Szeretem es mindig is szeretni fogom. Bar az igaz, hogy mostanaban sajnos tenyleg azt erzem, hogy mar nem szeret ugy mint regen, en meg mindig tiszta szivol szeretem, es ha ugy kell legyen, hogy mar nem leszunk egyutt, akkor megertem. Hiszen, boldognak akarom latni, es ha nem boldog velem, akkor nincs ertelme az egesznek. 
Az a gond, hogy amikor vele vagyok, akkor kizarom az egesz vilagot, nem erdekel semmi, es ez egy picit se valtozott azota amiota, hogy rajottem, hogy szeretem. Most is ha barkit valaszthatnek, ot valasztanam. Tiszta szivbol szeretem, de tudom, mar tudom, hogy ez nem mindig eleg. Hiszen az emberek valtoznak. De en meg mindig hiszek abban, hogy leelhetem vele az eletemet. Tudom, hogy egy kicsit furcsa fiu, tudom, hogy (peldaul) a baratnoim, mar reg nem birtak volna vele, mert tokeletesnek hiszi magat, de megis tobb hibaja van, mint az gondolna. Sokszor megbant, es olyan dolgokat mond, amit egy baratnonek sosem lenne szabad mondani, de nem haragszom ra. Legalabbis akarmennyire is haragudjak ra, a vegen mar nem tudok, nem, mert szeretem. Viszont azt is tudom, hogy ez sokaig nem mehet. De remenykedem, hogy eleg eros a szeretetem, hogy szeressen ugy, ahogy meg soha senkit. Nem tudom, mit tehetnek, hogy rajojjon, hogy igy senki nem fogja szeretni, de talan onzo vagyok. Lehet van, aki meg ennel is jobban szereti. De talan epp az a baj, hogy tul sokat adok... De nem tehetek rola, hiszen ki akarom neki mutatni, es minden percben elmondani, mennyit jelent nekem, de megis turtoztetem magam, hogy ne lassa rajtam...
Nem tudom, mit tegyek. Ha a kozos emlekeinkre gondolok, maris konnyben van a szemem. Hiszen...

...amikor setaltunk, amikor elvitt a varhoz, telen... es egesz vegig azt magyarazta, hogy nevetne, ha elesnek, es erre akkorat esett mint egy ablakos :D, olyan aranyosan zavarba jott, amit persze letagadott, de olyan edes volt. De meg nem mertem megfogni a kezet sem, hogy segitsem fel. Ma mar melle fekudnek :D Vagy amikor jott, hozzam, minden nap talalkozni akart volna velem, es orakat beszelgettunk. Es amikor elment kulfoldre a barataival egy hetvegere, es mondtak a baratai, hogy szinte nekiment az oszlopoknak, mert allandoan a telefonjan irta az sms-t nekem. :) Ilyenkor konnybe labad a szemem, mert biztos nagyon szeretett. De felek, hogy uj voltam, es erdekes, es kihivas, mivel nem volt meg elotte komoly kapcsolatom. De mar nem vagyok. Mar en is csak egy egyszeru lany vagyok, akinek van egy baratja akit nagyon szeret, es ennyi. Mar nem vagyok kihivas, mert tudja, hogy a szivem az ove, es az o szivet sosem tortnem ossze. Talan, ha egy kicsit olyan lany lennek, mint a legtobb, aki eljar bulizni, akit nem erdekli, hogy mit mond a baratja vagy mit erez, csak azt szamit neki, hogy o legyen boldog. Nalam ez nem igy van, nalam o az elso, es csak utana en. De nem fogom megbanni sohasem, hogy ot valasztottam, megha nem is akar mar engem. Talan csak az en fejemben van az egesz..., bar ugy volna. Bar soha sem veszitenem el, es ertekelne azt, hogy az ove vagyok. De nem vagyok benne biztos, hogy meg mindig igy erez. Bar olyan eros lenne a kapcsolatunk, hogy mindent kibirjon, de mi van, ha nem olyan eros? Barmit megtennek erte, eveket varnek ra, minden nap elmondanam, hogy szeretem, de azt hiszem, ez forditva nem igy van.

....amikor filmet neztunk egyutt, amikor nevettunk, hogy mar nem birtuk, amikor egyutt toltottuk az egesz napot, es egy csomot beszelgettunk, es kacagtunk, es verekedtunk, es mindent csinaltuk. Amikor megmutatta az osszes gyerekkorki kepet, es mindegyikre azt mondtam, milyen kis csunya volt :D persze, egyaltalan nem komolyan gondoltam. Amikor kirandulni mentunk ketten es annyira jol erezte magat velem, hogy minden percben elmondta. Amikor minden percben simogatott es olelt, amikor reggel felkelt es azt mondta, hogy milyen nagyon szep vagyok. Minden egyes emlekem megvan rola, es soha nem fogom elfelejteni. 

Es ameddig csak lehetseges, addig imadkozni fogok, hogy boldog legyen velem, es boldogga tudjam tenni, mert azt szeretnem a legkevesbe, hogy elveszitsem ot az eletembol. Tudom, hogyha ugy lenne az is okkal lenne, hiszek benne, hogy meg most is en kellek neki, hiszek abban, hogy o is el tudja velem kepzelni az eletet, es hiszem, hogy nem akar elvesziteni. En hiszem, mert en ezt erzem. Es ugye a remeny hal meg utoljara. Rettenetesen fajna massal latni, hihetetlenul es kimondhatatlanul nagyon...muszaj hinnem, hogy sosem lesz vege.
Szeretlek, tiszta szivembol!