Tegnap feljott hozzam, mert mondtam neki, hogy este megyek haza es most talizhatunk utoljara, marmint azelott hogy elmegyek. Feljott hozzam, delutan harom koruk, es este kilenckor ment el. Annyira nagyon jol ereztem magam vele. Es semmit sem csinaltunk, csak beszelgettunk. Csak fekudtunk az agyban, es beszelgettunk. Komoly dolgokat es ugyanugy hulyesegeket is. Mindenrol tudtunk beszelni. Es ez annyira jo erzes volt. Tudom, hogy nem lenne szabad tul kozel engedjem, es tul sokat erezzek iranta, de nem tudok parancsolni magamnak. Olyan dolgokat mondok neki, amiket eletemben eloszor mondok, es tudom, hogy neki ez szinte mar rutin, hisz mar sok komoly baratnoje volt, de nekem nem, es nekem nehez, de akarom. Elmondom neki, hogy hianyzik, akkor amikor hianyzik, es elmondom neki, hogy szeretnek vele lenni, amikor vele szeretnek lenni. Ugy tunik, hogy ertekeli, de felek, hogy nem tudja mit jelent nekem mindez. En talan neki a kovetkezo vagyok, de nekem o az elso, es ez megremiszt. 
Mindenrol beszeltunk, nem akart elmenni aztan es en sem akartam, hogy elmenjen, de muszaj volt...es megcsokolt. Eloszor. Es nem tudom milyen volt, mert alig emlekszem ra. :) Vagyis ez csakis azt jelentheti..hogy nagyon de nagyon jo. Es azt akartam volna, hogy sose erjen veget. De egyszer sajnos minden veget er. Azota is beszeltunk smsben, es nagyon szep dolgokat ir, es en is megprobalom azt irni neki amit erzek, megha nehez is. Hivott szilveszterezni vele, es nemet mondtam, azert mert a baratnoim nem jonnek. Igazabol, felek attol, hogy emiatt nem ugy fog alakulni a dolog, ahogy szeretnem, hisz belatja, hogy tenyleg egy kis idiota lany vagyok, aki a baratnoi nelkul nem kepes semmire, es rajon, hogy nem is kellek neki...Furcsa erzes ilyesmiert sirni, azt hittem, en erre nem vagyok kepes, de...megis.
Kicsit felek. De most az egyszer talan nem attol, hogy nem jo nekem o, hanem attol, hogy en nem vagyok eleg jo neki. Ugy mondjak, hogy egy kapcsolatban az egyik fel mindig tobbet erez mint a masik. Kicsit felek, hogy az a fel, ne en legyek az...