Mindig, de tenyleg mindig amikor kezdem azt hinni, hogy mostmar tenyleg jo iranyba haladok, valami mindig tortenik. Azt hittem, vegre egyszer az eletemben szerelmes lehetek, es talan...hogy mostmar magamnak se hazudjak, talan egy picit mar az is vagyok. Hisz reggel elso gondolatom O volt, este lefekveskor szinten. Sott, egesz ejszaka, amikor megebredtem, akkor is...almaim csak vele. Orult vagyok. Es mindezek ellenere, tartozkodom, probalok ugy tenni, mint aki eros es senki de senki nem erdekel, es ha neha lehetek oszinte, akkor elmondom, hogy szeretnek vele lenni, de ez a maximum. En tudom, mindig is ott volt a fejemben, hogy nem mukodhet a dolog, hogy neki kellemetlen a baratnom miatt, mivel egyutt voltak, es O szerette a baratnomet. Szerelmes volt. Azt mondta ugyan, hogy mar nem erdekli, es en naiv...neki elhittem. Hogy is hihettem el?! Hisz egyertelmu, hogyha valasztania kellene kettonk kozott, nem engem valasztana. A baratnomre oszinten, nagyon oszinten cseppet sem haragszom, sott a fiura sem, hisz minek?! Az erzeseinket nem iranyithatjuk es ez igy rendben is van. Csak olyan nagyon szerettem volna vele lenni. Olyan nagyon szerettem volna azt hinni, hogy ugyanannyira amennyire nekem kellene o, annyira kellenek en is neki. Vagy legalabb is fele annyira...sott, akar egy ici picit is. Oszinten szolva faj....igen faj, mert szivbol es oszinten vele szerettem volna lenni. Igen, tisztelem amiatt, hogy azt mondta, hogy neki fura ugyanabba a hazba jonni ahol a baratnommel lakok, hogy neki meg mindig fura lenyegeben. Miert? Mert tenyleg erzett valamit a baratnom irant, es ennek orulok, tenyleg. Oszinten...szeretnem, ha nem igy volna, de tortent ami tortent es orulok neki, hogy nem szorakozott vele. Vele kellett talalkozzon elobb, ennek igy kellett lennie, es ez is okkal tortent. A szemem konnyel van tele, mert ugyerzem, szeretni tudtam volna, de nem...talan jobb is igy. Ha nem nekem szanta a sors, akkor elobb vagy utobb ugyse mukodott volna a dolog. Szep...tul szep lett volna, hogy igaz legyen. Es, hogy meg mit mondott? Azt, hogy szep vagyok...jo vagyok...de.... (kozos baratnonk szerint), nincs elragadtatva tolem. Nincs meg az a valami. Egyertelmu...en is voltam mar hasonlo helyzetben, nekem sincs meg mindenkinel az a valami. Maskor, hogy volt?! Ertem voltak ugy oda, megtettek volna barmit, en meg semmit de semmit nem ereztem, elutasitottam, jatszadoztam, mert nem erdekelt. A kocka fordult. Eletemben eloszor erzem azt, hogy tenyleg egyutt lettem volna vele, azokkal a hibakkal egyutt amik vannak neki...de ez nem mindig ilyen egyszeru. Most en vagyok az, aki nem kell a masiknak...