En szeretlek, nagyon szeretlek, de valami nincs rendben. Az nincs rendben, hogy amikor nem vagy velem, en rosszul erzem magam es sirok. Amikor itt vagy mellettem, akkor nyugodt vagyok. De amikor elmesz tolem, akkor ugy erzem, megint ki kell majd harcoljam, hogy talalkozzunk, ugy erzem mar nem jelentek neked annyit, mint regen. Nem akarom az ordogot festeni a falra, de az a baj, hogy ezt erzem. Ha megerkezel egyetemre, nem irsz, ha hazaersz nem irsz, nem latom, hogy fontos vagyok neked. Nem akarod, hogy talalkozzunk, mintha minnel kevesebbet akarnal latni... En azt erzem, hogy a nap minden percet veled toltenem, de ugy erzem mintha te lennel az "anya", aki megtiltja, hogy ennyit talalkozzunk. Mintha te probalnal csillapitani engem, hogy en se akarjak ennyit talalkozni...es ez bant. Ha valami olyasmit beszelunk, aminek az erzelmekhez van koze, te vagy nem mondassz semmit, vagy eltereled a szot, vagy elhulyeskeded az egeszet. Miert nem erted meg, hogy nekem neha erre is szuksegem van? Neha jol esne hallani a szadbol, hogy milyen jo, hogy az eleted resze vagyok, hogy mennyire orulsz, hogy a tied vagyok. De ezt mind, nem mondod, soha. En megertem, hogy nem vagy ilyen tipus, de akkor miert nem viselkedsz ugy. Ha azt mondom, hogy keveset talalkozunk, es ne mond, hogy nem igy van, hiszen minden masodiknap, vagy esetleg tobb nap utan, este atjossz, nalam alszol, es reggel ahogy felkelsz elmesz. Olyan jo volt a multkor, mikor tobbet itt maradtal, es hulyeskedtunk, olyan jol telt az egesz napom, es ugy ereztem, hogy szeretsz es szeretlek es boldog vagyok. De miota itt lakom, ilyen csak egyszer volt. Neked mindig menned kell, miert nem szeretsz tobb idot velem lenni? Hiszen regen te mondtad nekem, hogy szeretned ha tobbet lennenk egyutt. Mikor itt alszol, nem akarsz velem egyutt lenni..., utobbi 3-4 alkalommal mar nem akartal. Miert nem? Hiszen regen mindig akartad volna, akkor is amikor nem lehetett. Mar nem, mar nem vagyok vonzo? Nem kivansz? Most jott el az a pont, hogy meguntal? Mostanaban sokat duzzogok, de gondolj csak vissza... regen is ennyit duzzogtam? Normalis, hogy nem, hiszen mindig kedveskedtel nekem, mindig mondtal szepeket, csak ugy a semmibol, azt mondtad szeretsz..., de mar nincs igy, es azert duzzogok, mert azt gondolom olyankor talan megenyhul a szived es erzekenyebb leszel velem, es talan hallhatok nehany kedves szot. De a multkor, amikor osszevesztunk..., amikor a parkbol jottunk haza, tudtad, hogy sirni fogok, es megis hagytal egyedul lenni. Imadkoztam, hogy ne menj haza, hanem gyere vissza. Nem kelett volna egy szot se szolj, csak gyere vissza es olelj meg, de te nem jottel... Nem lepsz meg soha, ugy erzem te nem teszel ezert a kapcsolatert. Annyi mindent csinaltam neked, lampionokat vettem, hogy legyen egy emlekezetes estenk, bort, gyertyakat, egyutt furodtunk, vacsit csinaltam... de egy ido utan, amikor latom, hogy te semmit nem teszel, soha nem lepsz meg..., megunom en is csinalni. Nem ajandekok kellenek, nem az kell, hogy kolts ram penzt, az kell, hogy peldaul amikor nem is szamitok ra, elgyere hozzam es adj egy puszit. Az kell, hogy ereztesd velem, hogy mennyire szeretsz.