Olyan osszevisszasag van a fejemben....Nem tudom ki vagyok, nem tudom mit akarok, nem tudom mire vagyok kepes, es ezt mas is latja rajtam. Sajnos. Van egy baratom, akit tiszta szivembol szeretek, es o is szeret engem, de megis sokmindenert megharagszom ra. Igaz, ugy gondolom (legalabbis abban a pillanatban), hogy jogosan, de visszagondolva, tenyleg lehet, hogy csak egy 'Drama Queen' vagyok. Olyan volnak mint nagymamam? Szeretem sajnaltatni magam? De en utalom, ha o jon es sajnaltatja nekem magat, hogy ilyen meg olyan szar az elete, es ennek ellene en is ezt csinalnam? 

Baratom, baratnoim mindenki azt mondja, nem csinalok semmit. Elmegyek egyetemre (mellesleg, arra a szar egyetememre), es ennyire vagyok kepes. Es ezt senki mindenki is a tudtomra adja. Miert nem csinalok valami ertelmesrt, miert nem kezdek valamit az eletemmel? Egesz nap alszom, es sorozatot nezek, es a legszomorubb, hogy ezzel en meg is vagyok elegedve. De mit csinalhatnek? Ez jar a fejemben, es ha erre gondolok, csak a Jo Isten tudja mennyi katasztrofasag megy at a fejemen. Mi lesz, ha nagy leszek?! Egy evem van meg az egyetembol, es utana valasztanom kell, hogy mi legyen, es ugy erzem senki nem segit, egyes egyedul en vagyok az, aki segithet magan. Es nem tudom merre induljak, nem tudom mit csinaljak. Elkepzelem magamnak a jovot, azt, hogy milyen szeretnek lenni mi mindent szeretnek csinalni, de egyszeruen nem erzem magam eleg jonak ahhoz, hogy meg is valositsam. Egyszoval, nem hiszek magamban. Es azok, akik szeretnek, ezt kozlik is velem, minden egyes alkalommal. Hogy csinaljak mar valamit, mert igy egy semmi vagyok. Es akkor bejovok a szobamba, sirok, es szomoru vagyok, es semmit nem oldottam meg, meg most se..., es nem is tudom, hogy kezdjem el, mit csinaljak, hogy ne legyek egy senki. Hogy ne az a lany legyek, aki "megcsak ket szamot se tud osszeszorozni", hanem egy talpraesett, okos, ugyes no. Annyival konnyebb volt, kislany koromban, nem volt ilyesmi problemam, csak, hogy eppen mit jatszak. De fel kell noni, es en nem tudom, hogy kezdjem el. Es felek, hogy egyedul nem fog menni. Mi legyen az elso lepes? Menjek el kulfoldre, es eljem ott az eletem, EGYEDUL? Felek a maganytol, nem tudom mi lesz velem, ha nem hivhatom fel a brataimat, hogy elmondjam, mi van velem, hogy tanacsot kerjek, hogyha sirok, elmondjam nekik mi bant...

Es...nem akarok tavol lenni a baratomtol sem, nem akarom nem szeretni, nem akarom az eletemet nelkule, de nem tudom, hogy boldog vagyok e. Tudom, hogy segiteni probal, es tudom, hogy nagyon aranyos, hogy mindent megtesz, es, hogy mindig kedveskedni probal, meg a maga modjan is, de azt is tudom, hogy ezt a viselkedesemet ami "ujjabban" van, nem fogja sokaig birni. En kell sajat magamon segitsek, de hogy?! Sok ember vesz korul, de most egyedul vagyok. En kell kitalaljam mi legyen, mit akarok, hogy akarom. Sajat magamat kell figyelembe vegyem. El kell doltsem, milyen jovot akarok magamnak, es meg kell valositsam. Es be kell bizonyitsam mindenkinek, de legfokeppen magamnak, hogy igenis KEPES VAGYOK RA!! Csak meg nem tudom, hogyan.... :(