Van ez a ficko, Mark Manson, talan mar nehanyan hallottak rola, de talan egyeseknek csak egy nev, es semmi mas. Viszont nekem talan "a kulcs". Meg nem tudom pontosan, mit is akarok, de mar vannak terveim. Persze terveim mindig is voltak, mindig is voltak almaim, hogy mit szeretnek es mit akarok elerni, de konkretan nem tudtam mit es hogyan kezdjek hozza. Ez nem valtozott, mert most se tudnam megmondani pontosan mit is csinalok, de valamit elkezdek. 

Mindig is irigyeltem azokat az embereket akiknek van sajat stilusuk. Nem szamit milyen, legyen az rocker, rapper, hippi, emo, konyvmoly, sportolo, barmi, akarmi, de ranezel, es tudsz rola valamit. Tudod, hogy ez a lany minden heten a bevasarolkozpontokat jarja, vagy ez a fiu biztos naponta sportol. En sosem voltam ilyen. En mindig olyan lany voltam, aki amilyen tarsasaghoz tarozott olyanna formalodott, olyan lany voltam, hogy egyik heten rockervoltam es feketebe oltoztem masik heten rapper lettem es csak bo ruhakban jartam. Amiota ismerem magam, keresem a stilusom. Mindig is tudtam, hogy szeretnek kulonleges lenni, szeretnem, hogyha megnezi valaki a profilomat mondjuk a Facebookon, akkor tudja megallapitani, hogy ez alnay biztos sokat olvas, mondjuk.Ne azert latogassa meg valaki a Facebookomat, hogy megnezze a kepeimet, hanem azert keressen fel, mert tudja, hogy egy bizonyos dologban jobb vagyok mint a tobbiek, hogy egy bizonyos dologhoz jobban ertek mint mas, es az en segitsegemre lenne szuksege. 

Mindig is szerettem volna segiteni embereken, de apukam kicsi koromban azt mondta, ne legyek soha pszihologus, hiszen a vegen ok is megbolondulnak a sok onsanyargato emberek kozott. Errol nagyon hamar le is mondtam, nem feltetlenul ezert. Szeretek segiteni az embereknek viszont van nehany tulajdonsagom, ami nem eppen ad elonyt ebben. Peldaul eleg nehezen nyitok az emberek fele, nehezen szolitok meg valakit, nehanyszor atgondolom a mondani valomat mielott mondok valamit, nehanyszor atgondolom, hogy van e ertelme segiteni neki, tenyleg szuksege van ra, vagy csak hulyenek fog nezni es meg sorolhatnam. Tartozkodom az emberektol, ezt be kell valjam. Szeretnek mindenkinek segiteni de ugyanakkor tartozkodom toluk. Talan felek is az emberektol kicsit, es ez lehet a gond.

A minap a hires nevezetes Facebookon, egy bejegyzest talaltam Mark Manson-tol, aki egy blogger es iro is egybent. Megjelent mar egy konyve is, es rengetek bejegyzese van a sajat oldalan. O inspiralt. 
Elolvastam nehany bejegyzeset, aztan meg nehanyat, es aztan meg nehanyat, mire azon kaptam magam, hogy nem tudok leallni az olvasasbol, es alig varom, hogy a kovetkezo bejegyzeset olvassam. Olyan dolgokrol ir, amelyek hetkoznapiak, megis segitenek az embereknek. Ir, nem talalkozik emberekkel, megis segit nekik valamilyen modon. 
Nem vagyok egy agytroszt, sosem voltam, es valoszinuleg mar nem is leszek. Egy atlagos lany vagyok, atlagos kulsovel, es nincsenek egetvero tehetsegeim. Igazabol, semmiben nem vagyok tehetseges. Eleg nagy gond van az onertekelesemmel azt hiszem, es elegge nehez igy barmihez is nekikezdeni, es persze mint azt mar emliitettem, elegge felos is vagyok. Viszont irni... mindig is irtam.

Azt kerdezte a baratnom, hogy latom magam 10 ev mulva. Ket dolgot mindig magam elott latok: minden reggel felkelek koran es szaladok, illetve szaladas utan egy jo zuhanyt kovetoen lelok a laptopom melle egy csupor kakaoval, es irok. Ezt mindig is szerettem volna, de az az igazsag, hogy mindig arra gondoltam, ki is szeretne elolvasni az en sajat elmenyeimet, kit erdekel, es miert aratnek en ezzel sikert..., es akkor tovabb gondoltam, na jo, ez inkabb kimarad, es inkabb lesz egy sajat hitelem, majd egy hotellancom es igy tovabb. De akkor meg arra gondoltam, hogy hogy is lehetne nekem ilyesmi?! Hogy kezdhetnek el en ilyesmit? En tul kicsi vagyok egy ilyen celhoz, megvalosithatatlan. Akkor tovabb gondolkoztam, es lattam magam magassarkuba, igazi business women-kent, ahogy szaladok egyik irodabol a masikba, es intezem a kulonbozo ugyeket. Na de varjunk csak, milyen ugyeket? A papirmunkat mindig is utaltam, nem igazan van turelmem az ilyesmihez, nem is vallalnek felelosseget kulonbozo dolgokert, mivel nem vagyok a legmagabiztosabb szemely, es mindenre kaptam kifogast. Minden almomat addig boncolgattam, ameddig rajottem, hogy nem nekem valo. A legelkepzelhetobb az eskuvoszervezo volt, ami mar annyira beveste magat a fejembe, hogy elkezzdtem kerdezoskodni es mzogni az ugy erdekeben. Tanarimmal beszeltem, es sajnos rogton el is vettek a kedvem. Azt mondtak, az eskuvo szervezes egyre kevesbe divat. A mai fiatalok, abban az esetben ha egyaltalan szeretnenek eskuvot, nem sok valoszinusege van, hogy igenybe vesznek egy eskuvoszervezot. Ezzel kulon nem foglalkoznak mar. De egyre kevesebb fiatal par szeretne nagy eskuvot, mindenki egy kis to szelen szeretne megeskudni, olyan dolgokat igenybe venni amiket ok szeretnek, es nem fizet senki azert, hogy valaki ott intezkedjen. Es ha jobban belegondolok, a sajat eskuvomet sem szeretnem ha mas valaki iranyitana, nem kellenek tanacsok, vannak terveim nekem, es egyebkent sem akarok nagy eskuvot, egy kis toparton..., ahogy azt mar irtam. A megmaradt penzbol pedig inkabb utazgatnek, nem pedig folosleges hulyesegekre koltenem, mint egy eskuvotervezo.

Hat rendben van, errol is lebeszeltek. De akkor mi lesz velem? Miben lehetnek en jo? Mi az, amit majd fel tudok mutatni 10 ev mulva? Mi az amivel valaki hozzam tud fordulni, hogy segitsek neki, mert ehhez csak en ertek. Van egyaltalan ilyen? 

Mark Manson. O nem arrol beszel a bejegyzeseiben, hogy ha erosen gondolsz valamire akkor az meg is tortenik. Ez a vonzas torvenye nekem oszinten szolva sosem ment. Nagyon erosen gondoltam en mindig arra, hogy nyerjek valamit, de en erdekes modon sosem nyerek sem mosogepet, sem telefont sem pedig autot. Akkor meg mirol van szo? O latja mind ket oldalat a dolgoknak es ezzel fogott meg. Ezzel inspiralt engem is.

Azt irja egyik bejegyzeseben, hogy rengetegen vannak olyanok, akik szeretnenek elerni valamit, szeretnenek irni egy konyvet peldaul, de rogton utana arra gondolnak, hogy MINEK? Mi ertelme van irni egy konyvet, vagy barmit, hiszen senki nem fogja elolvasni, plusz egyaltalan megeri e? Itt ismertem magamra, hiszen nekem is hasonlo kifogasaim vannak. Tovabb olvasva, egy kerdest tett fel Mark, "egyaltalan megprobaltad mar?!".

Akkor esett le a tantusz. Hiszen meg se probaltam meg, talan sikeres lehetnek!! 
Az allamvizsgam irasakor tavaj, a tanarom azt mondta, hogy en egy statisztikai dolgozatot irtam, megis az az erzese, hogy egy regenyt olvas. En mindenrol meseltem, szepen megfogalmazva, gondosan ugyelve a szavak hasznalatara. Mar reg nem a statisztikai adatokkal foglalkoztam, hanem, hogy igazi konyvet tegyek le a tanarom ele. A leheto legmagasabb jegyet kaptam, de ezt a hozzaszolast nem tudtam elfelejteni, es igazabol boknak vettem. 

Talan jo lennek ironak? 2008-ban kezdtem el irni a blogomat, es egy akkori ismerosom, Kobzso, azt mondta, hogy "wow". Milyen jol irok. 
Szerintem csak tetszettem neki, es le akart nyugozni, mert ha most vissza olvasom oket, a siras kerulget, mert egyszeruen borzaszto. A tartalomtol elkezdve, egeszen a stilusig, minden.
Sok hibam van mai napig, biztos vannak szavak, amiket veletlenul vagy nem, de helytelenul irok le. Egy ironak ilyesmit nem szabad. Vagy tevedek?

A helyzet az, hogy irni szeretek, imadok, csak ugy mint beszelni is. Segiteni szinten szeretek, mindegy kinek. Egy konyv megirasaval mindkettot megtehetnem. Szerettnem azt hinni, hogy majd egy par ev elteltevel, kiadhatok egy konyvet, es sokat meg is veszik, es szeretettel olvassak. Hiszen az olvasas sose megy ki a divatbol. A leginkabb azt szeretnem, ha meg segiteni is tudnek nekik. Az egyeduli problmemam az, hogy nem tudom, mirol irhatnek. Az eletemrol? De nem vagyok valami tapasztalt szemely, nincs sok dolog, amibol ihletet merithetnek, es a szerelmes regenyektol kiraz a hideg. Valami komolyat szeretnek, valamit, ami inspiralja az embereket, ugy, ahogyan engem Mark. De azt, amit o irt, en nem irhatom le ujra. 

Szoval itt tartok, a MIROL resznel. Gondolkodom... nem akarok atlagos lenni, egyedi dolgot szeretnek, egyedi stilusban, kozvetlent, es mindenkihez szolot. 

Gondolkodom meg....