Arra a dontesre jutottam, amire par evvel ezelott es talan mostmar megtanultam a lecket, hogy az oszinteseggel nem lehet elrni semmit. Osszeszedtem magam es elmondtam neki mit gondolok es leirtam neki mindent, ahogy gondoltam. A valaszabol nagyjabol a lenyeg az volt, hogy sajnalja, hogy olyanokat…

Egyre csak rosszabb, es nem tudom jol kezelni az erzest. Ahelyett, hogy enhulne, egyre inkabb elojonnek az emlekek, es rossz. Nem voltam szerelmes, nem voltam annyira kozel hozza, es ennyire megerint. Miert reagalom igy le? Miert vagyok ennyire gyonge? Miert erdekel ennyire? Hogy lehetnek erosebb es…

Ezzel a szammal kezdtem el irni rola eloszor, es most bar nem akarom azt mondani, hogy ezzel a szammal fejezem is be, mert oszinten szolva a szivem melyen meg nem tudom elfelejteni, es az az igazsag, hogy meg nem is akarom. Valahogy meg mindig remenykedek abban, hogy az a sok szep jo dolog nem hiaba…

Ha valaki erdekel teged, hogy mondhatsz ilyet? Hogy lehet olyat mondani, hogy "el tudok eleg gyakran tunni?". Hogy lehet....? Megertem ha fel, megertem ha fel kapcsolatot, de lathatja, hogy nem olyan vagyok mint az elozo baratnoi. Hisz lathatja. Hisz tudtara adtam, legalabbis igyekszem. En tenyleg…