"A lelkemre veszek dolgokat, es erzekeny leszek!" - neharagudj.
Meg nem igazan jottem ra, hogy mi a baj. Vagy, hogy egyaltalan van e baj Ha van akkor velem van, vagy pedig vele? En nem csinalom jol  dolgokat, vagy o? De neki van gyakorlata, nekem pedig nincs. Vajon ha megkerdeznem tole, ha nyiltam kimondanek mindent amit erzek es gondolok, az jo lenne? De egyaltalan kepes lennek kimondaneni mindent? Es az, hogy kimondani az egy dolog...de kepes lennek arra, hogy mindezt megfogalmazzam meg ha gondolatban is? Nem tudom, tenyleg en tenyleg nem tudom. Szeretem ot. Szerelmes vagyok bele. Eletemben eloszor feltetel nelkul szeretni tudok valakit, es ez nagyon jo erzes, de irtora felek attol, minden egyes percben, hogy mi van akkor, ha o nem igy irez? Vajon ez csak igy megszokott, hogy egy ido utan elmulnak az erzesek? Vagy ez nem normalis? Vagy nem is mult el nala, csak az, hogy nem ugy viselkedik mint az elejen, csak ez aggaszt? De egyaltalan maskepp viselkedik? Vagy csak nekem tunik ugy, mert mindig tobbet es tobbet varok el tole? 
Oszinten mondom, hogy fogalmam sincs. Nem tudom egyszeruen kinek mondjam el, es ha el is akarnam mondani, es lenne kinek, nem is tudnam mit mondjak. Hogy azt erzem, hogy nem szeret ugy, ahogy en ot? De en nem azert szeretem ot, mert o szeret engem. En nem azert irok neki, mert o irt nekem, hanem mert en ugy akarom. Es persze, hogy felek attol, hogy megbant, es csak azt mondja majd egy nap, hogy ahh..inkabb nem akar semmit egy ilyen erzekeny lanytol mint en. Miert is akarna?! De ugyanakkor, arra gondolok amiket megtesz es amiket csinal. Nem az a lenyeg amit leir vagy amit kimond ugye? Ugye nem az a lenyeg, hanem az ahogyan viselkedik velem. Hogy talalkozunk minden nap szinte, es mikor velem van odabujik hozzam, es ha azt mondom meg szeretnek kapni egy puszit akkor felmaszik a tombhazban a korlatra, hogy adjon egy puszit. Mert akar adni egy puszit es megolel, es azt kerdi, hogy fontos e o nekem, es azt is, hogy jo vagyok e, es remeli jo vagyok. Es azt mondja, hogy higyjem el, hogy jo, hogy vele vagyok, mert o nagyon jo. De ha o ilyen nagyon jo, akkor nem banthat meg ugye? Igazabol, azt mondtam neki, hogy mindegy hogy mi jon, fajdalaom, vagy az, hogy nagyon megbant, mert megerte. Es tenyleg megerte. De az az igazsag, hogy attol mert nem erdekel, felek. Attol mert nem akarok kiugrani egy repulobol, attol fuggetlenul, hogy izgat a dolog es szivesen kirpobalnam, de nem erdekel, mert nem erdekel, de megis felek tole. Rossz a hasonlat? Vagy csak....nem tudom igazabol, hogy mi a helyes vagy mi nem. Mindig azt hittem, hogy ha valamikor szerelmes leszek, az tokeletes lesz, es azt fogom erezni, hogy a felhok folott vagyok harom meterrel. Az az igazsag, hogy amikor velem van, es mellettem van, tenyleg ugy erzem mintha nem lenne korulottem senki, es csak en lennek az egesz vilagban, es senki es semmi nem erdekel. De amikor nincs velem, amikor nem ir, amikor nem valaszol....az nagyon rossz. :)