Hianyzik. Es utalom ezt. Utalom azt, hogy az emberek 98%-at annyira nagyon nehezen tudom megkedvelni, hogy kb barmit csinaljanak is, nem igazan erdekel, de neha neha jon egy egy abbol a maradek 2%-bol, es oket napo-hetek alatt kepes vagyok szeretni. Oke, talan szeretni tulzas, de nagyon nagyon kedvelni. Ez igy nem igazan van rendjen. Utalom az erzest, hogy szeretnek vele lenni, es nem lehet, mert neki valoszinuleg mas kell. Mit ronhattam el megint? Mi volt az, amivel kicssztak a kezeim kozul a dolgok?! Vagy sose voltak igazan ott? Talan nem...hisz ha valaki erdekel, nem azon gondolkozom, hogy iranyitsam, hanem probalok...jo benyomast kelteni. Talan vele tulsagosan is megnyiltam, tul hamar. Nem kellett volna. Bar mondom, hogy utalom a jatekokat, talan megis van ertelmuk. Megis kell tenni az elerhetetlent, es nem ugy van, ahogy [Virlab] mondta, "meglatjatok egymast, es tudjtaok, hogy kelletek egymasnak". Valoszinuleg ilyen nem letezik. Valaki mindig meghatral vagy meggondolja magat. Legtobb esetben en vagyok az aki meggondolja magat, es olyankor, amikor vegre evek multan van egy olyan szemely aki tenyleg erdekel, ugy ahogy van, minden pici hiabajaval ami van, akkor az illeto szemely hatral meg. Megigertem, hogy eros leszek, es nem erdekel senki tobbet, es nem engedek magamhoz senkit kozel, mert csak nekem faj. Es most megprobalom betartani...Eddig se ment konnyen ez a dolog, talan pont emiatt, mert tudat alatt nem is akartam. Mostmar nem csak tudat alatt nem fogom akarni. Mostmar tudatosan epitem fel a falakat magam korul. Jobb lesz igy. Hogy igy nem fogom megtalalni soha azt akit akarok? Legyen ugy...elvegre "a nagy szerelem majd ugyis megtalal..." ?! Whatever...