Hat ez egy hosszu bejegyzes lesz mivel Reila roplabdazni van en most fejeztem be a takaritast, rend rakast es bar ugyan mar sokszor eszembe jutott, hogy jo lenne ujra irjak kicsit ide, hogy majd oregsegemre legyen mit olvasgassak megse volt valahogy sosem kedvem vagy eleg turelmem hozza. 

Hat most a tvben eppen regi zeneket hallgatok, amiket regebben is hallgattam, szoval Groove Coverage idoszakos zenek es arra gondoltam, epp itt az ido felfrissiteni a dolgokat, es ujra leirni, hogy velem tenyleg csodak tortennek. 

Miert is? Kifejtem persze reszletesebben is, de hirtelen beleolvastam a 2020-as posztom utolso soraiba, ahol ugyanis arrol irtam, hogy varom a csodat (ismet), hogy varom, hogy vegre grafikus designer legyek, es a hotelben is valami csoda tortenjen. Hat tortent...mert hivatalosan is grafikus designer lettem. Nem volt konnyu, de a csoda ismet "lecsapott" es bebozonyitotta, hogy valaki valamiert nagyon figyel es vigyaz ram es segit (mint azt mar biztos vagyok benne sokszor leirtam, nem konnyen es sok kitartas es turelemmel).

Szoval, megprobalok visszaemelkezni, hogy is tortent. Nem lesz nehez, mert sose fogom elfelejteni :) 

Ugye a hotelben a korona bekoszontese utan nagyon megvaltoztak a dolgok. A ket oreg mintha fejre esett volna, valosiznuleg beszartak, hogy elveszitik a hotelt, hogy be kell zarjanak es emiatt az osszes emberen atgaozltak es csak azt neztek nekik mi a jo. Megha ennyi evesen mar igazabol csak a boldogsaggal kellene foglalkozzanak, nem azzal, hogy felkelnek reggel 5kor, hogy reggelit csinaljanak a szalloda vendegeinek mert sajnaljak azt a rengeteg penzuket ami van, hogy megfizessek az alkalmazottat. Azert dolgozzal egesz eletedben, hogy 75 evesen se tudd elvezni az eleted? Hat kossz, en ebbol nem kerek. 

Minden esetre a kovetkezo tortent: mar nagyon rossz volt minden, csunyan beszeltek velem, idegesek voltak mindenert en pedig mar tenyleg nem is tudtam mitevo legyek. Tenyleg, ahogy irtam az elozo posztban, a csodara vartam. De el se tudtam kepzelni, ez hogy fog megerkezni, mert tenyleg olyan remenytelennek tunt. (zarojelbe irnam, hogyha az a csoda akkor nem tortenik meg, meg mindig ott lennek ebbe 100% biztos vagyok). 

Nem tudtam mi tevo legyek, anyaval beszeltem mindig panaszkodtam neki, Reila-val mindig veszekedtem, hogy milzen szar, hogy nem tisztelnek, csicskaztatnak, kihasznalnak minden lehetseges modon. De tudtam, ha felmondok nem eleg hogy nem lesz penzem, munkasegely penzt se kaphatok, mert en mondtam fel, mas munkat se fogok talalni mert ugye korona van, hotelbe se valoszinu, hogy felvesznek, mert az hogy ide felvettek az is valojaban csoda volt a nyelvtudasom miatt. Szoval tenyleg nem is tudtam, mi legyen vagy hogy oldhato meg ez a problema. Valojaban szokasomhoz hiven, csak vartam...kivartam a csodat. :D

Anya elmondta csomoszor, hogy o imadkozik, majd valahogy lesz, valami csak lesz. Es emlekszem meselte, hogy o nem tudja miert imadkozik, mit ker, csak abban remenykedik valahogy jol alakul. Hat jol alakult. Egy nap jott a kis oreg, hogy beszelni akar velem. Hirtelen, visszagondolva, tenyleg fogalmam sincs mi a banatot akart, csak leultunk a kis fotelekbe es elem tolt egy lapot. A felmondasi lapomat. En annyira durvan megledpotem, hogy az egyszeruen elmondhatatlan. Es furcsa, de nem is tudtam hirtelen, hogy most ennek oruljek vagy ne oruljek vagy most mi a frasz van. Csak pislogtam nagy szemekkel, es hallgattam amiket mond: sajnos a nyelvtudas meg nem elegendo ide, sajnos nekunk olyan szemely kell, aki ebben az idoszakban mindent bevallal (de hisz reggeliztetesen kivul mindent megcsinaltam - mi a banat, meg szaros wc-t is takaritottam es 50 frankal ki akarta szurni a szemem erte, mikor nekem semmi kozom ehhez a terulethez), nekik olyan szemely kell, aki maskepp visoznyul a dolgokhoz, aki nem olyan mint en. Hat oszinten belegondolva, hogy milyen is voltam...tul jo. Nagyon halas voltam azert, hogy felvettek, adtak egy eselyt es minden erommel azzal voltam, hogy meghalaljam es jo munkat vegezzek, es lenyeltem a sok csunya szavakat amiket a vendegek vagy ok ketten nekem mondtak, vagy azert mert nem beszeltem meg jol a nyelvet (de nem tud valaki egyik naprol a masikra tokeletesen egy idegen nyelvet beszelni, nem ertem...na mindegy), szoval mindent elneztem nekik es csak a legjobban probaltam adni, sose voltam elutasito nem mondtam sose nemet, de ok kirugtak. Ertetelnul alltam valojaban, mert tudtam, hogy jo voltam es tisztesseges megis kirugtak. Picit rossz erzes volt, hogy valaki nem volt megelegedve velem es a munkammal, de hat nem volt mit tenni, kirugtak hat ez van. Olga, a kolleganom biztos volt benne, hogy ot ki fogjak rugni, mert o nem tisztelte egyikojuket se, megmondta mindig nekik a magajet, sot amikor munkaiodon kivul kertek, hogy vasaroljon a hotelnek valamit, kiakadt, hogy o a szabadidejeben biztos nem csinal semmit, irjak be munkaidonek es akkor mindenkepp, de maskepp..ezt felejtsek el. En nem egyszee megcsinaltam ezt is, es sose kertem/kaptam erte semmit. De ez nem volt jo. Szoval, Olga, mivel nem rugtak ki, csalodott volt, mert a terve az volt, hogy kirugjak es munkanelkulire mehet, eppen karacsony elott, tokeletes idozites. Hat nem tortent meg, visoznnt velem igen. Kirugtak korulbelul oktober kornyeken, november vegeig dolgoztam, es mivel a sok szabadnapomat nem vehettem ki a korona miatt (mert ez egy haboru, es a haboruban nem mennek a katonak vakaciora - hogy az oreglanyt idezzem), ezert nagyjabol 3 hetem megmaradt, amit szepen december elejen kotelesek voltak megadni, igy egy honappal elobb elhuztam a csikot, es otthon voltunk 1 honapot. Szuper volt. Aztan, kirugas utan, az oreglany hanguzenetet hagyott, kb 1 hetre ra. O csak meg szeretne kerdezni, ha nem e mennek be dolgozni 1-1 napot neha, mert kicsit gondba vannak, mert az Olga beteg, es kozeleg a karacsony es a masik kollegano egyedul nem birja. (Mindenkit en tanitottam be, mert en voltam az utolso ott, es az Elva nagyon rendes kis csaj volt, o mindent megcsinalt, es mindenkepp ot akartak hotel recepcio managernek-ezert 1 honap utan rogton fizuemelest is kapott, en masfel ev utan is azt kaptam csak, hogy jaj korona van es nincs penzunk...whatever). Hat kozbe en Olgaval tartottam a kapcsolatot, abszolut nem volt beteg, csak o mar azon dolgozott, hogy valahogy kurugjak ot is, de mindenkepp, ha nem rugjak ki, felmond karacsony elott, mert o nem dolgozik ilyen utolso embereknek. Ugy is lett, karacsony elott felmondott, otthagyta oket. En az oregasszonynak visszairtam, hogy sajnos nem tudok, keszulodok haza es nincs idom visszamenni. Ez nem volt eleg, megegyszer hagyott meg egy hanguzenetet, hogy es most ezen es ezen a napon, nem e mennek vissza, mert ismet bajba vannak. Ugye mondanom sem kell, hogy mit valaszoltam? Hat persze, hogy nemet. De bevallom, sokat vacilaltam rajta, es mindnekit megkerdeztem mit tegyek, mert olyan nehezemre esett, nemet mondani, mindazok ellenere amiket tett es viselkedtek velem. Sot, az utolso munkanapomon az oregasszony meg gunyosan megjegyezte Elvanak, hogy naa mostmar elmehet nyugodtan pihenni egy hetvegere mert Elva reggelit is megoldja es a recepciot is es nem kell aggodnia vagy felkelnie. Mert ugye en nem votlam hajlando egy 30 szobas hotelbe, hamar 6tol rantottat sutni, majd menni a recepciora budosen olajosan penzt elvenni, check out-olni, majd vissza reggeliztetni, kavet fozni, vissza a recepciora..., azon felul, hogy borzaszto unprofesszionalistanak tartottam, egyszeruen nem erre a munkara jelentkeztem. Szoval, ezt ugy meg indirektul odaszurta. 

Ugyhogy, vegulis egyszer se mentem vissza, es jo is volt ez igy. En ugye meg utana Elvaval is tartottam a kapcsolatot, es meselte, hogy az oregasszony nagyon megbanta, hogy kirugott mert en a recepcio dolgait nagyon jol inteztem, nagyon ugyes voltam, organizalt es kedves, ertettem a dolgokhoz, de a reggeli..., es megbanta, hogy kirugott, nem engem kelett volna. Bar remelem, tenyleg oszinten remelem, hogy meg eszebe jutok neha es nem koveti el tobbet el ezt a hibat, hogy egy olyan szemelyt aki minndent megtesz lebecsul, nem tisztel ordibal vele mert tudta, hogy nem ordibal vissza, es tanult a hibajabol. Ezt mar talan sose tudom meg. 

Ugye mondnom sem kell, hogy Elva is otthagyta oket, es o is felmondott egy par honap mulva?! :) - na hat ez van. 

Munkanelkuli lettem, egy honapot otthon ulhettem, ebben az egy honapban nem kaptam fizetest, mert tisztessegesen bejelentettem, hogy januartol leszek ujra svajcba es csak akkortol fogok kezxeni munkat keresni (bar siman kerhettem volna decembertol, de igy tartottam korrektnek), - most igy belegondolva, lehet ezekert az aprosagokert van tenyleg mindig szerencsem, mert nem vagyok egy tokkeletes embert, sot, de valahogy mindig tisztesseges vagyok. Szerencsere olyan jo felugyelo asszonyt kaptam, (ez is szerencse lehet?!), hogy nem cseszegetett a munkakkal (pedig ahogy hallottam, vannak akik borasztoak), eleg volt havonta 8 darabra jelentkezni, es meg azt is megengedte, hogy web es grafikus designban keressek munkat. Milyen jo mar?! Aztan atkerultem egy masik asszonyhoz, mert kozbe elkoltoztunk, aki talan meg ennel is kedvesebb volt egesz vegig. Amikor mar nekem ment el a hangulatom, hogy nem fogok munkat kapni, o biztatott, hogy ne adjam fel. Jauartol oktoberig keresgeltem a munkakat, de semmi..., meg akadt 1 ceg aki felhivott, volt 2 interjum vagy talan 3 veluk, de vegulis nem engem valasztottak. Akkor azt mondtam, hat jo, a design munkarol ennyit, nem vagyok eleg jo nincs iskolam nincs egyetemem, mit is akarok en? 

Es eljott ismet az a pont, amikor nagyon osiznten fel akartam mar adni, es elkezdeni kizarolag ismet csak hotelekben vagy ruhas uzletekben keresgelni. Tudod igazabol mindig van az a pont, ami aaz utolso utani pont. Mert van egy pont amikor azt mondo hogy kesz feladod, de igazabol meg birod csak varos a biztatast. Es van az ez utani pont, amikor tenyleg, de tenyleg mar nem birod es csak remenykedni tudsz mar, hogy csoda tortenik. Na hat, ez a pont megint eljott, es ismet csoda tortent. Jelentkeztem csak ugy, linkedin-en egy munkara es a csajszi visszahivott, hogy szeretne egy interjut velem. Az interju megtortent, nagyon kedves volt, nagyon szuper volt minden. Aztan visszahivott egy probanapra. Az is szuper volt, ott voltam egy egesz napot, kicsit sokmindent kelett csinaljak, de elveztem vegulis, az agyam kifaradt. Aztan a nap vegen elmondta, hogy minden jo, de sajnos a tudasom nem eleg es ezert nem tud felvenni, viszont azert mert latja milyen passion-om van felajanlja, hogy vegezzek egy 4 eves sulit es egyidoben dolgozzak nala es legyek tanulo, tanulo fizetessel persze. Hat nem orutem tul nagyon a hirnek, de megkoszontem es eljottem. Aztan itthon, Reila-val megbeszeltuk es arra a dontesre jutottunk, hogy nem fogadhatom el, hisz 4 ev suli fizetessel, plusz megint 4 evig tanuljak, egyetemre jarjak...biztos nem. Ki tudja mi tortenik ebben az idoben, hazamegyunk vagy ki tudja, ezt azert nem akartam bevallalni. DE, Reilanak lett egy otlete, hogy irjak bele a munkanelkulis lehetoseget (fel evig 50-50 fizetnek dolog), es hatha belemegy. Leirtunk szepen egy emailben mindent, majd elkuldtem. 

Tisztan emlekszem a napra, epp valami a szamitogepen csinaltam, valoszinuleg valami design dolgot, amikor irt, hogy tudnank e beszelni. Irtam, hogy persze. Elmondta, ismet, hogy nagyon ertelekeli hogy ennyire kuzkodok es ennyire akarom, es latja rajtam, es sok esetben ez neki tobbet szamit mint maga a tudas es mindenkepp fel akar venni. Orul, hogy irtam ezt a lehetoseget a munkanelkulivel, de elmondja nekem, hogy munkanelkulivel vagy anelkul ugy dontott felvesz. Hat nemtudom ha ismeritek a jelenetet amikor Racher a jobaratok szereploje albeszerzo lesz a Blooming day-snel (vagy a Ralph Lorennnel?! - mar nem is tudom), es feltarja a karjait, hogy albeszerzo lettem, hat en is pont ezt csinaltam es melette oszinten mondom 10 percig tanoltam. Nem birtam leallni, annyira orultem, hogy a lehetetlen sikerult!!!! Ismet csoda tortent, hihetetlen csoda mert az aminek szinte semmi eselye nem volt, megtortent! 

Ugyhogy mostmar tobb mint egy eve a cegnel dolgozom, mint web es grafikus designer. Bar par honapot kesett az elorejelzesem, hogy 2020ban ebben a szakmaban munkat talalok, mivel 2021 augusztusban talaltam ezt a munkat es oktoberben kezdtem, de amit leirtam, az pont ugy bejott. Svajcban elertem, hogy grafikus es web designer munkam legyen!!!! What a miracle!!!

Azota, eppen most November 30.-an egy megbeszelesunk volt, az ev vegi megbeszeles, elmondta nagyon elegedett, es orul hogy meg midnig 100%-os a passionom es sokat fejlodtem. Ja, es el ne felejtsem, a fel eves megbeszelesunk utan egy iskolat is kifizetett nekem, amit Oktoberben kezdtem, es IMADOM! Ket evet ala kellett irjak, hogy nala maradok, de hat kerdezlek en, ez kinek jo?? Hat nekem tett ezzel jot, hogy biztositott, hogy ott maradhatok. :))  A suli masfel evet tart, tehat 2024 juniusban fogom befejezni, es akkor mar azt is elmondhtom magamrol, hogy diplomas web es grafikus desiger vagyok egy hivatalos munkaval. 

Mi ez ha nem csoda? :) 

Mi mas cimet is adhatnek az egyetlen bejegyzesemnek 2020, mint maga a 2020. Hiszen ez az ev minden figyelmet magara vont. Ilyen ev, miota legalbbis en az eszemet tudom nem volt de remelem nem is lesz tobbet ezutan sem. 

Ebben az evben ugyanis kitort a draga korona virus, ami elmondom az en fejemben milyen fazisokban zajlott le.

Ugye 2019 augusztusaban, valami hatalmas csoda altal (mint eddig minden mas is az eletemben), megkeresett egy szalloda tulajdonos, es munkat ajanlott nekem egy recepcion. A nemet tudasom mar egy kicsit jobb volt, de meg mindig nem volt az igazi, foleg egy ruhasuzlet utan egy recepcio rengeteg uj szoval/temakorrel jar. Ugy voltam vele, hogy lesz ami lesz. Ugy oltoztem fel, ahogy en jol ereztem magam. Akkoriban vettem egy zold kosztumot, es arra gondoltam most igazan nem fogok magassarkut huzni hisz abban minidg olyan neheznek erzem magam, ugyhogy kis posrtcipo es kesz is volt. Ugy voltam velem, hogy ugyse sok esely lesz ha majd meghalljak hogy beszelek. :D 

Megtortent az interju, kedves volt a manager csajszi is, es a tulajdonos is kedvesnek tunt. Azt mondtak majd ertesitenek. Wltelt 1-2 het, en kozben hazamentem nyaralni. Irtam meg egy uzenetet a manager csajszinak, hogy nehog elfeledkezzen rolam, es hogy erdeklodjek hogy natalláántáán nem e tud mar valamit, pozitiv vagy negativ valaszt, de sajnos meg nem. Igy hat otthon voltam, varakoztam. Testverem kislanyanak volt a kereszteloje, aztan viccesen mondtam az egesz familianak, hogyha mar ugyis templomban vagyunk imadkozzanak mar egyet az erdekemben, hogy megkapjam megis ezt a munkat mert mar nagyon nem birom. 2 evet dolgoztam ott, es igy visszatekintve (erre is meg mas alkalmakra is), mindig amikor mar tenyleg ugy vagyok vele, hogy nem birom akkor jon a csoda. Es mar tenyleg ugy voltam, hogy nem birtam de nem tudtam felmondani a tartozkodasi engedelyem miatt, mivel mindig csak 1 evet hosszabitottak meg, es ha epp felmondtam volna, akkor nem sikerult volna egyertelmuen meghosszabitani ugye. '

(A keresztelo nagyon jo volt, annyi kivetelevel, hogy ugye en vagyok a keresztanya megse foghattam Sabmay-t a kezemben a templomban, "mert sirni fog", en meg nem erosdkotem, hisz megse olyan nagy dolog....gondoltam)

Az egyik reggel volt egy nem fogadott hivasom egy szamtol. Mar tudtam fejbol a szalloda szamat, ezert tudtam, hogy ok azok. Gyorsan visszahivtam, es kozolte velem a manager csajszi, hogy hat megkaptam a munkat. Vert a szivem nagyon, mert el se hittem, nem is igazan ertettem, hogy hogy...(azota mar igen XD). Leszaladtam a konyhaba, ott volt anya es Osvhaj, epp mosogattak vagy nem is tudom mit, Istosv pedig a teraszon. Es akkor, ha ismeritek a jobaratokban azt a reszt amikor Rachel megkapja az allasjanlatot a Blooming Days-nel, eloszor egy szomoru arkifejezessel, "Hivtak a szallodatol....", "essssss???"-jonnek az izgatott kerdesek, "esssss felvetttttek !!!!"(Rachel mozdulattal kezek az egben). Nagynenem el is kezdte a sirast haha, nem is tudom igazabol miert, talan tenyleg csak orult. De orult mindenki. A nagybacsim csak annyit mondott "en tudtam, hogy sikerul." "Hogyhogy?"-kerdem. "Hat mert en is imadkoztam a templomban, pedig tudod...en nem szoktam". Haha, vicces volt. Igy vagy ugy, csoda vagy nem (bizony az!), felvettek. 

Problema nelkul megkaptam az 5 eves tartozkodasi engedelyt, es vegre megnyugodtam. Felmondhattam a ruhasuzletben, 2 ev utan, huuu az a nap csodas volt, es elkezdhettem itt dolgozni. Az elejen lazabb volt a progrmaom ameddig betanultam persze, aztan pedig egyik het delelott, masik het delutan. Jo volt, jo volt amit csinaltam, jok voltak a kollegaim, szabadsagra akkor mentem amikor akartam, sot, meg karacosnyra is hazamehettem. Szoval minden tok szupi volt. Egesz februarig, amikor jott a kedves korona...

Az elso fazis ekkor kezdodott, folyamatosan jottek az e-mailek, hogy vigyazzunk sok koronamegbetegedest tartanak nyilvan stb., mint ahogy en szoktam, mindent kicsit dramatizalok de csak a hatas kedveert, egy egy ilyen e-mailtol is erdekes gondolataim lettek. Mindig kerdeztem a kolleganoimet hogy mi lesz ha jon valaki Kinabol, Olaszorszagbol stb.? Elfogadjuk a jelentkezeset? Haaaat, nem tudjak ok sem, mi legyen. 

(Erdekes, hogy ugy ertesultem eloszor a koronavirusrol, hogy a baratom kb 1 honapon keresztul kohogot, nem mult el neki, mint egy szamar kb ugy, es amikor meseltem anyanak, azt mondta, jaj csak nehogy ez a virus legyen. Hat milyen virus?? Es akkor ertesultem rola, valamikor januar vegen februar elejen, addig semmit se tudtam, nem is neztem hireket.)

Az e-mailek a hotelben csak jottek es jottek, elkezddott az, hogy nem fogadhattunk mar senkit aki a ferozott hteruletekol jonne, elkezdodott az is, hogy nem is johettek, es marcius vege fele, lezarult minden. De persze a hotel, mi a mi hoooos hotelunk nem zart be. A vilagon csak azt lehetett hallani, hogy minden be van zarva, de nalunk a hotel mukodott, mi tobb, be is kelett menjunk dolgozni. Na jooo, hetente egszer, reggel 9tol 12ig, de az is bosszanto volt, mert mindenki mas maradhatott otthon, en pedig pont egy olyan helyre kellett menjen ahol turistak fordulnak meg. De ugye szerencsere, hente max 2 szoba volt foglalt, mint azt elore lehetett tudni. 

Szoval igy telt el marcius, aprilis, majus..., es az oreg es oregsszony kikeszitettek... "mindig keress valami munkat, csinalj valamit, tedd rendbe a recepciot amit mar az elozo 2 oraban is megcsinaltal, takarisd ki a szamitogepet, stb" olyan lehetetlen ertelmetlen munkakat talaltak ki aminek tenyleg semmi ertelme nem volt, vagy mar minden meg volt csinalva. Folyamatosan kerdezgettek, hogy  "naaa, naa van foglalas???", hogy volna mar? Egy mas, egy teljesen mas oldalukrol ismertem meg oket. Ket ketsegbeesett 75 eves ember, aki fel, hogy bezar a hotel es ok tonkremennek. Ket 75 eves oregember, aki mindent megtesz, kockaztatja az egeszseget es mindneki mas egeszseget, csakhogy ok penzhez jussanak. Nem gondoltam, hogy itt Svajcban ilyenek is vannak, de hat hol nincsenek ezek szerint. 

Nagyon megundorodtam ettol a viselkedesuktol, es ha ez meg nem is lett volna eleg, akarhanyszor ott voltam, az ido 90%-ban csesztettek. Hogy mi mindent csinalunk rosszul, milyen szar a munkank, ok ezt eddig nem is tudtak (a hotel 28 eve mukodik!!!), ok most latjak, hogy milyen kalamajka van itt, es milyen rosszul mukodik minden. Azt se tudtak, hol kell bezarni a fo bejarati ajtot (helllllloooo, 28 eve mukodik a hotel, a ti sajat hoteletek wttttfff!!!!!), szoval igen, kiabrandito volt a viselkedesuk. Az allando cseszegetes hogy milyen rossz a munkank, hogy milyen hulyeseg a virus, hogy milyen hulye  avilag, hogy milyen hulyek az emberek stb. 75 evesen, menj ulj le a karosszekedbe, igyal egy pohar bort es elvezd az eletedet, mert dolgoztal mar eleget...

Aztan junius eleje/kozepe fele kinyitott lassan a hotel, a 3 recepciosbol (velem egyutt), ketto felmondott. Egyikojuk junius vegen ment el, masikojuk julius elejen. Felvettek egy masik lanyt, akirol meg nem tudom megallapitani milyen, de sajnos az az eloerzetem, hogy egy nagyon gonosz, maganak valo, allandoan nyavajgo némber, aki az uj fonokom lett. 

Az oreg es oregasszony szamtalan csunyan beszeles utan velem, megnyugodtak talan egy picit. Talan rajottek, hogy en vagyok az egyeduli aki tudja mit is kell es hogyan igazabol, mert en tanultam a regi recepciosoktol, vagy nem tudom mi lett veluk de mar nem ordibalnak ram, nem kiabalnak velem, legalabbis nem ugy mint azelott.

Folyton magamban gondolkozom, hogy de meg kell ertsem, hogy nekik nehez, es oregek es minden..., de mar nem igy latom. Februar ota tudjak, hogy egyedul maradok. Majus kozepetol hivtak ezt az uj fonokot, akit alig tudtak betanitani a recepciosok, hiszem nem volt forgalom, nem volt mit mutatni. Junius ota kerek szabadot, hogy hazamehessek, mert december ota nem voltam. Amikor eloszo megkerdeztem az oregasszonyt (mindig szepen beszelek veluk), az volt a valasza, menjek haza aztan ha visszajovok lehet nem lesz munkam... Na ekkor dontottem el, hogy nem maradok itt. Rogton, meg az nap elkezdtem kuldeni az oneletrajzaimat es azota remenykedek.

En megertem, hogy oregeek, az eletuk ez a hotel, de eppen ezert szepen kellene viselkedjenek. Mert valami rosszul mukodik ha az alkalmazottak folyamatosan mennek el vagy eppen ok rugjak ki oket. Miota ott vagyok a takaritonokon kivul mar mindenki lecserelodott nem is tudom hanyszor. Ez nem normalis, hisz 1 eve vagyok ott kb. Megertem, hogy belefaradtak, mert latszik rajtuk, hogy unjak, hogy bantja oket h nem megy ugy mint regebb, vagy nem is tudom mi a bajok. De basszus, 75 eves vagy, add at masnak te pedig elvezd a maradek eleted hisz ettol leszel a vegen boldog...

A jo hir az, hogy elkezdtem a korona virus alatt meg egy par webdesig kurzust, es rajottem, hogy ez az amit csinalni akarok. Sajnalom, hogy nem jottem ra korabban, de mar tudom, hogy ez az. Ugyhogy minden erommel csinalom, fejlodok, a szivem melyen nehez elhinni meg, hogy sikerulhet, de masreszt az is ott van bennem, hogy azt is lehetetlennek tartottam, hogy felvegyenek egy hotelbe, de megis csoda folytan sikerul.

Bizom abban a csodaban ami mindig megtortenik velem az eletemben, ami akkor amikor mar tenyleg nem birom, amikor mar tenyleg elegem van csak ugy a semmibol elojon, es segit, es pont ugy segit ahogy elkepzelem. Bizom benne, hogy most is itt van mar a sarkon, es csak a megfelelo pillanatra var hogy lecsapjon, es ismet bebizonyitsa, hogy letezik. Hogy csodak leteznek. 

Varom az uj munkam, az uj szakmam, hogy web/grafikus designer legyek, hisz mar az vagyok. Web/grafikus designer vagyok, kesz portfolioval, es meg 2020-ban, ebben a fura fura felelmetes evben, ami azon kivul, hogy nem mehettem haza december ota, nem is epp olyan rossz (persze, virus van, de az egesz politika...ez a velemenyem), ebben az evben meg munkat kapok mint web/grafikus designer itt svajcban. Olyan munkaidovel, ami tokeletes, olyan kollegakkal, akikkel szivesen dolgozok, es azt amit mindig is csinalni szerettem volna. 

Mar alig varom! 

2020, be good to us!

Volt egy regebbi bejegyzes amikor arrol irtam, hogy Svajcba koltoztunk egy idore es keresgelek munkat es mennyire bizom benne, hogy valami csoda folyaman kezdo nemet tudassal is sikerul talalnom valamit. 

Nem ment epp annyira konnyen mint Hollandiaban, hiszen tavaj Marciusban jottem eloszor amikor is ugy volt, hogy maaaajndem megkapom a munkat, de tartozkodasi engedely hianyaban megsem jott ossze, ezert volt egy igencsak hosszu vakaciom es szabad nyaram, majd oktoberben amikor visszajottem, mar ugy jottem, hogy megvolt a  munka. Igaz, hogy csak egy ruhasuzlet, de azzal a  nemet tudassal ami nekem volt/van ez is csoda. 

Tehat most itt vagyunk, Svajcban. Bereltunk egy kis lakast ami teljesen ures volt, nekunk kellett berendezni. Nemet orara jarok, ami annyira meg nem megy de remelem lassan belejovok es hat munkaba. A munkat abszolut nem elvezem, ugy erzem en tobbre vagyok kepes, es persze nem utolso sorban nem ezert kepeztem magam egyetemen, hogy itt vegezzem, tehat abszolut nem kedvemre valo munka de jobb mint a semmi es addig is jon a penz. 

Sok tervem van mostanaban, ugye a nemet nyelvtudas all most elso helyen, aztan, hogy mas munkat talaljak ahova nem csak a vagany munkatarsak miatt megyek hanem amugy is szivesen dolgozom es nem utolso sorban szeretnek valami online programozast tanulni amire nagyon nehezen veszem ra magam, meg is mondom miert..., mert valamiert nem hiszem, hogy sikerulhet. En? Mint programozo? Viccnek is rossz. De vegul is, ha mas kepes ra akkor en miert nem? Nem vagyok en butabb masnal, csak lehet kicsit lustabb :P Na de minden esetre meg akarom probalni. Nem mintha nem szeretnem ha egy Wellness kozpontban dolgoznek, de hirtelen ugy gondoltam lehet jobban megerne ha ezt probalnam meg. 

Kovetkezo eletemben jobban odafigyelek, hogyha diplomat szerzek valamibol, az tenyleg kizarolag egy valamire legyen jo, nem ennyire tagas mint a Turizmus mert ezzel tul sok a valasztasi lehetoseg :)). 

Hat nagyjabiol most ennyit tudok mondani, ja meg hogy az elkovetkezo hetek full-osak lesznek hiszen minden hetvegen jon valaki hozzank aminek nagyon orulok, majd marcius vegen megyunk haza, aminek megjobban orulok :D 

Az a helyzet, hogy meg nem sozktam meg tul nagyon a gondolatot, hogy orokre itt maradjak, hianyzik hogy gyakrabban hazaugrodjak ne csak 3x 4x egy evben, hianyzonak a baratok, es barmilyen meglepo, hianyzik meg az a kis idetlen varoska is. Vagy csak megszokas kerdese ki tudja, de azert csak otthon szeretnem majd a sajat kis hazamat megvasarolni es berendezni :)

2017 Szeptember 25...nagyi meghalt :( az en facebookos nagyim, modern nagyim. Mostmar tata es nagyi sincs velunk. Addig a pillanatig ameddig el nem mennek, fel sem lehet fogni milyen ertek ha itt vannak. Nagyon sokszor almodok mindkettojukkel. Az utobbi idoben nagyi sokszor bosszantott, mindig csak sajnalkozott, mindennel baja volt (de vegul is bennem is megvan ez a naaaagyon rossz tulajdonsag). Barmikor amikor mentem hozza, folyton panaszkodott. (Na jo, tudom, hogy a blogban nagyreszt en is ezt csinalom, de nekem a blog legfokeppen arrol szol, hogy leirjam benne ami nyomaszt, bant. Valamiert a nagyon boldog pillanataimban sosincs idom es kedvem begubozni a laptop ele es irogatni.) Sokszor ideges voltam ra, es amikor meghalt fel se tudtam fogni, igazabol meg most se nagyon tudom. Hiszen en azt hittem rendbe jon, es mar alig vartam, hogy ujra ugy kacagjon mint regen...de hiaba vartam, nem tudom mikor hallottam azt az igazan eletteli kacagast... 
A legtubbi emlek amkor atjott hozzank, es valamiert babraltam a telefonom, ja igen... a koszoruslany polokat inteztem, es o ott ult a konyhaban es ra se neztem, nem is beszeltm vele mert nekem ezt el kellett inteznem. Azt hiszem nalunk, ekkor lattam utoljara, de akkor meg ki gondolta volna?! 
Aztan voltam a korhazba meglatogatni, de ott mar szomoru volt, ketsegbeesett, vagyis hat inkabb olyan...sopankodos. Azt mondtam neki szedje ossze mgat es jojjon hazafele. Lehet mergesnek tuntem, de en csak nem akartam korhazba latni tobbet. 
Azutan nala voltam, akkor a tabletjet kelett megnezzem, rovid latogatas volt, nem is emlekszem hogy ezen kivul barmit is beszeltunk... csak a tabletjet neztem es rendeztem, majd... eljottem.  Integettem neki az utcarol, o pedig allt a kapuba...ahogy mindig is allt...mar tobbet soha...
Utolso elotti telefonbeszelgeteskor Reilac-t hivta fel, vagyis ot akarta csak nem volt meg neki a szama, hogy felkoszontse, Szepteber 22-en. Meg is jegyeztem, hogy a szuletesnap a tegnap volt. Tudta nagyi, de azt mondta nem erezte jol magat. En azt hittem megint csak sajnalkozik...pedig akkor mar komoly volt a dolog. 
Nem tudom,hogy o hibazott ezzel, hogy folyton panaszkodott es mar nem vettuk komolyan, vagy elso perctol komolyan kelett volna venni es eroszakkal a korhazba vinni. 
Azon az esten amikor hazajottem az egyetemi varosombol, felhivtam anyat, hogy erdeklodjek nagyirol. Azt mondta anya menjek at hozza, mire azt valaszoltam de ott van Leo, es felek tole. Mire anya - "Leo velunk van, atmehetsz". Talan tudnom kelett volna, hogy ez egy jel..., vagy minek is nevezzem. De oszinten irtoztam atmenni, tudvan, hogy nincs jol. Nem is tudom...feltem. Inkabb felhivtam, az utolso telefonhivas volt... Hivtam, de nem valaszolt -rossz erzes-, ujra probalkoztam. Ekkor mar sikerult, -megkonnyebules-. "Nem hallak, bedugult mind a ket fulem, nem tudok beszelni, koszonom, hogy hivtal...". Nagyjabol ennyit mondott. Gondolkoztam, hogy menjek at, de ugy dontottem, megvarom anyat, nemsokara ugyis erkezik, es ketten atmegyunk. Igy is volt.

Nagyit akkor este lattam utoljara, es soha nem gondoltam volna ezt akkor. Persze nap mint nap megfordul az ember fejemben ilyesmi, de nem gondolja komolyan...ameddig meg nem tortenik, es talan meg akkor sem...
Beleptunk es kialtottuk, nem valaszolt, megijeddtem, hogy valami baja lett es valahol ajultam fekszik. Majd megszoltal a sotet furdobol, hogy ott van. Ameddig kijott addig anyaval a konyhaba mentunk, majd amikor jott ki a furdobol oda pillantottam es haloingbe "szaladt" be a szobaba, az agyba. Az ment at az agyamon, milyen rossz nagyit igy latni, betegen..., hisz o meg fiatal es ahhoz kepest egesz jol van. Bementem a szobaba leultem a szekre es neztem. Mar nem volt bent a foga, borzos volt, szemuveg se volt rajta, mar nem is nagyi volt. Azon gondolkoztam vegig, mikor latom ujra a kis vagany trainingjeiben, kacagni..., mert igy nem jo latni, igy nem az en nagyim. Azon gondolkoztam, mikor jon mar helyre, hogy menjunk fel anyaval es vele a hegyekbe. Mar nem jott helyre, de akkor meg nem tudtam. 

Reggel kellett ujra visszamennie a korhazba, elvileg mutottek volna vegre az epejet, es vegre jobban lett volna. Egy rutin epeko mutet, ebbol nem lehet baj. Megerkezett Zakkant, es meselte mi volt, ezert szaladtunk anyaval az emeletre, meg gondoltam is, hogy itt hagyta anya a telojat tuti hivni fogjak. Sajnos igy is lett... Meg gondolkoztam is egy pillanatig, hogy ne is vegyem fel, de valamiert megis felvettem es szaladtam, vittem a telefont anyanak. A korhaz volt, jojjon anya gyorsan le, ameddig meg nem keso. Meg akkor sem ertettem, de anya mar tudta, hogy baj van... nem szolt, ket perc alatt feloltozott es elment. A nagyi ruhai es dolgai egy fekete zacskoban voltak, azon toprengetm, hogy milyen morbid, mintha meghalt volna ugy adtak fekete zacskoban a cuccait. Kibontottam, kivettem a telefonjat, hogy majd keruljon vissza hozza, tudjon minket hivni, tobbet sosem fog...de ekkormeg nem tudtam.

Lementem hat, kiteriteni a ruhat amire anya megkert, es megszolalt a telefon. Sokszor amikor anya hiv elkap egy retteges, hogy baj van. Ekkor nem gondoltam erre,csak hogy megerkezett a korhazba es nincs tul jol nagyi de helyre jon. Nem igy volt... sirt...gondolkodni se volt idom, mert mar mondta is, hogy nagyi meghalt...Ekkor meg annyira se tudtam gondolkodni mint azelott. "nem igaz, neeeeem..neem..." csak ennyire emlekszem, es arra, hogy bevillant egy kep rola az az elotti esterol, es azt mondta "kar hogy nem jottel at korabban..." Tenyleg kar...Nagyi, tobbet sose latlak, tobbet nem integetsz a kapuba, nem mondod, hogy menjek be, nem sietsz ki, ha valahova megyek csak, hogy koszonj: "Csocsika!!!"

Nagyi remelem nem haragszol, hogy sokszor ideges voltam es nem volt turelmem, talan a szivem melyen belatom, hogy te talan ezt akartad mert mar nem annyira elvezzted itt velunk, hihetetlennek tunik de talan igy volt. Talan orulsz, hogy ujra apukaddal meg a testvereddel vagy, es persze a "Szamarral" -Tataval.  Nagyi, szinte minden nap gondolok rad, es hianyzol innen, furcsa, hogy nem vagy itt, es nem tudom, mikor fogjuk felfogni, megszokni a gondolatot, vagy leginkabb megtanulni elfogadni.

Bar minden pillanat eszembe jutna veled es valahogy megorokithetnem video formajaban, de sajnos nem megy. Jo volna ujra latni ezeket a pillanatokat, csak, hogy meg lathassunk, mert mar tobb mint egy honap eltelt, es en  meg mindig nemtudom felfogni, hogy mar nem vagy otthon. Rengeteget almodom veled es tataval, mint meg eddig soha. Valahol lebelul hiszem,hogy van valami masik vilag, ahol leteztek es ahogy uzenni probaltok, talan  nekem?! Hisz mindig azt mondtad nekem "ugy szeretek veled beszelgetni es veled lenni, mert mindig foltoltessz energiaval". Bar megint megtehetnem, de talan almaimban ez tortenik?! En nem tudom, tenyleg nem, de sosem almodtam ennyit veled. Egyszer majd megertem, de addig is, segits nekem nagyi mindenben onnaan fentrol, ha mar kepes voltal elmenni ilyen hamar es hirtelen. Vigyazz rank, mindannyiunkra es angyalkakent tehenkedj szepen a vallainkra es legyel velunk a nap minden perceben, hiszen mindig ezt akartad, hogy mindig veled legyunk, te most megteheted, es tedd is meg!! <3 

"Csocsikaaaaa!"

Megint eltelt egy kis ido, amiota nem irtam, le kellene szoknom errol a "tulajdonsagomrol", hogy minden bejegyzest igy kezdek, hiszen gyakrabban kellene irnom, igy oreg koromra tobb napot tudok majd azzal tolteni, hogy visszaolvasgatom. :)

Legutobb amikor irtam, ugy emlekszem, hogy Hollandiaban voltam. Akkor koltoztunk oda a baratommal, es ott kezdodott nekunk egy ujabb fejezet. Ott munkat talaltam ugye, bar nem almaim munkaja, mivel csak egy ruhasuzlet volt, de ahhoz kepest eddig ott kerestem a legjobban. Azelott sosem volt olyan fizum mint akkor, ott, es talan sosem tudtam elkepzelni milyen lehet havonta ennyit keresni. Szoval nem volt jo, de sokkal jobb volt az eddiginel. 

Fel evet toltottem Hollandiaban, majd a baratomnak koszonhetoen ujra tovabbaltunk, es most Svajcban vagyok. Jelen pillanatban itt ulok ebben a borzaszto hazban, ebben a kellemese alakitott szobacskaban. 
Azert mondom, hogy borzalmas, mert ilyen kiado lakassal meg soha nem talalkoztam. A kiadonak, az osszes cucca a lakasban van, minden polc/szekreny/fiok tele van kacatokkal es en az elejen azt hittem megbolondulok. En nagyon szeretem a rendet, a tisztasagot, az egyszeruseget. Ezzel szemben, a nenike akie a lakas egy muveszlelek, nem is kell mondanom, hogy minden falon 60 ezer fesmeny, munkalata es minden marhasag, meg egy vagodeszka-feleseg is megtalalhato az ezernyi hulyeseg melett a falon. Szoval, nekem kesz remalom. Azt mondanom sem kell, hogy kokorszaki butorok es idoszamitasunk elotti szonyegek. De jooo leeeesz. Megprobaltam kialakitani ugy, hogy lakhato legyen, valamennyire, es inkabb ugy probalom elni a napjaimat, hogy eltekintek a sok kacat felett. 

Szval most ismet munkakeresesi periodusban vagyok ezerellel, es jelen pillanatban nagyon remenykedem, hogy az a ket kicsi angyalka akikrol Osvhaj beszelt az elobb skypon, ott vannak a vallaimon, es segitenek abban, hogy hetfon felhivjon Reilacnak a kollegajanak a baratnoje, es felvegyen. Hogy mirol beszelek? Haha, ezt tukrozi valamilyen keppen a kicsi angyalkam is ott fent. 

Veletlenek?!

Veletlenek marpedig nincsenek!

Ezt tukrozi az en orok es elpusztithatatlan idezetem is, amit szeretek, es amiben hiszek, "Everything happens for a reason." Errol beszeltem ugy Osvhajval is az elobb, es o is ebben hisz, en nem is tudtam, hogy o is igy gondolja ezt es igy velekedik az eletrol. Pont azt meselte, hogyha belegondol, minden apro dolog ami tortent es tortenik vele nap mint nap, az nem veletlen. En is igy hiszem. 

Mirol is beszelek, ugye elmentem munkat keresni, uzletrol uzletbe jarni, elso heten ahogy megerkeztem, mar voltam is egy par uzletben Reilacal, es ugy bementem egy ismert ruhas uzletbe is, igazabol mar nem is emlekszem, oda miert is mentem be, mert sok uzletet kihagytam, de oda megis betevedtem. A csajszi azt mondta, jojjek vissza jovo heten, mert tobb ideje lesz beszelgetni. Nem gondoltam, hogy interju lesz belole, de az lett. Ugye itt mindenkinek tudnia kell nemetul, ez alap, enelkul nem is igazan allnak szoba veled a munkaltatok. Nekem a nemetem sajnos nem a legjobb, tanulok, probalkozom, de meg koran sem tartok kielegito szinten. De azert megprobaltam. Bemagoltam egy nemet szovegecsket magamrol, es remeltem, hogy a legroszabb esetben, ezt elmondhatom neki, mast egyebkent se nagyon tudnek.
Amikor megerkeztem, nagyon aranyos volt a csajszi, es beszelhettem vele angolul, de azert szolt, hogy jo lenne atterni nemetre. Helyesetem, de figyelmeztettem, hogy azert annyira jol nem tudok. Gyorsan kapcsoltam, es szoltam neki, hogy akkor kezdenem egy beszamoloval magamrol. Helyeselte. Gyorsan elkezdtem mondani a betanult szoveget, amikor viszont oda ertem, hogy hol dolgozik a baratom, megallitott. 

"Az o baratja is ott dolgozik!!!"-mondta csodalkozva.

Haaaat, gondoltam magamban, es meg vagy 50 ezer ember rajtuk kivul..., de o folytatta.

"A baratom veletlenul nem a mesteri dolgozatat irja a cegnel?"

Huuuu, na akkor egy kicsit lefagytam, Honnan a banatbol tudja, hogy azt irja? Ismeri? De hat honnan ismerne? Alig van itt par hete. De a lany tovabb folytatta, es elmeselte, hogy a baratja az enyemnek a kollegaja, es eppen tegnap meselte neki, hogy a napokban erkeztem, es munkat keresek. Kicsi a vilag. 

Ettol kezdve mintha kicsit kozelebb ereztem volna magamhoz, kicsit o is megvaltozott, es kozolte, hogy tetszek neki, aranyos vagyok es okos (bar ezt nem tudom ennyi ido alatt mibol vonta le :)) ), majd azt mondta, hogy felvesz, ot megnyertem, viszont a felettese donti el. 

Mennyi volt az eselye, hogy a baratink egy helyen dolgozzanak, illetve, hogy a baratom pont neki meselje, hogy munkat keresek, illetve, hogy az o baratja elmeselje neki ezt az egeszet otthon?! Mai napig kerdezgetem magamtol, de nincs mas valaszom ra csak az, hogy nincsenek veletlenek. Nagyon de nagyon remenykedem abban, hogy ez tenylek okkal tortent, marmint ebben biztos vagyok, de remelem, hogy azzal az okkal, hogy majd o alkalmazni fog engem, hiszen egyelore sajnos semmi mas lehetoseg nincs kialatasban. Nagyon remenykedem, hogy igy lesz, es imadkozok, es ezert is van tehat a kicsi angyalka ott fent, es a ket vallamon is, es remelem segiteni fognak nekem abban, hogy ez osszejojjon. Tenyleg nagyon szeretnem. 

Egy valami viszont van, ami miatt azt gondolom, hogy megvan az eselye, hogy nem sikerult. Mert a testverem megismert egy lanyt. Hogy jon ez ide?! Hat azt mondogattam magamban, hogyha vegre sikerul neki most komolyan osszejonni ezzel a lannyal, maskulonebn Verandval, csakhogyha esetleg sogornom lesz, majd megmutathassam neki :)), szoval ha tenyleg sikerul vegre vele maradnia, akkor nem kell nekem most munka, csak o legyen vegre boldog, sikeruljon vegre neki. Tudom, hogy a Jo Isten nem ezek alapjan hoz donteseket, es hogy a sorsunk nem igy dol el, ez csak egy olyan buta gondolat volt. Talan neki is sikerul osszejonni a lannyal komolyan, es talan nekem is osszejon a munka, elvegre is... neki is ul a vallan ket kicsi angyalka. :)

Nem tudom mi lesz hat honap mulva, tenyleg fogalmam sincs, hol leszek vagy mi lesz, ez most egy olyan periodus az eleteben, hogy elkepzelni se tudom mi lesz. Minden esetre ezelott hat honappal se gondoltam volna soha, hogy Svajcban leszek most. Ebben is szerencsem van, hiszen, ha nem lenne a baratom, en nem lehetnek itt. De nem is ezzel van szerencsem. Hanem inkabb Vele. Nem hiszem, hogy valaha lenne jobb baratom, vagy hogy kivanhattam e volna jobb baratot mint O. Joooo, perszeeeee, sokat bosszant, persze gondolom en is ot, de ez gondolom mashol is igy van. Azert mindenek ellenere, szerintem O tokeletes, es koszonom, hogy van nekem.

Szoval ezzel a bejegyzessel is csak emlekeztetni szeretnem magam, a jovobeli magam, vagy barki mast aki olvassa, hogy semmi sem veletlen. Mindennek megvan az oka, es rengeteg olyan dolog tortent mar az eletemben, ami valahova visszavezetheto, es minden mindennel osszefugg, es hihetetlen, de tenyleg, TENYLEG igaz. 

Amikor ujra irok, remelem beszamolhatok azzal, hogy igy vagy ugy de kaptam munkat, es vegulis jol mentek  a dolgok. Hiszen mindig kialakult eddig, es a Jo Istenke velem volt, pont ugy mint a ket angyalkaja is, es vezettek utamon, es segitettek, hogy azt valasszam ami majd jo lesz majd nekem, megha nehez is neha, es erthetetlen.

Minden mindennel osszefugg, veletlenek nincsenek! :)

Reg nem irtam, de megint ugy erzem, hogy kell valahol meseljek, valakinek...magamnak. Egy olyan ponthoz ert a kapcsolatunk, ahol erzem, hogy nagyon nehez. Nehez nelkule, nehez, hogy nincs itt, hianyzik, es rossz az erzes, hogy mar talan sosem lesz olyan amilyen volt. 

Jutnak eszembe a regi napok, amikor egyutt voltunk, amikor jott hozzam munka utan, estenkent talalkoztunk egy csinaltunk valamit egyutt, es annyira jo volt. Veszekedtunk, volt, hogy nem beszeltunk egymassal, de itt volt velem, es este amikor lefekudtunk atolelt, es tudtam, ereztem, hogy szeret, megha nem is mondta. A tavolsag egy rossz dolog, foleg ha ket embert valaszt szet akik szeretik egymast. Nem akarom elfogadni azt, hogy a tavolsag vet veget a kapcsolatunak. Hogy amiatt, hogy elment lesz vege... ezt nem tudom elfogadni. Mert ha itt maradt volna velem, ha velem maradt volna... nem lenne most nehez. 

Egyutt vagyunk, en szeretem meg mindig, azt mondja, o is szeret, de nagyon nehez, es attol felek, nem szeret elegge ahhoz, hogy egyutt maradjunk. Attol felek fel fogja adni, es hogy nem jelentek neki annyit, mint o nekem. Nem fogja birni, es azt fogja mondani egy nap, hogy inkabb ne eroltessuk ami nem megy... pedig 3 evig ment, csak a tavolsag... de ha igazi egy kapcsolat, akkor nem kellene, hogy a tavolsag szetvalasszon minket. Ha igazan szeretjuk egymast, akkor mindegy mi tortenik mert egyutt maradunk. 

Azt mondta, hogy nem tudja meddig birjuk meg igy..., nagyon rossz ezt hallani, azt mondja, mar nem a regi a kapcsolat a tavolsag miatt. - kerlek...ne mond ezt :( - Olyan rossz ilyesmit hallani tole, hogy nincsenek ra szavak, mintha feladna, mintha feladna a kapcsolatunkat, es azt, hogy kuzdjon.  Ki kell, hogy birjuk, mert en senkit nem fogok ugy szeretni tobbet mint ot, senkire nem fogok ugy nezni mint ra...

Sokszor nehez, mert nem kedveskedik, mert nem mond aranyos dolgokat, mert nem egy romantikus tipus, de eldontottem, hogy nem erdekel. Nem azert fogom szeretni, mert elvarok barmit is cserebe, szeretem, mert szeretem, es mert nem tudom elkepzelni massal az eletem. Remelem egyszer hasonlokeppen fog o is gondolkozni, es remelem, nem vagyok tul naiv...

Van ez a ficko, Mark Manson, talan mar nehanyan hallottak rola, de talan egyeseknek csak egy nev, es semmi mas. Viszont nekem talan "a kulcs". Meg nem tudom pontosan, mit is akarok, de mar vannak terveim. Persze terveim mindig is voltak, mindig is voltak almaim, hogy mit szeretnek es mit akarok elerni, de konkretan nem tudtam mit es hogyan kezdjek hozza. Ez nem valtozott, mert most se tudnam megmondani pontosan mit is csinalok, de valamit elkezdek. 

Mindig is irigyeltem azokat az embereket akiknek van sajat stilusuk. Nem szamit milyen, legyen az rocker, rapper, hippi, emo, konyvmoly, sportolo, barmi, akarmi, de ranezel, es tudsz rola valamit. Tudod, hogy ez a lany minden heten a bevasarolkozpontokat jarja, vagy ez a fiu biztos naponta sportol. En sosem voltam ilyen. En mindig olyan lany voltam, aki amilyen tarsasaghoz tarozott olyanna formalodott, olyan lany voltam, hogy egyik heten rockervoltam es feketebe oltoztem masik heten rapper lettem es csak bo ruhakban jartam. Amiota ismerem magam, keresem a stilusom. Mindig is tudtam, hogy szeretnek kulonleges lenni, szeretnem, hogyha megnezi valaki a profilomat mondjuk a Facebookon, akkor tudja megallapitani, hogy ez alnay biztos sokat olvas, mondjuk.Ne azert latogassa meg valaki a Facebookomat, hogy megnezze a kepeimet, hanem azert keressen fel, mert tudja, hogy egy bizonyos dologban jobb vagyok mint a tobbiek, hogy egy bizonyos dologhoz jobban ertek mint mas, es az en segitsegemre lenne szuksege. 

Mindig is szerettem volna segiteni embereken, de apukam kicsi koromban azt mondta, ne legyek soha pszihologus, hiszen a vegen ok is megbolondulnak a sok onsanyargato emberek kozott. Errol nagyon hamar le is mondtam, nem feltetlenul ezert. Szeretek segiteni az embereknek viszont van nehany tulajdonsagom, ami nem eppen ad elonyt ebben. Peldaul eleg nehezen nyitok az emberek fele, nehezen szolitok meg valakit, nehanyszor atgondolom a mondani valomat mielott mondok valamit, nehanyszor atgondolom, hogy van e ertelme segiteni neki, tenyleg szuksege van ra, vagy csak hulyenek fog nezni es meg sorolhatnam. Tartozkodom az emberektol, ezt be kell valjam. Szeretnek mindenkinek segiteni de ugyanakkor tartozkodom toluk. Talan felek is az emberektol kicsit, es ez lehet a gond.

A minap a hires nevezetes Facebookon, egy bejegyzest talaltam Mark Manson-tol, aki egy blogger es iro is egybent. Megjelent mar egy konyve is, es rengetek bejegyzese van a sajat oldalan. O inspiralt. 
Elolvastam nehany bejegyzeset, aztan meg nehanyat, es aztan meg nehanyat, mire azon kaptam magam, hogy nem tudok leallni az olvasasbol, es alig varom, hogy a kovetkezo bejegyzeset olvassam. Olyan dolgokrol ir, amelyek hetkoznapiak, megis segitenek az embereknek. Ir, nem talalkozik emberekkel, megis segit nekik valamilyen modon. 
Nem vagyok egy agytroszt, sosem voltam, es valoszinuleg mar nem is leszek. Egy atlagos lany vagyok, atlagos kulsovel, es nincsenek egetvero tehetsegeim. Igazabol, semmiben nem vagyok tehetseges. Eleg nagy gond van az onertekelesemmel azt hiszem, es elegge nehez igy barmihez is nekikezdeni, es persze mint azt mar emliitettem, elegge felos is vagyok. Viszont irni... mindig is irtam.

Azt kerdezte a baratnom, hogy latom magam 10 ev mulva. Ket dolgot mindig magam elott latok: minden reggel felkelek koran es szaladok, illetve szaladas utan egy jo zuhanyt kovetoen lelok a laptopom melle egy csupor kakaoval, es irok. Ezt mindig is szerettem volna, de az az igazsag, hogy mindig arra gondoltam, ki is szeretne elolvasni az en sajat elmenyeimet, kit erdekel, es miert aratnek en ezzel sikert..., es akkor tovabb gondoltam, na jo, ez inkabb kimarad, es inkabb lesz egy sajat hitelem, majd egy hotellancom es igy tovabb. De akkor meg arra gondoltam, hogy hogy is lehetne nekem ilyesmi?! Hogy kezdhetnek el en ilyesmit? En tul kicsi vagyok egy ilyen celhoz, megvalosithatatlan. Akkor tovabb gondolkoztam, es lattam magam magassarkuba, igazi business women-kent, ahogy szaladok egyik irodabol a masikba, es intezem a kulonbozo ugyeket. Na de varjunk csak, milyen ugyeket? A papirmunkat mindig is utaltam, nem igazan van turelmem az ilyesmihez, nem is vallalnek felelosseget kulonbozo dolgokert, mivel nem vagyok a legmagabiztosabb szemely, es mindenre kaptam kifogast. Minden almomat addig boncolgattam, ameddig rajottem, hogy nem nekem valo. A legelkepzelhetobb az eskuvoszervezo volt, ami mar annyira beveste magat a fejembe, hogy elkezzdtem kerdezoskodni es mzogni az ugy erdekeben. Tanarimmal beszeltem, es sajnos rogton el is vettek a kedvem. Azt mondtak, az eskuvo szervezes egyre kevesbe divat. A mai fiatalok, abban az esetben ha egyaltalan szeretnenek eskuvot, nem sok valoszinusege van, hogy igenybe vesznek egy eskuvoszervezot. Ezzel kulon nem foglalkoznak mar. De egyre kevesebb fiatal par szeretne nagy eskuvot, mindenki egy kis to szelen szeretne megeskudni, olyan dolgokat igenybe venni amiket ok szeretnek, es nem fizet senki azert, hogy valaki ott intezkedjen. Es ha jobban belegondolok, a sajat eskuvomet sem szeretnem ha mas valaki iranyitana, nem kellenek tanacsok, vannak terveim nekem, es egyebkent sem akarok nagy eskuvot, egy kis toparton..., ahogy azt mar irtam. A megmaradt penzbol pedig inkabb utazgatnek, nem pedig folosleges hulyesegekre koltenem, mint egy eskuvotervezo.

Hat rendben van, errol is lebeszeltek. De akkor mi lesz velem? Miben lehetnek en jo? Mi az, amit majd fel tudok mutatni 10 ev mulva? Mi az amivel valaki hozzam tud fordulni, hogy segitsek neki, mert ehhez csak en ertek. Van egyaltalan ilyen? 

Mark Manson. O nem arrol beszel a bejegyzeseiben, hogy ha erosen gondolsz valamire akkor az meg is tortenik. Ez a vonzas torvenye nekem oszinten szolva sosem ment. Nagyon erosen gondoltam en mindig arra, hogy nyerjek valamit, de en erdekes modon sosem nyerek sem mosogepet, sem telefont sem pedig autot. Akkor meg mirol van szo? O latja mind ket oldalat a dolgoknak es ezzel fogott meg. Ezzel inspiralt engem is.

Azt irja egyik bejegyzeseben, hogy rengetegen vannak olyanok, akik szeretnenek elerni valamit, szeretnenek irni egy konyvet peldaul, de rogton utana arra gondolnak, hogy MINEK? Mi ertelme van irni egy konyvet, vagy barmit, hiszen senki nem fogja elolvasni, plusz egyaltalan megeri e? Itt ismertem magamra, hiszen nekem is hasonlo kifogasaim vannak. Tovabb olvasva, egy kerdest tett fel Mark, "egyaltalan megprobaltad mar?!".

Akkor esett le a tantusz. Hiszen meg se probaltam meg, talan sikeres lehetnek!! 
Az allamvizsgam irasakor tavaj, a tanarom azt mondta, hogy en egy statisztikai dolgozatot irtam, megis az az erzese, hogy egy regenyt olvas. En mindenrol meseltem, szepen megfogalmazva, gondosan ugyelve a szavak hasznalatara. Mar reg nem a statisztikai adatokkal foglalkoztam, hanem, hogy igazi konyvet tegyek le a tanarom ele. A leheto legmagasabb jegyet kaptam, de ezt a hozzaszolast nem tudtam elfelejteni, es igazabol boknak vettem. 

Talan jo lennek ironak? 2008-ban kezdtem el irni a blogomat, es egy akkori ismerosom, Kobzso, azt mondta, hogy "wow". Milyen jol irok. 
Szerintem csak tetszettem neki, es le akart nyugozni, mert ha most vissza olvasom oket, a siras kerulget, mert egyszeruen borzaszto. A tartalomtol elkezdve, egeszen a stilusig, minden.
Sok hibam van mai napig, biztos vannak szavak, amiket veletlenul vagy nem, de helytelenul irok le. Egy ironak ilyesmit nem szabad. Vagy tevedek?

A helyzet az, hogy irni szeretek, imadok, csak ugy mint beszelni is. Segiteni szinten szeretek, mindegy kinek. Egy konyv megirasaval mindkettot megtehetnem. Szerettnem azt hinni, hogy majd egy par ev elteltevel, kiadhatok egy konyvet, es sokat meg is veszik, es szeretettel olvassak. Hiszen az olvasas sose megy ki a divatbol. A leginkabb azt szeretnem, ha meg segiteni is tudnek nekik. Az egyeduli problmemam az, hogy nem tudom, mirol irhatnek. Az eletemrol? De nem vagyok valami tapasztalt szemely, nincs sok dolog, amibol ihletet merithetnek, es a szerelmes regenyektol kiraz a hideg. Valami komolyat szeretnek, valamit, ami inspiralja az embereket, ugy, ahogyan engem Mark. De azt, amit o irt, en nem irhatom le ujra. 

Szoval itt tartok, a MIROL resznel. Gondolkodom... nem akarok atlagos lenni, egyedi dolgot szeretnek, egyedi stilusban, kozvetlent, es mindenkihez szolot. 

Gondolkodom meg....

Naaagyon reg volt azamikor irtam ide, es ujra eljott egy olyan idoszak, amikor annyira maganyosnak erzem magam, hogy elovennem ujra a regi kis napolomat, ami mindig meghallgatott, es mindig segitett abban, hogy kimondjam ami bennem van. 

Igazabol nagyon szeretnek egy konyvet irni, sokszor gondolkodtam mar ezen, de mindig valami megakadalyoz ebben. Mi ertelme lenne? Mit erek vele? Hisz hires irono ugysem valna belolem. Raadasul mirol is irjak? Ki kivancsi az en eletemre es nyavajgasaimra? De megis szeretnem, es talan csak magam miatt egyszer, ha talalok egy jo cimet, elkezdem. Ezt csak ugy megjegyzes keppen irtam le. Ha esetleg 50 ev mulva eloveszem ujra a naplomat, lassam, sikerult e. 

8 eve irom ezt a naplot, hihetetlen, de borzasztoan orulok, hogy irtam, mert talan majd a gyerekem is olvashatja egyszer, es sokat fog segiteni neki, habar ki tudja. Az a gond, hogy legtobbszor akkor irtam, ha rossz kedvem volt, ha valami bantott. De most, hogy ennyi ido utan ujra beleolvastam, azt hiszem talalo a nev "Peyton", hiszen nagyon hasonlitok a Tuti Gimi foszereplojere, es bar mar nagyon sok ido eltelt amiota nezte, most ujra elkezdtem nezni, es meg mindig talalok kozos dolgokat bennunk.

A baratom elment vegul Svedorszagba tanulni, ket evre. Borzaszto volt amikor kozolte a hirt. Egyik pillanatban sirtam, bogtem, a masikban viszont orultem, mert ugy gondoltam ez jot fog tenni a kapcsolatunknak, ugy gondoltam, hogy ez segithet abban, hogy kideruljon, hogy tenyleg egymasnak vagyunk e teremtve.
Az a helyzet, hogy elbizonytalanodtam. De nem a sajat erzeseimet illetoen, hanem az o erzeseitol felek. Nem vagyok mar benne olyan biztos, hogy annyira engem akar, mint amennyire en akarom ot. Tudom, hogy vilag eletemben attol feltem, hogy nem vagyok eleg... (eleg okos, eleg ugyes, eleg szep...), de talan remeltem, hogy neki igy vagyok tokeletes, ahogy vagyok. Talan igy is van, de nem mutatja ki. Nem mutatja, es nem erzem, hogy mi van benne. Hogy hianyzom e neki. Ugy tunik, hogy nagyon is jol erzi magat ott, nagyon jol van koszoni szepen, es sosem jutok eszebe. Igaz, hogy minen reggel ir, es minden este, es meg neha napjan napkozben is beszelunk par szot, de eleg ez ahhoz, hogy ez a kapcsolat megmaradjon? Felek, hogy kezd lemondani rolunk, es talan emiatt en is... Sokszor vagyok szomoru emiatt, o ezt latja, es talan egy ido utan meg fogja unni, hogy mindig olyan buskomor vagyok. De mit tehetnek? Most az egyszer nagyon tanacstalan vagyok, es egyszeruen nem tudom kit kerdezzek meg. Megeri erosnek maradnom es varjak, megha minden este sirva is alszom el? Neki megeri? Vagy a vegen csak eszreveszem hogy egyedul maradtam, es megcsak nem is erdekli majd. Fontos vagyok neki annyira, hogy kuzdjon ertem, ha mar veszni tunik minden? Az a gond, hogy nem vagyok benne biztos, es emiatt felek annyira. 
Nem tudom, ki az aki valszt tudna adni ebben, talan most az egyszer, nekem kell megtalalnom a helyes utat, es egyedul kell rajonnom, talan a valasz... az ido.

Most arra gondolok, hogy majd 10 ev mulva ha elolvasom ezt amit most irtam, akkor talan nevetni fogok, vagyis nagyon remelem, hogy igy lesz. Pont ugy, mint ahogyan most ha elolvasom az ezelott 5 evvel irottakat, akkor is nevetek, hogy milyen ketsegbeesett voltam, es mindent a semmiert.

Het evvel ezelott, sot mar lassan 8 eve, hogy elkezdtem irni ezt az internetes naplot. Igazabol most szamoltam vissza az eveket, es en is megdobbentem, hogy milyen sok ido eltelt mar, majdnem 10 ev?! Hihetetlen. Amikor az elobb azt irtam, hogy majd 10 ev mulva ha visszaolvasom a bejegyzest, akkor arra gondoltam, hogy eltelt maximum 5 ev azota, hogy elkezdtem, de most ez megdobbentett egy kicsit. 

Az az igazsag, hogy valojaban nem is neveznem naplonak ezeket a bejegyzeseket. Hiszen ritka volt az az alkalom, amikor a boldog pillanataimat leirtam, hiszen olyankor olyan izgatott voltam es boldog, hogy nem volt kedvem irogatni ide, viszont amikor letort voltam es egyedul ereztem magam, akkor annal inkabb. Ezert inkabb ezt a naplot, egy amolyan lelki segelynek neveznem. Itt mindig oszinte tudtam lenni, tudva azt, hogy senki nem ismer es mindenki kritizal ha ugy erzi, megdicser ha ugy latja, illetve olyan tanacsot ad, amit kulso szemmel jonak lat, figyelmen kivul hagyva azt, hogy en mit akarok, hiszen sokszor epp erre volt szuksegem. Tanacsokra, hogy mi tevo legyek, hogy mi az, ami jo dontes lenne, illetve mit kell kivernem a fejembol.

A kommenteloim kozott voltak olyanok, akik azt allitottak, hogy felejtsem el az akkori "nagy O"-met, hiszen gyerek, es nem is nagy O, nem komoly dolog. Erthetetlennek tunt, hogy miert nem tudnak megerteni egyesek, hiszen visszaemlekszem, ugy aludtam el, szinte minden este, hogy azert imadkoztam, hogy jojjon ra a fiu, nevszerint, Dranor, hogy en vagyok elete szerelme. De sosem tortent semmi, es en folyton csak azt kerdezgettem a imadkozas kozben, hogy miert nem vagyok jo neki? Miert nem kaphatom meg? Hiszen olyan jol osszeillunk, es olyan tokeletes minden. Akkor nem ertettem, miert tortennek ugy a dolgok, ahogyan. De mara mar teljesen vilagos. Nem o volt nekem teremtve. Hiszen tartogatott meg az elet nekem, egy olyan fiut, aki most mellettem van, es akit nagyon szeretek, es valoban, O az, aki tokeletes nekem. El se tudom kepzelni az eletemet jelen pillanatban nelkule. Tudom, hogy neha vitatkozunk, es vannak nezetelteresek, de szeretjuk egymast, es borzaszto lenne nelkule.

De talan, ha visszaolvasom majd ezeket a sorokat, 10 ev mulva, mar maskepp fogok latni mindent.

Nagyon szeretnem, hogyha O lenne majd a ferjem, es a kisgyerekeim apukaja, mert nagyon szeretem, es soha sem szeretnem elvesziteni, es mar 22 eves vagyok, azt hiszem nem mondhatom magamat mar gyereknek. (Mondjuk ez nem teljesen igaz...)

Soha nem voltam olyan szemely, aki a karrierjet helyezte eloterbe, talan azert mert otthon is azt lattam, hogy sosem vitatkoztak a szuleim a penz miatt, mindig azt tanitottak, hogy minden ki fog alakulni. Ha most nincs is olyan sok penzunk, soha se panaszkodjunk, mert a fo az, hogy egeszegesek vagyunk, mindenki jol van, es "a tobbi mindig kialakul". Es tenyleg, mindig kialakult minden. Ezt lattam otthon, es ezt tannultam meg, es talan emiatt van bennem is az, hogy legyek boldog, legyek azokkal akiket szeretek, es a tobbi majd kialakul. Az allas, a munka, a karrier, minden.

A baratom, Reilac, nagy valoszinuseggel, jovore elmegy Nemetorszagba, mesterit vegezni, ket evig. Nem tudom, hogy lesz, es hogy mennyit fogunk talalkozni, de nagyon felek, es folyton ez jar a fejemben. Ugy kell ezt elkepzelni, mintha uldogelne ket manocska a vallamon, az egyik azt suttogva, hogy robalj a jelenre gondolni, es arra, hogy minden jo lesz, hiszen ugyis kibirjatok mert szeretitek egymast, es ne nyaggasd a baratodat, mert tudod, hogy nem szeret sokat beszelni a problemakrol, mert o is ugy gondolja, hogy minden kialakul majd ha igazan akarjuk. Viszont a masik vallamon mindekozben ott toportzekol egy ujabb kicsi mano, de ezuttal o azt mondogatja a fuelmbe, hogy ne hagyd, nyaggasd, hogy mi lesz, hogy lesz, akard hallani azt, hogy soha nem hagy el, akarj hallani igereteket, hogy mindig veled marad, akard hallani, hogy milyen nehezere esik elmenni, talan akard azt is hallani, hogy nem megy el, csakis miattad. Bosszantsd es veszekedjetek ezen, mert ettol jobb lesz. Gondolj arra, mi lesz jovore, gondolj a sok szep lanyra, akivel megismerkedik majd, es beszelget, es gondolj arra, hogy majd kapsz egy uzenetet, hogy ne haragudj, de talalkoztam valaki massal. 

Az a problema, hogy ez a kis gonosz mano, sokkal eroteljesebb mint az, aki jo dolgokat mondogat, es emiatt mindig, o gyoz, es folyton ez van a fejemben. Hogy gyozhetne a jo manocska? Hogy gyozhetne az a gondolat, hogy minden jo lesz? En nem tudnek elmenni, nekem is volt mar alkalmam, de en nem tudtam. Olyan rossz a gondolat, hogy miattam szenvedjunk. Miert kell elmennem, szenvedjek, hiszen ismerem magam, hogy nem is tudnam elvezni, mert csak arra gondolok, hogy most vele lehetnek, es en mast valasztottam. Viszont o maskep latja. O ugy latja az egeszet, hogy elmegy, mert tanulnia kell, mert jo karriert akar, es majd ha ez mind megvan, akkor johetek en is sorra. Bant, osiznten nagyon bant, hogy igy gondolkozik, viszont masreszrol meg is ertem. Hiszen ez a normalis gondolkozas. Kialakitani egy biztos jovot, egy biztos penzkeresesi karriert, es utana johet a tobbi. Ezt valahogy fel kell fogjam, meg kell ertsem, es nagyon nehez. Probalok mindig a jobbik manocskara gondolni, hogy jo lesz, de nehez. 

Ugyanakkor az is egy kicsit aggaszt, hogy mindaddig, ameddig o epitgeti a jovojet, en itthon leszek, es semmi hasznosat nem tudok csinalni. Mert csak varni fogom, hogy jojjon, es mindekozbe depresszios leszek, es sirva fogok elaludni minden ejjel, hogy mennyire hianyzik. Tudom, en vagyok a buta, es a gyerek, es en kell maskepp gondolkozzak, de nem tudom, ha kepes vagyok ra. Baratnoim egy resze azt mondja, hogy ismernek, es varjak turelmesen, ne induljak el en is a nagyvilagba csak, hogy mutassam meg neki, hogy igen, en is meg tudom csinalni, es en is kepes vagyok ra, mert tudjak, hogy valojaban nem akarom, megha kepes is lennek ra. Viszont masik resze a baratnoimnek allandoan azt mondogatja, hogy en vagyok a leghulyebb, ha nem ragadom meg az alkalmat es menjek en is, mondvan, hogy nem mindegy, hogy fel evet leszunk tavol egymastol, vagy harom honapot, vagy fel evnel is tobbet. O se veszi figyeelembe, hogy mennyi idore elmegy tolem, akkor en miert?!

Tanacstalan vagyok, es nem tudom mi tevo legyek. Menjek en is? Oszinten, nem vagyok, mert tudom, nem tudnam teljesen jol erezni magam. Viszont nekem is kellene valamit kialakitani, ameddig o tavol van. (Azt tudni kell, hogy nem egyidoben lennenk mashol, hanem en 4 honappal hamarabb kellene elmenjek, es mire hazajonnek, addigra o mar elmenne, ujabb honapokra, tehat pont elkerulnenk egymast, egy csekely fel evre, ha nem tobbre).

Ugyanakkor felek, hogy en nem vagyok eleg jo, nem tudom mit szeretnek az elettol, nem tudom milyen munkam lesz. Most kezdem eszrevenni, hogy nincs kolbaszbol a kerites amikor megnosz. Az amit csinalni szeretnek, nem valoszinu, hogy osszejon, mivel nincs jovoje. Viszont nem akarok egy hetkoznapi munkat sem, hogy bemegyek egy irodaba, es kijovok este. Fogalmam sincs mit akarok, es ha megkerdeznek, hogy mi az, amiben jo vagyok, nem tudom mit mondjak, mert oszinten, nem tudok ilyet magamrol, amiben kimagasloan jo lennek. Es ha en nem tudok, akkor mas se fog...

Nagy kavalkad van a fejemben, es nagyon sok minden aggaszt, es irtozok attol, hogy egyedul legyek, mert csak elojonnek ezek a gondolatok, es nem tudom, mi legyen, mi lesz... es oszinten szolva, felek... 

Mostaban eleg reg irtam, tudom... De hat ugye, vizsgaidoszakban vagyok, es ilyenkor jon ra az ember, hogy annyi mindent csinalhatna a tanolason kivul. Peldaul, akar irni ide..., a sok gondolat, ami megfogalmazodik bennem a tankonyv elott, ami egyszeruen barmi lehet az adott konyv temajan kivul, kesztetesre bir, hogy leirjam oket, mondjuk ide. :) 

Mostanaban nagyon sok minden tortent, legalabbis azota amiota irtam. Egy ideig ugy ereztem, hogy mar karacsonyt nem egyutt fogjuk tolteni, hiszen volt egy idoszak, amikor mindenben csak a rosszat lattam, es csak azt, hogy mar nem en kellek neki. De szerencsere tevedtem. Igaz, hogy szinte mindenert duzzogtam, barmit is csinalt, de o turte... addig ameddig vegre helyrejottem. Belatom...hozzam azert kell turelem, de neki szerencsere van! (Remelem sosem fogy el. :D)

Karacsony elott par nappal, pontosabban December 20.-an, voltunk egy eve egyutt. Olyan hihetetlen, hogy mar egy eve van baratom, de megis olyan jo erzes. Visszagondolva a regi enemre, amikor tetszett nehany fiu..., akiket az ezelotti par eves posztokban emlitek, es azokra a szomoru gondolatokra amiket irtam, hogy nem ertem mi baj lehet velem, hogy nem ertem miert nem tetszem neki, miert nem kellek neki hiszen en a jovomet is el tudnam kepzelni vele...hat mara mar megkaptam ra a valaszt. Minden csak azert volt, mert OT kellett kivajam. Es, hogy is van a mondas "a turelem, rozsat terem" :D. Hat igaz, varnom kellet, es sokszor nem ertettem miert, de megtalaltam a valaszt. A kedvecn idezetem most is beigazolodott, "Everything happens for a reason!". 
Egy evre kapott tolem egy kepet rolunk, lerajzoltattam magunkat es beramaztattam. Nagyon szepen sikerult, es neki is nagyon tetszett. Mar fel is rakta a falara :D. Orultem neki. Legszivesebben minden nap megajandekoznam. :) Eredetileg ugy volt, hogy en kapok tole egy csokor viragot, de edzesen volt, es mire kijott mar be volt zarva az uzlet, igy hazaszaladt, es rajzolt nekem harom szal viragot. Kivagta, kiszinezte es azt kaptam tole. :D Nem gondoltam volna, hogy kepes ilyesmire, de jol esett. Hiszen tobett kellett vele foglalkozzon, mint azzal, hogy bemegy az uzletbe es megvesz egy csokor viragot. Orultem neki! :) Meg most is itt van es remelem addig leszunk egyutt, ameddig el nem hervad. Hehe. :) 

Karacsonykor ugyan nem voltunk egyutt, mivel en hazamentem a szulovarosomba, de a szilvesztert egyutt toltottuk. Azt hiszem mondhatom, hogy eddigi legjobb szilveszterem volt. :D Olyan jol ereztem magam, a barataival es a barataimmal, es olyan jo volt, minden. Es ugy ereztem rajta, hogy szeret, es en is ot, es minden olyan tokeletes volt. :) Bar az igaz, hogy a szilveszter elotti este jobban telt, hiszen akkor volt az elso nap, de utana is minden jo volt. 

Miutan hazajottunk, eljott velem haza. VEGRE. Megismerte a szuleimet, es mar en is ismerem az oveit. Ugy lattam rajta, nagyon tetszett neki nalam. Orultem ennek is, mert feltem egy kicsit, de vegul minden jol sult el. Karacsonyi ajandekkent vettem neki egy adidas training-et, mert szereti nagyon az ilyen lezser dolgokat, es ahogy lattam, tetszett is neki nagyon! En pedig kaptam tole, ket szuuuuuper parfumot (tudja, hogy milyen parfumbuzi vagyok :D), es meg egy elektromos kepnezegetot, ami nagyon jo, es nagyon tetszett. Aranyos volt, hisz ugy adta ide, hogy mar rakott is ra kepeket rolunk, es nezegethettem is oket. 

Azota is, nagyon jol vagyunk. Olyan jo erzes, es olyan biztosnaggal tolt el az, hogy mennyire latom rajta, hogy szeret. Tenyleg sokszor mondja, es abszolut semmi panaszom nem lehet. Azt hiszem, teljesen komolyan es oszinten kijelenthetem azt, hogy tenyleg ilyen egy tokeltes fiu! Kedves, aranyos. Nem tuuuul romantikus, de pont annyira az, amennyire kell. Ha romantikusabb lenne, mar nem is lenne jo. :D Mindig meglep valami aprosaggal, ami arra utal, hogy sokszor eszebe jutok. A minap kaptam tole egy kis zsacsko "sulis cuccot". :D Az ok, az volt, hogy jobban menjen a tanulas. Volt benne mindenfele, filctoll, marker, rotring...meg stresszlabda is. Olyan kis semmiseg, de eskuszom annyira jol esett! Figyelmes volt, hogy ilyesmi eszebe jutott, es olelni tudtam volna reggelig! :D Mindezeken kivul, felt es vigyaz ram. Es latom rajta, hogy felt, hogy elveszithet. De nem kell felnie, mert ha rajtam mulik, nem fog elvesziteni!

Azt hiszem, egy kapcsolatba eljon mindig egy olyan pont, amikor atgondolja az egeszet..., hogy mi ertelme mindennek, es hogy vajon o e az igazi, es hasonlo dolgok... nekem nincs min gondolkozzam. Biztos vagyok benne, hogy jobban nem is kivanhatnek mint o. Es ha vannak hiabai is (amit most kapasbol egyet se tudok mondani, de tenyleg) azokkal egyutt szeretem, es szeretnem. Mert nekem o, az aki kell. Nekem o a tokeletes, es se jobbra se masabbra nincs szuksegem! :)

Most jon Valentin nap, es en mar ki is talaltam, hogy mit fogok neki kesziteni. Fogok venni egy szep albumot, vagy valami konyvecsket, es beleirom a tortenetunket. Azt, hogy hogyan ismerkedtunk meg, es hol, kepekkel egyutt. Emlekezetesebb pillanatokat amikor kepekkel vannak megorokitve, mindent beleirok. Az lesz a mi kapcsolatunk tortenetbe foglalva. Szerintem tetszeni fog neki. Leglabbis remelem. :D 

Szinte egesz nap egyutt voltunk, es erzem rajta, hogy szeret engem! Erzem rajta, hogy nagyon szeret engem. Es en is nagyon szeretem ot. Es tudom, hogy azt beszeltuk, hogy majd ha ugy alakul, hogy egyutt eljuk le az eletunket, de en tudom, hogy akarnam, meg ha tul fiatal is vagyok meg arra, hogy errol beszeljek. De tudom, hogy akarnam! Es csak remelni tudom, hogy mukodne. Beszeltuk, hogy elmenjunk valahova ketten, csak ketten. Nagyon jo lenne! Nagyon boldog vagyok vele, es jol erzem magam vele minden percben. Azt hiszem ez nagyon jo erzes. Foleg az, hogy lehetek akarmilyen is, akarmilyen kis bolond, o akkor is szeret engem, es ez a legjobb. Borzosan, kocosan, smink nelkul (ugy a legjobban :D), mindenkeppen. Barcsak tenyleg vele jarhatnam be az egesz vilagot. :) Szeretem Ot, visszavonhatatlanul es teljesen biztosan, szeretem Ot!

O az elso fiu, akivel unneplem a valentin napot. Eddig meg nem volt ra alkalom. De mindennek eljon az ideje. Nagyon fontos O nekem, es en is fontos vagyok neki, naprol napra jobban erzem, es jobban erzekelteti velem. Persze mondja, hogy vannak dolgook amiket nem szeret, de azt is mondja, hogy szivatasbol mondja. Azzal pedig nincs gond. Tegnap nem szeretkezhettunk, mert en felfaztam es nem ajanlatos. Kaptam tole egy sziv dobozban epret, raffaellot es egy csokor voros rozsat. Imadom :) Imadom a rozsat. Olyan gyonoruek. Tolem megkapta micimackobol a szamarat, Fulest, mondta regebben, hogy nagyon imadja. Nagyon tetszett neki, most is mellette van, es azt mondta, olyan illata van mint nekem, es az nagyon jo, jon, hogy megegye. :D Aztan elvitt vacsizni, nagyon jo volt, de mar azt vartam jojjunk gyorsan haza, es oleljen, es csak vele legyek. Setaltunk egy picit, es csak ugy kicsuszott a szajan, hogy "Olyan jol nezunk ki ketten!". Es olyan edes volt, azt hittem megeszem. Aztan mondta, hogy ooo hat csak poenkodott, de en tudom, hogy komolyan mondta, es ez jooo! Miutan hazajottunk, hulyeskedtunk, szorakoztunk, pokereztunk...aztan tanitott pokerezni. :D Jo volt nagyon. Es utana beszelgettunk egy csomot. Mondta, hogy nagyon tart hozzam, es ugy en is tartok hozza. Hogy remeli csak en vagyok neki, es nem kell mas. Es beszelt arrol is, mi lesz ha oregek leszunk. Olyan aranyos! Aztan mondta, hogy latja rajtam, hogy nem vagyok megelegedve magammal,es mondta, hogy azo dolgozunk, hogy ez valtozzon, mert nagyon tokeletes vagyok, ugy ahogy vagyok. Nagyon edes volt.... en azt hiszem, szeretem. 

Egyszeruen hagyom magam sodrodni az arral. Megprobalok nem aggodalmaskodni a dolgokon. Csak hagyom, hogy tortenjen minden ugy, ahogyan tortennie kell. Megprobalok hinni neki, elhinni mindent amit mond, megha naivnak is tunok. Nem baj, elhiszem. Legalabbis ugy teszek, mintha elhinnem, es komolyan vennem. Es amit ir vagy mond, nem gondolom at 66x. Csak egyszeruen azt olvasom vagy hallom, amit mond, se tobbet se kevesebbet. Es ez ugy veszem eszre, mukodik. Fontos vagyok neki, es hianyzom neki. O ezt monda, es pedig elhiszem, es ugyan ezt adtam az o tudtara is, es boldog vagyok. Azt teszem es mondok amit tenyleg gondolok, es elhiszem azt, hogy o sem tesz es mond olyat, amit nem gondol komolyan. Es igy minden egyszerubbnek tunik, es azt hiszem az is. :)

Mar lassan ket honapja beszelgetunk nap mint nap, es egyre kozelebb erzem Ot magamhoz, egyre tobbet gondolok ra, es egyre jobban tudatosul bennem az, hogy nekem O kell. De ugyanakkor meg mindig felek a gondolattol, de nem akarok. Most nem akarok felni. Nem akarom azt gondolni, hogy nem fogok kelleni neki, nem akarom azt hinni, hogy ennek se lesz jo vege, es ez is tul szep, hogy igaz legyen. Ot akarom, es vele akarok lenni. Meg csak nem is csokolt meg, meg soha, de van valami ami miatt nem tudok ellenalni neki. Talan a mosolya, talan a szemei, nem tudom, de felek, hogy szeretem. Ugy ahogy van. Szinte mindig o van a fejemben, este amikor lefekszem, es reggel amikor felkelek. Es nagyon jo erzes, hogy talan ezt viszonozza, hisz sokszor bokol, sokszor mond szepeket nekem, es altalaban o keres engem, ellenben ha en keresem ot, akkor elmondja, mennyire jo erzes. O az elso olyan srac az eletemben, akinek azt mondtam, hogy hianyzik. Akinek igy (igaz, hogy csak irtam), de mondtam egyszeruen minden fele szoveg nelkul, hogy hianyzik. Es a legfelelmetesebb az egeszben az, hogy tenyleg ugy is ereztem. Es most is ugy erzem. Es tenyleg hianyzik. Nem tudok mast mondani neki, hisz mast nem erzek, szerintem...de ezt biztosan tudom. Es nagyon jo erzes, hogy en is hianyzom neki, es o is vagyik a tarsasagomra. Bizom benne, hogy ez igy is marad, en nagyon szeretnem. :) Nem tudom mennyire jo otlet az, hogy en utajak ra, hogy jo lenne tovabblepni, marmint...csak egy csokrol van szo. De hisz a varosban kezenfogva setalgatunk...De nagyon aranyos volt, tartotta a kezet, es megkerdezte, hogy megfogom e. Nem is ellenkezhettem, es nem is akartam!! Es szoritottam volna nagyon nagyon es nem engedtem volna el, jo vele. :) Szeretek vele lenni. Azt hiszem, ilyet meg nem ereztem, valahogy erosebbnek erzem azokat az erzeseket, amik most vannak bennem, mint Dombal-al. Most ez mas. Hisz semmi sem volt meg igazabol koztunk, de megis sokat jelent O nekem. Es merem azt hinni most eloszor talan tenyleg, hogy ez forditva is igy van.

Az egy ora ugy telt el mintha 5 perc volna, es egesz vegig beszelgettunk es semmi sem volt meg koztunk, es lesz ahogy lesz, meg most se akarok gondolkozni a jovon, mert most jo es ugy lesz, ahogyan lennie kell, de ugy erzem egyre kozelebb van hozzam, meg akkor is, ha ez csak szavakban erezheto. Talan most az egyszer, jobb is igy. :) Erzek valamit iranta, ez mar biztos.

Gondolkodtam azon amit rolam mondtak, hogy furcsa vagyok mert nem engedek senkit kozel magamhoz, es senkiben nem tudok megbizni. Azert van ez, mert felek. Az az igazsag, hogy nem bennuk nem bizom, hanem abban aki vagyok. Felek, hogy keves vagyok nekik. Csak egy egyszeru lany vagyok, nincsenek olyan erdekes ruhaim, talan nem is oltozom mindig jol, egy egyszeru es viszonylag konnyu egyetemre jarok, ahova szinte mindenkit felvesznek, nem vagyok tul okos es semmiben nem vagyok jo. Csak annyit tudok, hogy szuksegem van valakire, aki igy fogad el ahogy vagyok, es akivel majd ha eljon az ido leelhetem az eletem.