Ahogy mondom, ugy is gondolom. Mindig mellette, nem szamit mi legyen. A szerelem nem tokeletes, es nem erezzuk magunkat allandoan a felhok folott. De ez nem azt jelenti, hogy nem ez a tokeletes szerelem. Az "alompar".  Hiszen, egy ket dolgon kivul, bizony, hogy nekem o a tokeletes fiu. Csak pozitivumokat tudok felsorolni rola. Magas, szep, okos, ugyes, tisztelettudo, jolnevelt, es a legfontosabb, latom rajta, hogy nagyon szeret. A baj csak azzal van, hogy meg midnig nem bizik bennem, ugy ahogyan kell, es amitol nagyon felek, hogy talan sose nem is fog. :( Pedig bennem bizhatna, eskuszom bizhatna bennem. Nyugodt kellene legyen mindig, mert sosem bantanam meg. Oszinten mondom, hogy hamarabb bantanam magam, mint ot. Nem kellene aggodnia sem akkor ha mas fiukkal beszelgetek, sem akkor ha masokkal megyek el barhova, biznia kellene bennem, mert tudom mi a tisztelet, es tisztelem ot. Tisztelem ot, es mar csak ezert sem tennek semmi olyasmit amivel ot szomoruva tehetnem. De a legfontosabb dolog, hogy szeretem, tiszta szivembol, es emiatt biztos, hogy nem tennek semmit! O az enyem, en pedig az ove, es ez igy van jol. 
Felek igazabol attol, hogy nem fog valtozni ez a dolog, mindig ketelyei lesznek, bennem meg emiatt mindig ott lesz ez a felelem. Felek, hogy talan majd eljutunk oda mint sokan masok, hogy nem enged ki, hogy verekedik miattam, es nem akarok ilyesmit. De erre nem az a megoldas, hogy elhagyjuk egymast, hanem az, hogy segitunk egymasnak. En segitek neki bizni, o pedig segit nekem abban, hogy barmi van biztonsagban erezhessem magam mellette. Hogy egy percig se forduljon meg a fejemben az, hogy elhagy. Hogy biztonsagban legyek mellette, es tudjam barmi van, o engem valaszt, es nem okoz csalodast, es en vagyok a legfontosabb neki. Mert en felve am, de azt hiszem lassan ezt is kijelenthetem. Nem akarok maskepp oltozkodni mint ahogy eddig tettem, azt szeretnem, hogy buszken mutasson be a baratainak, hogy igen o a baratnom, es ha valamilyen baratja megdicser engem, ne azt mondja "jo, hallottam", hanem azt, hogy "igen, tudom! es csak az enyem". Vagy ha valaki azt mondja a hatam mogott, hogy kar, hogy te vagy a baratja, mert ha nem te lennel, akkor en ket szobol elhulyitenem es az enyem lenne, akkor ne annyit mondjon, hogy "szuper", hanem kuldje el a jo budos francba azta  bunkot, aki van annyira pofatlan, hogy egy lanynak aki kezen fogva setal a baratjaval ilyet mer mondani. Alljon ki mellettem, hisz emiatt nem en vagyok a hibas. :( Es neki orulnie kellene, hogy az ove vagyok, ugy, ahogyan en is orulok, hogy ez a szamomra tokeletes fiu az enyem. O is szeretnem, ha igy gondolkozna. En bizom abban, hogy lehetseges...tudom, hogy lehetseges. Mert az orok es tokeletes szerelemben igy van, es en merem azt hinni, hogy ez igy is lesz. Merem azt hinni, hogy nekem ReiLac a Nagy O. :)

Az elmult ket hetet egyutt toltottuk, reggeltol estig esteteol reggelig, es minden tokeletes volt. Minden szuper volt. Nagyon jo vele, mindig nagyon jo vele, remelem sosem er veget ez az erzes. Remelem 80 evesen is epp ilyen jo lesz vele. :) Azt tudom, hogy vele barhol es barhogy jo, viszont nelkule sehol. De azt is tudom, hogy kibirnam. Az enyem legyen mindig, es barhol is van, szeretni fogom, es csak remelem, hogy ez forditva is igy lenne. Barmennyi idore legyen tavol tolem, en Ot es csakis Ot szeretem! ♥