Elobb neztem egy filmet, iszonyat rossz volt, igy a veget nem vartam meg (Blue Valentine). Valami olyasmirol szolt, hogy mennyire szepen indulhat valami, es mennyire elromolhat a vege. (Gondolom a vege az lett volna, hogy ujra jora fordulnak a dolgok.) Na mindegy. 
Csak azert irok most egy picit, mert ezt...ezt le kell irjam ami most bennem van. Azthiszem reszben attol is felek, hogy nem vagyok neki eleg jo. Hogy nem tudna szeretni, ahogy en tudnam ot. Akarunk menni ismerosokkel/baratokkal egy hetvegi hazba, es egyik baratjaval volt egy kis nezetelteresunk. Mittudomen, olyan furak ok mind egy picit. Talan O nem annyira mint a tobbi, de van benne is. Na mindegy. Mi van akkor, ha nem hinne nekem? Ha nem erdekelnem annyira mint a baratai? Ha amit mondanek neki, rogton elmondana a baratainak, es oszinten szolva...nem igazan csipem a baratait. O nem olyan mint ok. Szeretnem azt hinni, hogy inkabb engem valasztana, inkabb nekem mondana el a dolgokat mint a baratainak, de nem tudok ebbe hinni. 
Azt kerdezte, hogy talalkozunk e penteken. Igazabol nem mondtam ra valaszt. A francba is...persze, hogy talalkoznek vele. Barcsak most is vele lehetnek....de nem tudok benne bizni, egyszeruen nem megy. Nem tudok elhinni semmit amit mond. Mit csinalhatnek, hogy ez valtozzon...Vagy talan tenyleg nem o a megfelelo? Azt hiszem, hogy...es kozben pedig dehogy?! Tudna szeretni? Tudna kedves aranyos segitokesz megerto lenni? Ott tudna lenni, amikor szuksegem lenne ra? Tenyleg engem akarna? Kepes lenne sirni ertem? Minden kovet kepes lenne egyszer megmozditani, csak hogy megtartson? Nem tudom...
Talalkozni akar velem penteken, ismet..., miert nem csak ez van a fejemben? Minek gondolkozom ennyit? Ahhhh...tokmindegy.