Nagyon szeretek vele lenni. Nagyon szeretek vele beszelgetni. Egesz nap beszelgetunk, es nagyon szeretem. Es amikor talalkozunk reszketnek a terdeim es 10 evesnek erzem magam, mint aki meg soha nem csokolozott, es...es igazabol nem is emlekszem a pillanatra, olyan mintha nem is velem tortenne. Nem bebeszelem magamnak, ezuttal tenyleg igy van. Szemembe nez, gyongen megfogja a nyakam, a hajam...es megcsokol. Es en kesz vagyok ettol...erzem, hogy ugy ver a szivem mintha kilometereket szaladtam volna. Ez az erzes nagyon jo! :)
Szilveszterkor sajnos nem voltunk egyutt, ez igy alakult. Nem tudom mi lesz egy ev mulva, nem akarok arra gondolni, hogy talan beszelni se fogunk, de arra felek gondolni, hogy meg akkor is egyutt leszunk hiszen lehet megsem lesz ugy es az rossz lesz. Hogy akkor most egyutt vagyunk e?! Nem tudom kijelenteni, hogy igen. De azt hiszem. Hiszen o is es en is ugy viselkedunk, es szerintem ez igy pont jo. Talan picit jobb lenne, ha megkerdezne, ha eloben is feljonne ez a tema hisz akkor latnam, hogy mit akar, latnam hogy engem akar es o is ugyanugy lathatna rajtam. Szilveszterkor szulein es testveren kivul engem hivott fel es ez annyira nagyon jo volt. Es en is ugyanugy. Es azt mondta engem akar, csak engem, es velem akar lenni es mellette akarja, hogy legyek...mindig. Es en is ezt akarom egyertelmuen. Ot akarom. Es azt hiszem o is engem. 
De oszinten, de picit felek, mert azt hiszem megtalaltam benne valamit amit masban nem, es felek, hogy elveszitem. Hianyzik, mindig. Most is. Es csak remeleni tudom, hogy azt, amit erzek iranta ki tudom neki mutatni eloben is, es nem leszek tavolsagtarto mint masokkal. Mert o mas, o nem erdemli meg. Szeretni akarom ot, tudni akarom szeretni, es azt akarom, hogy o legyen az, aki minderre megtani! :)