Egyszeruen hagyom magam sodrodni az arral. Megprobalok nem aggodalmaskodni a dolgokon. Csak hagyom, hogy tortenjen minden ugy, ahogyan tortennie kell. Megprobalok hinni neki, elhinni mindent amit mond, megha naivnak is tunok. Nem baj, elhiszem. Legalabbis ugy teszek, mintha elhinnem, es komolyan vennem. Es amit ir vagy mond, nem gondolom at 66x. Csak egyszeruen azt olvasom vagy hallom, amit mond, se tobbet se kevesebbet. Es ez ugy veszem eszre, mukodik. Fontos vagyok neki, es hianyzom neki. O ezt monda, es pedig elhiszem, es ugyan ezt adtam az o tudtara is, es boldog vagyok. Azt teszem es mondok amit tenyleg gondolok, es elhiszem azt, hogy o sem tesz es mond olyat, amit nem gondol komolyan. Es igy minden egyszerubbnek tunik, es azt hiszem az is. :)