemat, de megis akarhanyszor egyutt alusznk mindig probalkozik. Nem mondom, hogy nem lenne jo...mert nagyon is. De nem erzem meg magam kesznek ra. Meg nem bizom meg benne rendesen, es igazan es meg nem menne. Igazabol felek, hogy megbannam. Akarva es akaratlanul elojonnek bennem olyan kerdesek, hogy mi van ha nem o az, aki kell nekem. De az a helyzet, hogy nekem jelen pillanatban, csak o kell, es tegnap akar a vilag vegere is elmentem volna vele. Akkor ez csak jelent valamit. Akkor...ugy nem csak egy fellangolas az egesz?! Akkor...ugye megtortenhet az, ami velemenyem szerint vagy tokeletesse fog tenni mindent, vagy mindent elront. Kiderul. De nem akarok ennyire pesszimista lenni, ideje mar a dolgokban a jot meglatni elobb. Valtoztatnom kell. Lazabbnak kell lennem. Ez igy nem mehet tovabb...!