Tudom, hogy minden rendben van. Nincs baj, akkor en miert keresem folyton azt? O is erzi azt, amit en erzek. Ha nekem rossz, ezt o is erzi. Vagyok eleg jo, vagyok eleg szep es eleg okos, es ha esetleg ezek a dolgok nem is, valamivel megis megfogtam ot, valami van bennem, amit nem talalt meg masban, es ezert van o velem. Azt mondta, kezd belemszeretni, az ember ilyet nem mond csak ugy. Tudom, hogy nem mondta azota tobbet, de az nem lehet, hogy elmult. Velem van, es azt mondja, velem is akar lenni, nem akar elengedni, csak nem akarja erezni ezt a tavolsagot. Akkor most veszek egy nagy levegot, kiuritem a fejem, es azt mondom...: ELEG VOLT!! Meg kell kozelitenem a dolgokat mas szempontbol. Nem felhetek allandoan attol, hogy elhagy. Ha megtortenik, akkor lesz majd idom gondolkozni azon, hogy hogyan tovabb. De engem valasztott, velem van, akkor miert aggodok ilyesmin? Ez tesz tonkre mindent. Velem akar lenni, egyedul velem, es en egyedul vele. Ugy kell szeretnie amilyen vagyok, a hibaimmal es mindennel. Ilyen vagyok, fogadja el, mert en is elfogadom ot. Minden rednben van...MINDEN RENDBEN VAN!! Csak mindossze annyit kell tennem, hogy hatradolok es elvezem. :)