Szerdan voltam nala. 2012. 10. 17. -en. Ezt csak azert irom igy, mert most volt az elso olyan alkalom, hogy elmentem egy srachoz. Csak O, es en, es senki de senki mas. Hogy oszinte legyek nagyon feltem, hogy mi lesz, hogy lesz, majd be kell mutatkoznom a lakotarsainak, lehet nekik se fogok tetszeni. De aztan erot vettem magamon, es ugy dontottem, meg fogom banni ha nem megyek, igy elmentem. Meg akkor nap sms-t irt, hogy mit csinalok, en meg kis szukszavuan valaszoltam, megkerdezte megyek e, es mondtam, hogy rendben van. Mire mar elkeszultem,nem igazan feltem. Elmult, picit megnyugodtan, de azert nem teljesen.
Talalkoztunk, otthoni ruhaba volt, semmi erdekes, de nekem igy is nagyon tetszett. Lehet, hogy feszult voltam egy picit, sott eleg valoszinu...de belul meg mindig en voltam. Meg akart csokolni, de picit elforditottam a fejem. Nem tudom miert, de... en se tudtam, hogy hogy is kellene viselkedni. Mert ugye...ugy ahogy akarnek, ugy sose lehet. Felmentunk hozza, bemutatkoztam a tobbieknek, vegulis nem is volt olyan ciki mint azt gondoltam. Hogy zavarban voltam e? Biztos!! De nem tehetek rola..ilyen vagyok. Bementunk a szobajaba, eloszor a szekre ultem le, majd atultem az agyra, o is...es beszelgettunk. Valami jo zenek mentek, es meggyujtott egy gyrtyat is. Nagyon jo volt. Kicsit hihetetlen volt, hogy en...ott...vele... De megis igy volt.
Hogy oszinte legyek, felek attol, hogy ez az egesz eroltetett. Talan nem is illunk ossze, talan nincs is mirol beszeljunk csak azert van ez a nagy rajongasom mert nagyon tetszik ahogy kinez. Nem tudom igazabol. A viselkedese is nagyon jo de akkor, amikor egyutt vagyunk. Amikor ketten vagyunk. Csak ketten. Velem foglalkozik, es neha neha szepeket is mond. Ertekelem, hisz sose szerettem azt, ha allandoan a jo dolgokat mondjak, mert akkor azt megszokod es mar nem olyan. En megprobaltam ugy viselkedni, mintha engem nem igazan erdekelne a dolog, mintha nem lennek oda erte, mintha nem csak azt szeretnem tudni, hogy O az enyem, es csakis az enyem. Ugy probaltam viselkedni, mint akinek mindegy. Talan picit fa**ra is vettem. Kicsit csak...Nem akartam, tenyleg nem, de ezt kezdem megtanulni az elettol, hogy nem viselkedhetunk mindig ugy, ahogy igazan szeretnenk. Szoba jott az, amit a szorakozohelyen mondott (szeretnel e kapcsolatot velem), mondtam, hogy mondja ki, mi volt az. Azt mondta, ugy erzi magat most mint az ovodasok, es en is olyan fura vagyok most. Nem baj, gondoltam es addig addig...amig, szinten elmondta, hogy szeretnek e kapcsolatot vele, de ezuttal megkerdeztem, hogy "miert, te szeretnel?". Itt latom most is magam elott, ahogy elkomolyodik, ram nez es azt mondja "igen". De miert? Miert szeretne, ha nem ugy viselkedik? De hisz en se tudom, hogy mukodik egy kapcsolat de szerintem nem igy. Talan normalis ha beszelgetni szeretnek vele. Rendben van az, hogy nem minden percbe, de talan minden nap egyszer...vagy akar, ketnaponta. Vagy ilyesmi. Vagy, amikor o is a varosban van, es en is, akkor irjon, keressen. De miert nem teszi? Miert nem keres? En ezt nem ertem. Ugy orultem, mert kozos baratunk hivta szerdan, hogy menjenek bulizni, de azt mondta a csaj MegAnd, hogy nemet mondott, mert, hogy megyek en hozza es olyan boldognak tunt, es egy picit zavarban is volt. Vajon nem tetszettem neki? Ez lehetett a baj? Es emiatt nem keres? Hisz miutan eljottem tole, nem irt nem hivott. Masnap en kerestem, es azota semmi. De nem haragszom ra, tenyleg nem. Es duhos sem vagyok. Ha valami nem megy nem kell eroltetni. Es tenyleg, van, hogy nehez ezt elfogadni, de el tudom fogadni.
Talan fel. Talan fel attol, hogy en is megbanthatom. Vajon volt o mar valaha szerelmes? Vagy...nem is biztos, hogy akar kapcsolatot. O nem olyan mint amilyennek mutatja magat. Vagy igen? Pont olyan, es en kepzelem el rosszul? En kepzelem azt, hogy olyan o valojaban, mint amilyen velem, amikor kettesben vagyunk? Nem tudom.
Fekudtunk az agyon, es olelt, es valami jo zene ment, valami lassu, szep...es megszoritott es olelt, es csokoloztunk. Nem probalkozott, es nem is eroltetett semmit. Ezt ertekeltem. Semmi sem tortent csokolozason kivul, de az jo volt nagyon. Szerettem volna, tobbet beszelgetni vele, szerettem volna, ha valahogy megjobban erzem, hogy orul, hogy ott vagyok vele es mintha nem akarna, hogy elmenjek soha. De igy is jo volt. Ennek is orultem. Csak sajnalom, hogy nem keres...legalabbis eddig nem tette. Felek attol, hogy meg fogom unni, ezt a -beszelunk egy heten egyszer- dolgot. Nem akarom mondani neki, de talan ha adodik ra alkalom, mondani fogom. Csak megkerdem tole, hogy normalis e igy ez, vagy...nem is tudom. Egyelore semmit nem fogok tenni. Keresni se, ha engem akar, ha tenyleg engem akar, ugy ahogy vagyok, akkor bizonyitson picit. Ismerem magam, nem kerek sokat, nem is kernek...csak lassam, hogy fontosabb vagyok neki, mint a tobbi lany. Legalabb egy picivel, es ha igy van, en is mindent megteszek erte, de csak akkor...ha ez tenyleg igy van! 

"I know you've been hurt by someone else, I can tell by the way you carry yourself...but if you let me, here's what I'll do: I'll take care of you!"