Az elobb jottem haza, taliztam Vele. Mar itt vagyunk egyetemen mindketten egy hete, de most hoztuk ossze, hogy talizzunk. Mar nagyon vartam. Feltem...de vartam. Mert akartam mar...nem tudom. Latni. Olyan fura nekem, hisz masokkal eddig sose volt olyan, hogy talizzak egyszer-ketszer, es utana ne kezdjem el latni a hibakat benne. De vele maskepp van, olyan nagyon, hogy erzem, hogy... nem tudom mit erzek, de nem olyan jo. Felek. Meg vagyok ilyedve egy picit. Ultunk a padon, megint nagyon szep helyre vitt, egy fajta parkba de nagyon szep volt. Ultunk a padon...es megcsokolt, es nem tudom mit ereztem a hasamban, a szivem vert nagyon. Nem tudom mi ez, vagy mi lesz ebbol, de ugy felek, hogy a vegen nem lesz jo. Tudom, hogy annak kene orulni ami van, es nem lenne most szabad, hogy picit is szomoru legyek, de megis most...gomboc van a toromban. Olyan szep, olyan jo vele beszelgetni, szepeket mond de ami a "legroszabb" nem latok benne, semmi hibat. Nezhetem kozelrol messzirol a belsojet a kulsejet...semmi. Ugy latom, mint aki pont olyan, amilyet szeretnek. Es ez megremiszt. Ezt mas is biztosan igy latja...es nem akarok szerelmes lenni, NEM AKAROK, mert nem akarom, hogy fajjon ha o nem erezne ugyanezt....