Lassan egy ev telt el azota, hogy irtam... olyan furcsa, mert olyan hamar telik az ido. Sokszor csak elgondolkodom azon, hogy "jeeee, hisz nemreg meg itt voltam, nemreg meg ezt csinaltam, vagy erre gondoltam", es a kovetkezo pillanatban csak eszre veszem magam, hogy mar mind elmult, megtortent, mar teljesen mas lemez forog. 

Legutobb amikor irtam, eppen arrol szamoltam be, hogy milyen rossz kulon lenni. Milyen nehez, es hogy ugy erzem, mar lassan a vege fele jar minden. Hat ez nem igy tortent. Vannak olyan pontok az eletben, amikor azt hiszed vege, kesz, mar nincs tovabb, de aztan a kovetkezo pillanatban azon kapod magad, hogy egy teljesen mas varosban, orszagban vagy, messze tavol az otthoni biztonsagot nyujto kornyezettol, es csak O az, akire most szamithatsz. 

Hat ez tortent velem is. Az "elobb" ha belegondolok, meg otthon voltam, megvolt a munkam, ami azert ahhoz kepest, hogy palyakezdo voltam szuper volt, barataim, szuper lakasom, autom minden. Mar-mar kezdtem ugy erezni, hogy minden olyan tokeletesen felnottes. Persze en korant sem vagyok az, felreertes ne essek :P csak a kornyezetem tunt annak. Aztan egyik percrol a masikra hoztam egy olyan dontest, hogy belevagok. Elkoltozom. Elkoltozom kulfoldre, ahol egyedul leszek, baratok, csalad es minden nelkul. De egy valami velem lesz, O. Folyamatosan mondogatta, hogy nagyon nehez lesz, es azt hittem, csak elbatortalanitani akart,de mar tudom, hogy csak realista volt. Csak realisan gondolkozott arrol, hogy nem egyszeru egyedul a nagyvilagban. Es igaza volt. 

Sok minden nem eppen ugy alakult, ahogy elkepzeltem, de megis szerencsesnek mondhatom magam. Ahhoz kepest, hogy szinte lehetetlennek tunt munkat talalni egy olyan orszagban ahol megkozelitoleg sem beszelem a nyelvet, ahhoz kepest, hogy kilatastalannak latszodott az, hogy lakast talaljunk, minden megoldodott. Anya mondogatja is folyamatosan, hogy ez csoda, hogy a Jo Isten segitett es az o keze van benne, hisz maskepp nem magyarazhato, es... es en nem is ellenkezem, mert szerintem is igy van. :) Hisz gondoljunk csak bele, amikor kijottem, mindenki azt mondta, hogy nem fogok talalni normalis allast es oruljek ha mosogatni vagy takaritani felvesznek valahova. Azonban pont egy markas ruhauzletben felvettek, ket nap alatt. Persze nem az a munka, amire vagytam, de hééé... meg midnig jobb mint takaritani. raadasul ket heten belul. Azutan pedig mikor mar tenyleg a szakadek szelen voltam, hogy nincs lakasom, es haza kell mennem, nincs senki aki segit, megha szamitottal is ra..., akkor veletlenul pont jo helyen neztuk, pont jo idoben es megkaptuk azt amit szerettunk volna. Mit is mondhatnak, tokeletesebb lakast, tokeletesebb helyen nem is kerhettunk volna. 

Szoval igen, igy tortent, most pedig itt ulok Hollandia kozepen, Eindhoven varoskaban, a kis szurke fotelben es azon gondolkozom, hogy jutottam idaig. Ha egy evvel ezelott valaki ezt mondja nekem, hogy most ez lesz, szerintem kinevetem. De ahogy a Jobaratok-ban is tortenik, es ahogy az eletben is, minden korszaknak vege es kezdodik egy uj. Mindig olyan volta, hogy a regi dolgokra vagytam vissza. Amikor elkolotztem az egyetemi varoskamba, olyan furcsa es nagy es szokatlan es hideg-rideg volt minden, aztan pik-pak, mar 6 eve ott eltem. Egyik lakasbol koltoztem a masikba es mindegyiket megsirattam, hisz olyan jo volt az elozoben, es utolag pedig mar vissza se mentem volna ugy megszerettem az ujat. Talan most is igy lesz. Ugy megszeretem kulfoldon, hogy mar vissza se akarok menni, bar ezt ketlem. Hisz azt hiszem most ertem igazan, mi az, hogy honvagy. Bar csak egyetlen honapja vagyok tavol, es egy honap mulva mar haza is latogatok, es azt kovetoen meg egy honapra talan vegleg visszamegyek, ami vicces, mert vannak akik 10 eveket vannak tavol, de nekem ez is olyan soknak tunik. Sosem voltam meg ilyen sok idot ilyen tavol otthontol. 

Olyan kivancsi vagyok mi lesz majd, talan 10 ev mulva visszaolvasom ezeket a sorokat es ki tudja merre vagyok, hol vagyok... de ez meg olyan messze van. De hat olyan hamar repul az ido, 2008-ban kezdtem irni ezt a naplot ugy emlekszem, es lassan 2017 van. Bar sokszor emlitettem, hogy matekbol nem vagyok asz, de akarhogy szamilom ez egy hijan 10 ev. Hihetetlen. 

Ujabb es ujabb korszakok kezdodnek es vegzodnek az eletben, es mindegyikkel szembe kell szallni es batran vallalni barmi legyen, hiszen a vegen mindig kiderul, hogy semmi sem tortent veletlenul. Nem vagyok kivancsi a vegere, meg nagyon sok ido kell, hogy vege legyen (remelem :P ), de az utazasra kivancsi vagyok, mi minden var meg ram/rank. Talan beszelhetek mar "rank"-rol? Osszekoltoztunk, de mostmar orokke egyutt maradunk? Erre nem tudom a valaszt, de talan nem is fontos most meg ez. Hianyzonak a barataim es a csaladom es az otthonom es a varosom es minden. Kicsit olyan Joey-nak erzem magam, mint aki sose akar felnoni es aki nem akar valtozasokat. Nem akartam, hogy nyaratna ne menjek mindig az unokatestveremekhez kulfoldre, nem akartam, hogy nyaranta ne legyek otthon, nem akartam mas helyre koltozni, majd nem akartam arrol a helyre visszakoltozni, mindig valtozasok vannak, es olyan nehez megbirkozni veluk de a vegen mindig ugy van jol, ahogy alakul es mindig az a tokeletes valasztas ami kinalkozik. Akkor a valtozas, a valtozas talan jo, de azert felnoni meg tenyleg nem szeretnek. :P

https://www.youtube.com/watch?v=T3_GW7NRXKA