Es tenyleg igy van, meg kell tanulnom hinni magamban, meg kell tanulnom mindenben a jot keresni, meg kell tanulnom azt, hogy a vilag nem ellenem jatszik, hanem velem. Ha ezeket nem tanulom meg, nem fogok tudni elerni semmit, es a vegen egyedul leszek.
Azt gondoltam talan, hogyha en leszek a kicsi szegeny kislany, akkor engem mindig mindenki sajnalni fog es szeretni is egyuttal. De ez a legnagyobb hulyeseg amit ember gondolhat. Hisz ha en sajnalom magam, es ha en is lenezem magam, es ha nincs onbizalmam, akkor mas is pont ugyan igy fog latni. Ki szereti az olyan embereket akik magukba fordulnak, es nincs eletuk? Hisz legyunk realistak..., ha talalkozom egy olyan szemelyel aki minidg szomoru, mindig a rosszatt latja mindenben, eloszor probalok segiteni neki, hogy minden jo lesz...de vegul megprobalom kerulni (PS). Viszont ha talalkozom egy olyan szemelyel, aki mindig vidam, mindig boldog, mindenbol hulyeseget csinal...az a celod, hogy baratkozz vele, mert teged is felvidit. (Es erre is van nehany jo peldam...).
Lenyegeben ossze kell szednem magam, vannak baratnoim akikkel neha veszekedunk persze, de attol meg mi vagyunk egymasnak, es vannak szuleim akik szeretnek es mindent megadnak amit csak tudnak es persze van egy baratom, aki szeret akarmilyen duzzogos es hisztis legyek, szeret ahogy vagyok, igy, sovanyabban, es igy, hogy nem en vagyok a vilag legokosabb embere es igy, minden hibammal egyutt. Mert hat, elvileg szeret, hisz nem lenne velem, ha nem igy lenne. Meg kell tanulnom bizni es hinni onmagamban, csak igy lehetek boldog. :)