Ma voltam a barataimmal kint egy kicsit, es ugye Reilac, kulfoldon van. Nem sokat, de beszelgetunk smsben, es nagyon hianyzik, es en is neki. Es idokozben, ma, egyaltalan nem szamitottam erre az sms-re, amit kaptam tole. Szeretlek. Ezt irta. Azt irta, hogy akart varni, hogy elmondja ameddig hazajon, de nem birta, es tudnom kell. Nekem a szivem elkezdett ugy verni, en meg ilyet nem ereztem soha. Nekem ezt meg soha nem mondta senki fiu, es most is ha arra gondolok, hogy ezt irta, osszeszorul a gyomrom a torkom mindenem, kiraz a hideg atjar a meleg, nem is tudom mit erzek, orditanek, sirnek...Nem tudom. De jo erzes nagyon. Azt hiszem, tenyleg azok a legjobb dolgok az eletben, amire nem szamitunk, es akkor, amikor nem szamitunk ra. En is szeretem ot, de nem tudtam meg kimondani neki. Pedig szeretem, nagyon, es tiszta szivembol. Nem akarom elvesziteni Ot, soha. Soha!