Azt hittem majd ezt a cimet akkor fogom irni, amikor eloszor leszek szerelmes. Nem tudom mit takar ez a szo, de ha valami csak akkor faj, ha erzeseid voltak...akkor nekem vannak. Kimondhatom vajon, hogy szeretem Ot? Mert...szeretem Ot. Akarmit is jelentsen a szo. Hianyzik, csak ra tudok gondolni egesz nap, ha a telefon megcsorren remelem, hogy o az de egyben a testemet atjarja a hideg mert felek, hogy ha O az, mit is mondhatnek neki. Miert kell mindig ilyen nehez legyen? Mikor van az, amikor minden siman megy, es szereti egymast egyforman a ket fel. Van egyaltalan ilyen? Szeretnem ha itt lenne velem, es elmondhatnam neki amit erzek anelkul, hogy kinevetne, hulyenek nezne, vagy a legrosszabb... nem ugyan igy erezne. Szeretnem, ha szeretne. Szeretnem, ha ugyan ugy erezne mint en. De nem... Akarmennyire is fajjon, nem enyhulhetek meg tobbet, de tenyleg nem. Nem irhatok neki vissza, es nem vehetem fel a telefont. Ez csak egy alom volt, amirol azt hittem, hogy eletemben eloszor talan osszejohet. Nem. Most se johet ossze. Nem tudom mi az, ami miatt ez igy kell legyen. Nem tudom mit rontok allandoan el, mi az amivel elijesztem. Talan most ezuttal nem en vagyok a hibas hanem a baratai? Szeretnem ezt hinni...de valoszinu nincs igy. Ha valakinek igazan kellessz, akkor keres, ir, hiv, megtalalja a modjat es nem szamit az, mit mond mas. Ez igy van, es kar masokat okolni. Nem, nem haragszom a baratjara. Ra se haragszom, oszinten mondom. En haragszom csupan sajat magamra, hogy hagytam ilyen kozel kerulni a szivemhez. Hogy hagytam magam sodrodni a tundermesevel. De nyaron meg olyan szep volt minden. Minden nap beszeltunk...es olyan szepeket irt, es amikor talalkoztunk az olyan szep volt. Nem...nem banom, hogy megtortent, egy percet se mert nagyon jo volt minden vele toltott perc. Nem banom azt, hogy amikor megcsokolt en csak mosolyogtam, es azt se banom, hogy mikor ott volt mellettem, egesz vegig kalapalt a szivem es csak a helyes szavakat kerestem. Nem banom azt, hogy a legjobb baratnomnek a volt baratja, es a legjobb baratnomert barmit megtett volna, hogy a legjobb baratnomert sirt. Nem banom. Faj? Kibaszottul faj. Erzek valamit itt belul, amit uuuuugy de uuuugy ki szeretnek szakitani innen, hogy csak egyszeruen ne meg erezzek semmit. De nem lehet. Tudom, hogy kepes vagyok tultenni magam ezen is, mind mas sokmindenen. Tudom, hogy eros vagyok, es nem fog sokaig tartani ez a fura fajo erzes itt belul. Tudom, hogy egy ido utan nem vele a gondolataimban fogok kelni es fekudni. Nem tudom, mikor...de egyszer ugy fogok talan ra nezni, mint barki masra. 
Szerettelek volna, nagyon tudtalak volna szeretni. Akartam volna, hogy szeresselek...talan meg is tortent egy kicsit. De volt valami...amit sokkal de sokkal jobban akartam volna. Az, hogy te szeress engem!