Beszelgetunk, smsben. Furcsa. O is furcsa es en is az vagyok. Nem tudom mi tortenhetett vele a multban, bar azt mondja, hogy amit eddig csinalt azt jol csinalta. De akkor is furcsa. Nem ertem. Kmolyan vesz dolgokat, olyan dolgokat amiket nem kellene, hisz poenkodok. Minthha feltekeny lenne, mintha azt varna, hogy azt mondjam neki, hogy nekem szuksegem van ra, es nekem o kell. De hogy mondhatnek ilyet, mikor meg csak egyutt sem vagyunk, sott alig ismerjuk egymast. Nem tudom igazabol mi ez. Talan tenyleg csak baratsag. Amikor komolyan valaszolok neki, es hogy probaljon o is bizni bennem picit, pont ugy ahogy en is probalok benne, akkor azt mondja, hogy o az a tipus aki keresi masban a hibat es, hogy hagyjunk inkabb mindent ugy ahogy lenni akar a dolog, es ha esetleg nem ugy alakul, akkor maradunk baratok, "talan jobb is mint egy honap". Haha, not funny. Nem tudja, de o ezzel nagyon bant engem. Mar most. Mar most bant, vagy csak en veszem tul komolyan mint altalaban? Azt hiszem o olyan mint en, csak fiuban. Vagy nem tudom. Miert kell minden kapcsolatnak ilyen bonyolultnak lennie? Vagy ez masnal nincs igy csak nalam? Csak en vagyok az egyeduli, akinek mindig minden ilyen szornyen bonyolulta valik? Akkor tenyleg igaz lehet...tenyleg en vagyok az, aki furcsa. Egyre jobban nem erdekel, egyre jobban kezd nem erdekelni. Ilyen vagyok es kesz. Ha lesz valaki, akinek igy, pont igy ahogy vagyok jo leszek rendben van, ha nem...akkor se halok bele. :) En ez vagyok es kesz.