Naaagyon reg volt azamikor irtam ide, es ujra eljott egy olyan idoszak, amikor annyira maganyosnak erzem magam, hogy elovennem ujra a regi kis napolomat, ami mindig meghallgatott, es mindig segitett abban, hogy kimondjam ami bennem van. 

Igazabol nagyon szeretnek egy konyvet irni, sokszor gondolkodtam mar ezen, de mindig valami megakadalyoz ebben. Mi ertelme lenne? Mit erek vele? Hisz hires irono ugysem valna belolem. Raadasul mirol is irjak? Ki kivancsi az en eletemre es nyavajgasaimra? De megis szeretnem, es talan csak magam miatt egyszer, ha talalok egy jo cimet, elkezdem. Ezt csak ugy megjegyzes keppen irtam le. Ha esetleg 50 ev mulva eloveszem ujra a naplomat, lassam, sikerult e. 

8 eve irom ezt a naplot, hihetetlen, de borzasztoan orulok, hogy irtam, mert talan majd a gyerekem is olvashatja egyszer, es sokat fog segiteni neki, habar ki tudja. Az a gond, hogy legtobbszor akkor irtam, ha rossz kedvem volt, ha valami bantott. De most, hogy ennyi ido utan ujra beleolvastam, azt hiszem talalo a nev "Peyton", hiszen nagyon hasonlitok a Tuti Gimi foszereplojere, es bar mar nagyon sok ido eltelt amiota nezte, most ujra elkezdtem nezni, es meg mindig talalok kozos dolgokat bennunk.

A baratom elment vegul Svedorszagba tanulni, ket evre. Borzaszto volt amikor kozolte a hirt. Egyik pillanatban sirtam, bogtem, a masikban viszont orultem, mert ugy gondoltam ez jot fog tenni a kapcsolatunknak, ugy gondoltam, hogy ez segithet abban, hogy kideruljon, hogy tenyleg egymasnak vagyunk e teremtve.
Az a helyzet, hogy elbizonytalanodtam. De nem a sajat erzeseimet illetoen, hanem az o erzeseitol felek. Nem vagyok mar benne olyan biztos, hogy annyira engem akar, mint amennyire en akarom ot. Tudom, hogy vilag eletemben attol feltem, hogy nem vagyok eleg... (eleg okos, eleg ugyes, eleg szep...), de talan remeltem, hogy neki igy vagyok tokeletes, ahogy vagyok. Talan igy is van, de nem mutatja ki. Nem mutatja, es nem erzem, hogy mi van benne. Hogy hianyzom e neki. Ugy tunik, hogy nagyon is jol erzi magat ott, nagyon jol van koszoni szepen, es sosem jutok eszebe. Igaz, hogy minen reggel ir, es minden este, es meg neha napjan napkozben is beszelunk par szot, de eleg ez ahhoz, hogy ez a kapcsolat megmaradjon? Felek, hogy kezd lemondani rolunk, es talan emiatt en is... Sokszor vagyok szomoru emiatt, o ezt latja, es talan egy ido utan meg fogja unni, hogy mindig olyan buskomor vagyok. De mit tehetnek? Most az egyszer nagyon tanacstalan vagyok, es egyszeruen nem tudom kit kerdezzek meg. Megeri erosnek maradnom es varjak, megha minden este sirva is alszom el? Neki megeri? Vagy a vegen csak eszreveszem hogy egyedul maradtam, es megcsak nem is erdekli majd. Fontos vagyok neki annyira, hogy kuzdjon ertem, ha mar veszni tunik minden? Az a gond, hogy nem vagyok benne biztos, es emiatt felek annyira. 
Nem tudom, ki az aki valszt tudna adni ebben, talan most az egyszer, nekem kell megtalalnom a helyes utat, es egyedul kell rajonnom, talan a valasz... az ido.