Mar lassan ket honapja beszelgetunk nap mint nap, es egyre kozelebb erzem Ot magamhoz, egyre tobbet gondolok ra, es egyre jobban tudatosul bennem az, hogy nekem O kell. De ugyanakkor meg mindig felek a gondolattol, de nem akarok. Most nem akarok felni. Nem akarom azt gondolni, hogy nem fogok kelleni neki, nem akarom azt hinni, hogy ennek se lesz jo vege, es ez is tul szep, hogy igaz legyen. Ot akarom, es vele akarok lenni. Meg csak nem is csokolt meg, meg soha, de van valami ami miatt nem tudok ellenalni neki. Talan a mosolya, talan a szemei, nem tudom, de felek, hogy szeretem. Ugy ahogy van. Szinte mindig o van a fejemben, este amikor lefekszem, es reggel amikor felkelek. Es nagyon jo erzes, hogy talan ezt viszonozza, hisz sokszor bokol, sokszor mond szepeket nekem, es altalaban o keres engem, ellenben ha en keresem ot, akkor elmondja, mennyire jo erzes. O az elso olyan srac az eletemben, akinek azt mondtam, hogy hianyzik. Akinek igy (igaz, hogy csak irtam), de mondtam egyszeruen minden fele szoveg nelkul, hogy hianyzik. Es a legfelelmetesebb az egeszben az, hogy tenyleg ugy is ereztem. Es most is ugy erzem. Es tenyleg hianyzik. Nem tudok mast mondani neki, hisz mast nem erzek, szerintem...de ezt biztosan tudom. Es nagyon jo erzes, hogy en is hianyzom neki, es o is vagyik a tarsasagomra. Bizom benne, hogy ez igy is marad, en nagyon szeretnem. :) Nem tudom mennyire jo otlet az, hogy en utajak ra, hogy jo lenne tovabblepni, marmint...csak egy csokrol van szo. De hisz a varosban kezenfogva setalgatunk...De nagyon aranyos volt, tartotta a kezet, es megkerdezte, hogy megfogom e. Nem is ellenkezhettem, es nem is akartam!! Es szoritottam volna nagyon nagyon es nem engedtem volna el, jo vele. :) Szeretek vele lenni. Azt hiszem, ilyet meg nem ereztem, valahogy erosebbnek erzem azokat az erzeseket, amik most vannak bennem, mint Dombal-al. Most ez mas. Hisz semmi sem volt meg igazabol koztunk, de megis sokat jelent O nekem. Es merem azt hinni most eloszor talan tenyleg, hogy ez forditva is igy van.