Meg magamnak is nehez bevallanom, de tenyleg ez az igazsag. Tegnap a lakotarsnom, Kereve, ideges volt, aztan szomoru, aztan csak ugy kijott belole a siras. Es egyre csak sirt, es sirt. Es hirtelen semmi mast nem tudtam csinalni, csak megolelni. Megkerdeztem mi a baj, es nagy nehezen elmondta. Fel. Fel a jovotol, fel hogy nem eleg jo, hogy nem eleg ugyes, hogy nem eleg okos. Pedig az! Nagyon is! Szep is, okos is, es bar o azt mondja, hogy nem, de tenyleg csinos is! Az az igazsag, hogy csak hallgattam, amit mond "felek, hogy mit kezdek majd az eletemmel, hogy nem marad mellettem senki, hogy nem ugy alakulnak a dolgai ahogyan o azt eltrevezte, hogy nem tudja befejezni az egyetemet..." Es ahogy mondta, es egyre csak mondta, mintha sajat magamat hallottam volna. Az az igazsag, hogy szornyen felek. NAGYON! Hihetetlen, hogy mennyire felek a jovotol. Legszivesebben maradnek itt es igy ahogy vagyok, meg akkor is, ha neha ez ami most van se megfelelo. De felek belegondolni a jovobe. Mi lesz akkor, ha nem ugy alakulnak a dolgok, ahogy elterveztem? Sott..egyaltalan mit akarok az elettol? Mit akarok en? Hogy akarom? Egyik kerdesre se tudom a valaszt, es ez szornyen megremiszt. En tudom, hogy meg csak 20 eves vagyok, de ugy gondolom, halvany fogalmam mar kellene legyen az egeszrol.
Szeretnek egy baratot, oszinten szeretnek egyet, aki szeret azert ami vagyok. De ki volna kepes szeretni engem? Hisz...semmihez sem ertek. Semmiben nem vagyok jo. Nem vagyok eleg okos, es eleg ugyes. Egyaltalan nem vagyok okos! Manchaster milyen orszagban van? Es nem tudtam... Nagyon buta vagyok es ez nagyon rossz. Jarok egyetemre, turizmusra, es mit erek vele? Megtanulom a leckeket, megirom a jo jegyet es azutan mindent elfelejtek. Mire leszek en jo? Kinek? Semmi eselyt nem latok arra, hogy jo karrierem legyen. Es ki az, akinek kellene egy ilyen lany? Aki egy osszeadastol is fel... Semmit sem tudok semmirol. Szinte semmihez nincs sajat onallo gondolatom. Szeretek segiteni az embereken... Es akkor mi van?! Ezzen abszolut semmire nem megyek a mai vilagban. Lelkiismeretes vagyok, es mindenkiben a jot latom, vagy legalabbis probalom. Ezzel se haladok elore. Sott...ez mind olyan dolog, hogy engem huz vissza. Ha egy kicsi eselyt latok arra, hogy talan majd ez vagy az a dolog sikerulhet, akkor valami megszolal bennem, mintha meghuzna valaki a veszfeket, hogy vigyazz...legyen mindig ott a fejedben az is, hogy csak jatszadozik veled, es nem akar semmit. Ha valaki vegre tetszik, es talan en is az illetonek, akkor kepes vagyok tuldramatizalni magamban mindent, de csak magamban. Es ha kerdezne, hogy mi a gond, akkor minden rendben van. Talan velem van a baj. Megkaphatnam azokat az embereket akiket akarok, de nem vagyok kepes megtartani. Nem fogja meg oket bennem semmi. Semmi de semmi. Ez annyira rossz erzes tud lenni. Miert nem vagyok egy kicsit nem atlagos? Miert nem lehetek okosabb, miert nem tudom a mateket, miert? Igen, tudom, hogy minden okkal tortenik. De ennek mi az oka? Hiszen, ha semmire nem vagyok jo, akkor semmit nem tudok elerni az eletben. 
Megismertem egy fiut, biztos voltam benne, hogyha ismet talalkozom vele, akkor nem fog tetszeni. De igen, tetszik. Kinyitotta az auto ajtajat nekem, csongott a telefonja es kinyomta. Olyan dolgok, amik talan neki fol sem tunnek, de nekem nagyon is. Nem fogok elszallni tole, mert valamiert erzem, hogy ez se ugy fog tortenni ahogy azt remelnem. Megis mi fogna meg bennem? Talan tetszem neki, de ha jobban megismer, latja, hogy nem olyan vagyok aki neki kell. Talan vicces sem vagyok, okos sem vagyok, talan tul erzelmes vagyok, talan epp nem vagyok tul erzelmes. Csupa csupa negativ dolgok. Mi az, hogy valaki majd ugy szeret, ahogy es amilyen vagyok. Nincs mit szeretni ebben...bennem... Miert ne menne vissza a baratnojehez, akivel volt 1 evet?! Rossz erzes, de nem fogok szomorkodni emiatt. Mar tul tudom konyebben tenni magam az ilyesmin, legalabbis konyebben mint eddig. 
De ettol fuggetlenul, tovabbra sem leszek, sem okosabb, sem ugyesebb, sem jobb. Semmivel. Hogyan is epithetnem fel a karierem?! Hogyan is epithetnek egy hotelt, hogyan is vezethetnek egy hotelt? Felek, hogy semmi eselyem erre. En probalom, mutatni, hogy jo vagyok, ugyes, okos, hogy mindenrol van velemenyem, hogy elegedett vagyok magammal... de nem vagyok. Mert tulsagosan felek a jovotol. Tudom, hogy a jelennel kellene foglalkoznom. De a jelenemben se tortennek ugy a dolgok, ahogy kellene. Miert vagyok ilyen? Miert erdekel ennyire ez? Miert nem szarom le az egeszet es hagyom,hogy ugy legyen, ahogy lennie kell? Ugy felek, hogy soha senki nem fog tudni igazan szeretni....