Hetfon elment. Elment kulfoldre dolgozni, es csak hat het utan latom ujra... ha latom. Ha nem lennenek bennem ketsegek, teljesen nyugodtan at tudnam "veszelni" ezt az idoszakot. De sajnos vannak, es amikor ezekre gondolok osszeszorul a szivem, erzem, hogy hanyingerem van es legszivesebben kifutnek a vilagbol. Azt mondja, hogy nincs miert aggodnom, es o jo. Tudom, hogy ezt meg kene ertsem, es el kellene higyjem. Azt hittem konyebb lesz...
Ha csak belegondolok, hogy mas lanyokkal van, veluk beszelget, es ha mar beszelget, akkor miert ne csinalna mast is akkor osszeomlok. Ezzel csak magamat teszem tonkre, hiszen meg csak ket nap telt el. De keveset beszelunk, amit meg kellene ertenem, hiszen mindekozben tanul is, es nincs ideje valaszolni. De mi van, ha egyszeruen csak nem akar? 
O, a tokeletes lanyt keresi, ezt en is tudtam, es masok is mondtak mar. De en nem vagyok a tokeletes lany. En nem vagyok karrierista, nekem mas dolgok fontosabbak. Persze, en is jo eletet szeretnek mint mas, de nem minden aron. En nem tudom hatra hagyni a szeretteimet, es tenni azt, amit tennem kell. Foleg nem ot.
Bevalasztottak egy nemet nyari iskolaba, ket hetre. Eppen akkor amikor o hazajonne, nekem akkor kellene elmennem. Szivem szerint a mellett dontenek, hogy nem megyek. Tenyleg belegondoltam, es nem is vagyom. Viszont, az agyam es korulottem mindenki, beleertve Ot is, mindenki azt mondja, hogy menjek, es mennem kellene. Tudom, hogy ez lenne a helyes, hiszen nyari iskola, es lehetoseg es tapasztalat es stb stb, mindent hallottam mar ezerszer, de en nem akarok menni. Igazabol attol felek, hogyha nem megyek el, akkor fog igazan rajonni, hogy en nem vagyok a tokeletes lany neki. Hogy engem nem erdekel a karrier, hogy en nem csinalok semmit, hogy belolem nem lesz semmi. Es tudom, hogy o ezt gondolja. Es neki, neki nem kell egy ilyen lany. Ilyenkor mitevo legyek? Tudom, hogy ha nem kellek neki ugy, ahogy vagyok, akkor nem is erdemel meg engem. De ez megsem ilyen egyszeru. Tudom, hogy csak en komplikalom tul, mert ilyen vagyok en....
De nem akarok elmenni, hiszen akkor jon haza, mar most hianyzik, hat akkor 6 het mulva..?! Nem akarok elmenni, mert akkor van a szuletesnapja is... Nekem fontosabb ez, mint egy 2 hetes nyari iskola, ahol olyasmirol tanitanak, ami igazabol nem is erdekel. Barcsak tudnam mi tevo legyek, barcsak meg tudnek nyugodni, es nem meg ereznem ezt a szorito erzest az egesz testemben. 
Legszivesebben minden sms-be leirnam neki, hogy szeretem es hianyzik. De o sem irja..., meg is ertem, hiszen nem szabad annyit mondani, mert ertelmet veszti. De az elejen, amikor elment par napra, mar hianyzotam neki nagyon, es minden szepet irt, de most nem. Van ugy, hogy nem is ir. Tudom tudom, nincs ideje, es tanul, es foglalt. De vajon, nagyon oszinten ugy gondolja, hogy vissza akar hozzam jonni? Ugy erzem, el fogunk tavolodni ezek alatt a hetek alatt, igazabol...sajnos biztos vagyok benne. Felek, hogy reszerol nem olyan eros ez a kapcsolat, hogy kibirjon mindent. Turelem kell hozzam, es neki el fog fogyni, ra fog jonni, hogy nem en vagyok az o tokeletes baratnoje.
...Mindez akkor faj a legjobban, amikor a sok szep pillanatra godolok amiket egyutt toltottunk. Hiszen egy bevasarlast is olyan jo elmenyekkel eltunk meg. Es hulyeskedtunk, es sapkakat probaltunk, es gyerekosztalyjon kepzeltuk a jovonket. Felek, de a szivem melyen oszinten remelem, hogy az a 6 level amit irtam neki, erot fog andi neki, es en is eleg eros leszek, es amiutan visszajon ujra egyutt lehetunk. Es remelem, hogy a Nemetorszagi dologgal kapcsolatban, sikerul jo dontest hoznom, oszinten remelem. :(