Rossz erzes, azt erezni, hogy valakinek csak a negy fal kozt vagy jo. Hogy valaki ritkan megy ki veled a varosba, hogy a baratait nem is ismerheti, es meg a szuleit se... mindez lassan 7 honap utan. Mennyire normalis ez?!
Nem akarok fennekadni ilyesmin, nem akarom, hogy fajjon, hogy rosszul essen. De faj, es rosszul esik. Talan az okot, hogy a szuleinek nem mutatott meg be, megertem. Mert olyan a helyzet... De a baratainak?! Ha nem lettek volna, azok a hires Napok, akkor meg a baratait se ismernem. Egy hetig jartunk veluk, es aztan nem. Annyira rossz erzes, mintha szegyellne. De ha szegyel, miert van velem? Miert nem keres olyan lanyt, akit mindenkinek mutogatna (mint ahogyan en is erzem vele...), miert tart a negy fal kozt, mint valami oroszlant? De hat en nem harapok... :( Ugy szeretnem, ha azt mondana, gyere velem es a barataimmal megyunk ide, megyunk oda. De ilyen nincs, es felek nem is lesz.  En tudom, hogy nem vagyok olyan "nagy" lany, mint az o barati koreben. Hogy vannak sokkal szebbek es csinosabbak mint en. Es lehet, hogy nem egy nagyvarosi vagyok, hanem csak egy kisebb nyugodtabb varosbol szarmazom, de ugyan olyan ember vagyok mint mas. Es akkor miert van ez? Miert csak estetol reggelig kapom meg igazan? Napkozben miert inkabb a barataival van? Nem ertem ezt, es rosszul esik... nagyon. De nem akarom mondani, nem akarok ezen fenntakadni, hisz butasag nem? Talan majd egyszer megvaltozik ez... vagy, nem tudom, valami lesz. Felek, meg mindig, hogy egy nap, elveszitem, hogy egy nap, ugyan olyan hidegen fog velem is szakitani, mint a tobbi baratnoevel, es en nem tudom, akkor mi lesz velem. De azt tudom, hogy ossze fog torni, de nagyon... :(