Setalni voltunk kint, es bar hideg van, de nem erdekelt mert nagyon jol ereztem magam vele. Nem arra gondoltam, hogy "o meg en", hanem csak egyszeruen jol ereztem magam es kacagtam sokat es ez olyan jo volt. Pont igy volt jo. Es semmi erdekes nem tortent, de jo volt. Es egyelore csak baratok vagyunk, de jo ez igy. Jo volt. Aztan meseltem a baratnomnek, Heredinek, es azt mondta, hogy olyan bolond vagyok. Hogy ugy adom elo magam mint egy dramakiralyno, pedig nem olyan vagyok. Hogy azt mondom, hogy szegyelos vagyok, hogy ugy beszelek magamrol, mintha mar a vilag osszes fajdalmat megeltem volna, pedig nincs igy mert egy eletvidam csaj vagyok valojaban, es nem kene ilyeneket mondjak magamrol, mert o igazabol azt mondana rolam, hogy olyanokat mondok neha, hogy esik be az asztal ala a rohogestol es olyan bolond vagyok es mindig mosolygok es stb, es eskuszom annyira de annyira jol esett amit mondott, es igaza van. Nem vagyok dramakiralyno. Eltem at dolgokat, de miert dramazom tul? Mas atelt mar sokkal roszabb dolgokat. Aki szeret, ugy szeret ahogy vagyok. Nagyon jo erzes van most bennem, es ezt az egyik legjobb baratnomnek, es Neki is (egy kicsit :D) koszonhetem. :)