Mar tudom, hogy nem kell annyit gondolkozzak mindenen, es mar tudom, hogy hogyan kezeljem ezt, megis mikor azt erzem, hogy minden jol megy akkor valami megszolal bennem. De biztos? Tenyleg ezt akarod? Szamolsz a kovetkezmenyekkel? Ez meg csak a kezdet, es mi lesz majd tovabb? Tudod te mindezt kezelni? Kepes vagy ra? Nem fogsz csalodni? Vagy nem fognak csalodni benned? Tudod mi az, amit elkezdessz? Nem...semmit sem tudok, es semmiben nem vagyok biztos, es hatarozott sem. Es ez latszik rajtam. Az a helyzet, hogy meg mindig felek, es senki nem tud annyira magabiztossa tenni, hogy ne feljek. Azt hiszem, o sem. Pedig, talan o tenyleg mas lenne. Es nem is attol felek ezuttal, hogy mit akar o, hanem attol, hogy en mit akarok. Azt hiszem legalabbis. Felek attol, hogy megbantana? Nem hiszem, vagyis...nem tudom. Szerintem nem ettol felek. Fogalmam sincs. Mikor arra gondolok, hogy varjunk csak egy pillanatra, mi van akkor, ha komolyan gondolja, na akkor mi van? Akkor picit visszafogom magam, hidegebb leszek, es eltaszitom az embereket magamtol. Legalabbis, oket. De aztan nekem rossz, mert nem is ezt akarom valojaban. De akkor miert teszem ezt? Jol mondtak, mindenki jol mondta, tenyleg erdekes vagyok, meg en sem ertem sajat magam, akkor hogy is varom el, hogy megertsen mas?! :P

A tegnap valami olyasmi tortent, ami eddig meg soha. Nem szeretnem kifejteni mert nem volt valami kellemes elmeny, de ha annyit irok, hogy 'headshot', akkor eszembe fog jutni az, amit soha tobbet ki nem probalok. Kiprobaltam ezt is, pipa, de tobbet soha! Mikozben annyira rosszul ereztem magam, arra gondoltam, hogy kiket banthatnek meg azzal, ha tortenne valami bajom. Es, nagyon sok embert. Ugy veltem, hogy nagyon jo eletem van, es minden percet elvezni akarom. Es ezt is fogom tenni, igyekszem! :)
Azzal a fiuval kapcsolatban, akit talan egyszer megemlitettem, meg mindig nem irok, semmi konkretat. A dolgok jol alakulnak, es ugy nez ki, mintha ugy tetszenek neki, amilyen vagyok es nem ugy amilyennek probalom tettetni magam es ez jo! Ez vegre jo. De semmi konkretizalas. Az lesz, aminek lennie kell. :)

Az egyetemen ma hallotam eloszor ezt a kifejezest de nagyon megtetszett. Nyilvanvalo... 
Arra gondoltam, hogy eleg volt most ezekbe a szerelmi ugyekbe belegabalyodni. Bar mindettol fuggetlenul, ujra van egy srac...aki csak ugy jott, nem is gondoltam ra, nem is szamitottam ra, es akkor este...foleg nem, hiszen haloween volt, es annyira nagyon csunyara sikeredett a sminkem es a jelmezem (zombie), hogy az valami hihetetlen. Es megis....tiszta "ver" voltam, megis velem volt egesz este. De nem! Nem elem bele magam, ha ra gondolok, akkor elterelem a gondolataim, ha ugy erzem irnom kell neki, irok neki es kesz. Nem bonyolitok ezutall el semmit,, es foleg nem gondolok a jovore. 
Illetve de igen, gondolok a jovore. Meghozza azert, mert a mult este amikor lefekudtem, azon tunodtem, (mint eddig szinte minden gyermek), hogy mi leszek ha nagy leszek. Ugyan ha valaki megkerdi tolem ezt, mindenkinek azt mondom, hogy majd sajat hotelem lesz es igy meg ugy, de igazabol ez nem ilyen egyszeru. Sokkal oszetetebb dolog ez. Hogy fogom elkezdeni? Mit fogok csinalni? Ha befejezem az egyetemet, mi lesz az elso lepes a jovo fele? Igazabol fogalmam sincs... Ezen kene annyit gondolkozzak, mert ez csakis egyedul rajtam all, hogy mi lesz, hogy lesz es nem fugg senki de senki mastol. Igazabol, mit is akarok? Tenyleg egy hotelt? Akkor ugy kene hozzaalnom minden fele szempontbol. Azt hiszem a baj az, hogy en se igazan hiszem el, hogy ez lehetseges...de ha en nem hiszek magamban, akkor ki fog? Ugyhogy valtoztatni kell ezen a hozzaallason...

Arra a dontesre jutottam, amire par evvel ezelott es talan mostmar megtanultam a lecket, hogy az oszinteseggel nem lehet elrni semmit. Osszeszedtem magam es elmondtam neki mit gondolok es leirtam neki mindent, ahogy gondoltam. A valaszabol nagyjabol a lenyeg az volt, hogy sajnalja, hogy olyanokat mondott, hogy legyunk kapcsolatban mert valojaban naiv volt es az igazsag az, hogy semmifele kapcsolatra nem all keszen. :)
Mit erzek? Csalodott vagyok. Azt hittem picit jobban tudom fogadni ezt, de vegul is erzem azt is, hogy meg kepes leszek valamikor ujra eros lenni. Faj, hogy igy lett, es nem akart engem, es hogy ennyire beleeltem magam, pedig nem kellett volna. Talan ez is egy lecke volt. Talan ebbol is okultam...talan. Nem tudom. Rosszul esik, hogy nem latom mar tobbet, nem fog mar ram nezni, nem fogja tobbet fogni a kezem, es faj azokra a szep es jo dolgokra gondolni ami tortent. Csalodott vagyok nagyon, de tulelem. Talan ez igy kelett legyen, talan...everything happens for a reason. 
Olyan fura ez az erzes amit erzek...mosolygok, es azt mondom rendben vagyok, mert ezt kell tenni. Pedig belul annyira sirnek, de nem akarok, mert nem erdemli meg. Nem tudom mit csinaljak, nem tudom ilyenkor mit kell, hogy konyebb legyen. Barcsak lennek ujra gyerek. Akkor olyan jo volt. Akkor ha baj volt, apu enekelt nekem, enekelte nekem a "Leszallt a csendes ej, alszik a varos...aludj el te is kislanyom (...)es amig a tunderek orszagat jarod, apuci vigyaz read." Es mikor ezt meghallom, a gomboc a torkomon van akarva akaratlanul. Akkor, aki nekem fontos volt, mindenki szeretett. De ez mar nincs igy. Mar akit en is szeretek, nem biztos, hogy viszont szeret. Es ez a legnehezebb... 

Egyre csak rosszabb, es nem tudom jol kezelni az erzest. Ahelyett, hogy enhulne, egyre inkabb elojonnek az emlekek, es rossz. Nem voltam szerelmes, nem voltam annyira kozel hozza, es ennyire megerint. Miert reagalom igy le? Miert vagyok ennyire gyonge? Miert erdekel ennyire? Hogy lehetnek erosebb es sokkal nemtorodobb? Hisz o is az...hogy legyek eros? Hogy csinaljam, hogy senki ne bantson meg ennyire tobbet? Es, hogy ot is elfelejtsem? Mit tehetnek? Tiszta lapok....?! pff.... kar, hogy ritka ember eleg bator annyira, hogy ilyenekkel jatszon. De megigerem, en ezentul igy fogok. Legyen akarmilyen nehez, az adott percben nezzek ki akarmilyen hulyenek.
Tiszta lapok, hatarozottsag es erosnek lenni a cel!!!!!!!!

Ezzel a szammal kezdtem el irni rola eloszor, es most bar nem akarom azt mondani, hogy ezzel a szammal fejezem is be, mert oszinten szolva a szivem melyen meg nem tudom elfelejteni, es az az igazsag, hogy meg nem is akarom. Valahogy meg mindig remenykedek abban, hogy az a sok szep jo dolog nem hiaba tortent meg. Nagyon de nagyon bizom benne, hogy o is ugyan igy latja. Ha most meg rogton nem is, de nemsokara.
Amikor a fesztivalon voltunk, es azt mondta, folytatni szeretne akarmilyen furcsa is ez a helyzet, amikor hazamentem es olyanokat irt, hogy o ezt nem tudja elfelejteni, es minden napot nagyon elvezett velem, es amikor az egesz nyarat vegigbeszeltuk, es minden nap szinte beszeltunk es keresett es en is kerestem. Es amikor visszajottunk, es talalkoztunk a potszesszioban, es a gyomrom az egekben volt, es a teliholdas boros este, es a toparti este, es a botanikus kert es minden mas, ami akkor tortent. Es a csokok...en ezeket meg nem tudom elfelejteni. Nem engedtem meg senkit ennyire kozel, es nekem ez most tobbet jelent. Tobbet mint maskor. Es amikor visszajottunk, es ujra talalkoztunk, es ujra es ujra es mindig hivott, es amikor azt kerdezte, hogy szeretnek e komoly kapcsolatot vele, es ujra es ujra megkerdezte. Es talan a legkozelebb ereztem magam hozza, amikor felmentem hozza. Bar semmi nem tortent, de nekem mar az is eleg sok volt, hogy ketten fekudtunk az agyon, gyertya zene es olelt vegig. Es ez igy jo volt. Vagy...kicsit tobb a jonal. Nem tudom meg elfogadni, hogy csak ugy egyik pillanatrol a masikra, mar nem kellek neki. Egyaltalan nem. Hogy semmit nem erzett egesz ido alatt. Hogy ami vol, az csak volt, hogy ne unatkozzon. Vagy tenyleg igy volna? Nem tudom, csak azt, hogy meg nem vagyok tul rajta, mondjak barmit is, meg nem vagyok tul rajta. 

Ha valaki erdekel teged, hogy mondhatsz ilyet? Hogy lehet olyat mondani, hogy "el tudok eleg gyakran tunni?". Hogy lehet....? Megertem ha fel, megertem ha fel kapcsolatot, de lathatja, hogy nem olyan vagyok mint az elozo baratnoi. Hisz lathatja. Hisz tudtara adtam, legalabbis igyekszem. En tenyleg probalom es probalom, de egy ido utan bele farad az ember, es en ebbe hamar bele tudok mar faradni. Nem szeretem a jatekokat, a nyilt es tiszta lapokat szeretem. Miert nehez ez az embereknek? Segitenek neki, vele lennek, mellette lennek...ha hagyna. De nem hagyja, igy nem tudok. Nem akarok eroltetni semmit, elmondanam neki, hogy mit gondolok valojaban, de nem merem. Nem akarom, hogy a szemembe mondja nyiltan talan azt, hogy nem, semmit nem akar. Igy esetleg maradhatok egy olyan tudattal, hogy erdeklem, csak fel. Ez is jobb, mint a "valosag". Szeretnek vele lenni, szeretnem ha o is igy gondolna, de "nem varhatok ra orokke...hisz ra varni olyan, mint esore aszalyba, hasztalan es idorablo." 

Szerdan voltam nala. 2012. 10. 17. -en. Ezt csak azert irom igy, mert most volt az elso olyan alkalom, hogy elmentem egy srachoz. Csak O, es en, es senki de senki mas. Hogy oszinte legyek nagyon feltem, hogy mi lesz, hogy lesz, majd be kell mutatkoznom a lakotarsainak, lehet nekik se fogok tetszeni. De aztan erot vettem magamon, es ugy dontottem, meg fogom banni ha nem megyek, igy elmentem. Meg akkor nap sms-t irt, hogy mit csinalok, en meg kis szukszavuan valaszoltam, megkerdezte megyek e, es mondtam, hogy rendben van. Mire mar elkeszultem,nem igazan feltem. Elmult, picit megnyugodtan, de azert nem teljesen.
Talalkoztunk, otthoni ruhaba volt, semmi erdekes, de nekem igy is nagyon tetszett. Lehet, hogy feszult voltam egy picit, sott eleg valoszinu...de belul meg mindig en voltam. Meg akart csokolni, de picit elforditottam a fejem. Nem tudom miert, de... en se tudtam, hogy hogy is kellene viselkedni. Mert ugye...ugy ahogy akarnek, ugy sose lehet. Felmentunk hozza, bemutatkoztam a tobbieknek, vegulis nem is volt olyan ciki mint azt gondoltam. Hogy zavarban voltam e? Biztos!! De nem tehetek rola..ilyen vagyok. Bementunk a szobajaba, eloszor a szekre ultem le, majd atultem az agyra, o is...es beszelgettunk. Valami jo zenek mentek, es meggyujtott egy gyrtyat is. Nagyon jo volt. Kicsit hihetetlen volt, hogy en...ott...vele... De megis igy volt.
Hogy oszinte legyek, felek attol, hogy ez az egesz eroltetett. Talan nem is illunk ossze, talan nincs is mirol beszeljunk csak azert van ez a nagy rajongasom mert nagyon tetszik ahogy kinez. Nem tudom igazabol. A viselkedese is nagyon jo de akkor, amikor egyutt vagyunk. Amikor ketten vagyunk. Csak ketten. Velem foglalkozik, es neha neha szepeket is mond. Ertekelem, hisz sose szerettem azt, ha allandoan a jo dolgokat mondjak, mert akkor azt megszokod es mar nem olyan. En megprobaltam ugy viselkedni, mintha engem nem igazan erdekelne a dolog, mintha nem lennek oda erte, mintha nem csak azt szeretnem tudni, hogy O az enyem, es csakis az enyem. Ugy probaltam viselkedni, mint akinek mindegy. Talan picit fa**ra is vettem. Kicsit csak...Nem akartam, tenyleg nem, de ezt kezdem megtanulni az elettol, hogy nem viselkedhetunk mindig ugy, ahogy igazan szeretnenk. Szoba jott az, amit a szorakozohelyen mondott (szeretnel e kapcsolatot velem), mondtam, hogy mondja ki, mi volt az. Azt mondta, ugy erzi magat most mint az ovodasok, es en is olyan fura vagyok most. Nem baj, gondoltam es addig addig...amig, szinten elmondta, hogy szeretnek e kapcsolatot vele, de ezuttal megkerdeztem, hogy "miert, te szeretnel?". Itt latom most is magam elott, ahogy elkomolyodik, ram nez es azt mondja "igen". De miert? Miert szeretne, ha nem ugy viselkedik? De hisz en se tudom, hogy mukodik egy kapcsolat de szerintem nem igy. Talan normalis ha beszelgetni szeretnek vele. Rendben van az, hogy nem minden percbe, de talan minden nap egyszer...vagy akar, ketnaponta. Vagy ilyesmi. Vagy, amikor o is a varosban van, es en is, akkor irjon, keressen. De miert nem teszi? Miert nem keres? En ezt nem ertem. Ugy orultem, mert kozos baratunk hivta szerdan, hogy menjenek bulizni, de azt mondta a csaj MegAnd, hogy nemet mondott, mert, hogy megyek en hozza es olyan boldognak tunt, es egy picit zavarban is volt. Vajon nem tetszettem neki? Ez lehetett a baj? Es emiatt nem keres? Hisz miutan eljottem tole, nem irt nem hivott. Masnap en kerestem, es azota semmi. De nem haragszom ra, tenyleg nem. Es duhos sem vagyok. Ha valami nem megy nem kell eroltetni. Es tenyleg, van, hogy nehez ezt elfogadni, de el tudom fogadni.
Talan fel. Talan fel attol, hogy en is megbanthatom. Vajon volt o mar valaha szerelmes? Vagy...nem is biztos, hogy akar kapcsolatot. O nem olyan mint amilyennek mutatja magat. Vagy igen? Pont olyan, es en kepzelem el rosszul? En kepzelem azt, hogy olyan o valojaban, mint amilyen velem, amikor kettesben vagyunk? Nem tudom.
Fekudtunk az agyon, es olelt, es valami jo zene ment, valami lassu, szep...es megszoritott es olelt, es csokoloztunk. Nem probalkozott, es nem is eroltetett semmit. Ezt ertekeltem. Semmi sem tortent csokolozason kivul, de az jo volt nagyon. Szerettem volna, tobbet beszelgetni vele, szerettem volna, ha valahogy megjobban erzem, hogy orul, hogy ott vagyok vele es mintha nem akarna, hogy elmenjek soha. De igy is jo volt. Ennek is orultem. Csak sajnalom, hogy nem keres...legalabbis eddig nem tette. Felek attol, hogy meg fogom unni, ezt a -beszelunk egy heten egyszer- dolgot. Nem akarom mondani neki, de talan ha adodik ra alkalom, mondani fogom. Csak megkerdem tole, hogy normalis e igy ez, vagy...nem is tudom. Egyelore semmit nem fogok tenni. Keresni se, ha engem akar, ha tenyleg engem akar, ugy ahogy vagyok, akkor bizonyitson picit. Ismerem magam, nem kerek sokat, nem is kernek...csak lassam, hogy fontosabb vagyok neki, mint a tobbi lany. Legalabb egy picivel, es ha igy van, en is mindent megteszek erte, de csak akkor...ha ez tenyleg igy van! 

"I know you've been hurt by someone else, I can tell by the way you carry yourself...but if you let me, here's what I'll do: I'll take care of you!"

Azt hittem majd ezt a cimet akkor fogom irni, amikor eloszor leszek szerelmes. Nem tudom mit takar ez a szo, de ha valami csak akkor faj, ha erzeseid voltak...akkor nekem vannak. Kimondhatom vajon, hogy szeretem Ot? Mert...szeretem Ot. Akarmit is jelentsen a szo. Hianyzik, csak ra tudok gondolni egesz nap, ha a telefon megcsorren remelem, hogy o az de egyben a testemet atjarja a hideg mert felek, hogy ha O az, mit is mondhatnek neki. Miert kell mindig ilyen nehez legyen? Mikor van az, amikor minden siman megy, es szereti egymast egyforman a ket fel. Van egyaltalan ilyen? Szeretnem ha itt lenne velem, es elmondhatnam neki amit erzek anelkul, hogy kinevetne, hulyenek nezne, vagy a legrosszabb... nem ugyan igy erezne. Szeretnem, ha szeretne. Szeretnem, ha ugyan ugy erezne mint en. De nem... Akarmennyire is fajjon, nem enyhulhetek meg tobbet, de tenyleg nem. Nem irhatok neki vissza, es nem vehetem fel a telefont. Ez csak egy alom volt, amirol azt hittem, hogy eletemben eloszor talan osszejohet. Nem. Most se johet ossze. Nem tudom mi az, ami miatt ez igy kell legyen. Nem tudom mit rontok allandoan el, mi az amivel elijesztem. Talan most ezuttal nem en vagyok a hibas hanem a baratai? Szeretnem ezt hinni...de valoszinu nincs igy. Ha valakinek igazan kellessz, akkor keres, ir, hiv, megtalalja a modjat es nem szamit az, mit mond mas. Ez igy van, es kar masokat okolni. Nem, nem haragszom a baratjara. Ra se haragszom, oszinten mondom. En haragszom csupan sajat magamra, hogy hagytam ilyen kozel kerulni a szivemhez. Hogy hagytam magam sodrodni a tundermesevel. De nyaron meg olyan szep volt minden. Minden nap beszeltunk...es olyan szepeket irt, es amikor talalkoztunk az olyan szep volt. Nem...nem banom, hogy megtortent, egy percet se mert nagyon jo volt minden vele toltott perc. Nem banom azt, hogy amikor megcsokolt en csak mosolyogtam, es azt se banom, hogy mikor ott volt mellettem, egesz vegig kalapalt a szivem es csak a helyes szavakat kerestem. Nem banom azt, hogy a legjobb baratnomnek a volt baratja, es a legjobb baratnomert barmit megtett volna, hogy a legjobb baratnomert sirt. Nem banom. Faj? Kibaszottul faj. Erzek valamit itt belul, amit uuuuugy de uuuugy ki szeretnek szakitani innen, hogy csak egyszeruen ne meg erezzek semmit. De nem lehet. Tudom, hogy kepes vagyok tultenni magam ezen is, mind mas sokmindenen. Tudom, hogy eros vagyok, es nem fog sokaig tartani ez a fura fajo erzes itt belul. Tudom, hogy egy ido utan nem vele a gondolataimban fogok kelni es fekudni. Nem tudom, mikor...de egyszer ugy fogok talan ra nezni, mint barki masra. 
Szerettelek volna, nagyon tudtalak volna szeretni. Akartam volna, hogy szeresselek...talan meg is tortent egy kicsit. De volt valami...amit sokkal de sokkal jobban akartam volna. Az, hogy te szeress engem!

Mindig, de tenyleg mindig amikor kezdem azt hinni, hogy mostmar tenyleg jo iranyba haladok, valami mindig tortenik. Azt hittem, vegre egyszer az eletemben szerelmes lehetek, es talan...hogy mostmar magamnak se hazudjak, talan egy picit mar az is vagyok. Hisz reggel elso gondolatom O volt, este lefekveskor szinten. Sott, egesz ejszaka, amikor megebredtem, akkor is...almaim csak vele. Orult vagyok. Es mindezek ellenere, tartozkodom, probalok ugy tenni, mint aki eros es senki de senki nem erdekel, es ha neha lehetek oszinte, akkor elmondom, hogy szeretnek vele lenni, de ez a maximum. En tudom, mindig is ott volt a fejemben, hogy nem mukodhet a dolog, hogy neki kellemetlen a baratnom miatt, mivel egyutt voltak, es O szerette a baratnomet. Szerelmes volt. Azt mondta ugyan, hogy mar nem erdekli, es en naiv...neki elhittem. Hogy is hihettem el?! Hisz egyertelmu, hogyha valasztania kellene kettonk kozott, nem engem valasztana. A baratnomre oszinten, nagyon oszinten cseppet sem haragszom, sott a fiura sem, hisz minek?! Az erzeseinket nem iranyithatjuk es ez igy rendben is van. Csak olyan nagyon szerettem volna vele lenni. Olyan nagyon szerettem volna azt hinni, hogy ugyanannyira amennyire nekem kellene o, annyira kellenek en is neki. Vagy legalabb is fele annyira...sott, akar egy ici picit is. Oszinten szolva faj....igen faj, mert szivbol es oszinten vele szerettem volna lenni. Igen, tisztelem amiatt, hogy azt mondta, hogy neki fura ugyanabba a hazba jonni ahol a baratnommel lakok, hogy neki meg mindig fura lenyegeben. Miert? Mert tenyleg erzett valamit a baratnom irant, es ennek orulok, tenyleg. Oszinten...szeretnem, ha nem igy volna, de tortent ami tortent es orulok neki, hogy nem szorakozott vele. Vele kellett talalkozzon elobb, ennek igy kellett lennie, es ez is okkal tortent. A szemem konnyel van tele, mert ugyerzem, szeretni tudtam volna, de nem...talan jobb is igy. Ha nem nekem szanta a sors, akkor elobb vagy utobb ugyse mukodott volna a dolog. Szep...tul szep lett volna, hogy igaz legyen. Es, hogy meg mit mondott? Azt, hogy szep vagyok...jo vagyok...de.... (kozos baratnonk szerint), nincs elragadtatva tolem. Nincs meg az a valami. Egyertelmu...en is voltam mar hasonlo helyzetben, nekem sincs meg mindenkinel az a valami. Maskor, hogy volt?! Ertem voltak ugy oda, megtettek volna barmit, en meg semmit de semmit nem ereztem, elutasitottam, jatszadoztam, mert nem erdekelt. A kocka fordult. Eletemben eloszor erzem azt, hogy tenyleg egyutt lettem volna vele, azokkal a hibakkal egyutt amik vannak neki...de ez nem mindig ilyen egyszeru. Most en vagyok az, aki nem kell a masiknak...

Hazajottem, a szulovarosomba erre a hetvegere, O pedig elment a testverehez. Nem beszeltuk ma es a tegnap se igazan... Allandoan O jar a fejemben. Nem akarom, hogy hianyozzon, es nem is akarok allandoan ra gondolni, de lehet, hogy nem megy. A lenyeg, hogy vele almodtam, mikor az elobb elaludtam. Egyutt voltunk, rendesen. Aludtunk, vagy nem is tudom mit csinaltunk. Egymas mellett fekudtunk. Olelt nagyon, puszilt, es szeretett ott lenni velem. Kacagtunk, nevettunk, es valamennyire en is fel tudtam oldodni. Nem ereztem feszengest. Kert egy teat. Csinaltam neki, igazultam es emiatt kiontottem...o nevetett, es egesz vegig nezett. Odamentem hozza, olelt, szoritotta a kezem, es olyan nagyon elethunek tunt...es olyan nagyon jo is volt...igen, jo volt, es akarom ezt!!

Bar kimondani konkretan, meg nem tudom...egyszeruen meg magamban sem tudom kimondani, meg a fejemben sem, hat akkor hangosan szinte keptelen vagyok. Tehat, hogy is volt.
Kedden, szuletesnapra voltunk hivatalosak a ket lakotarsnommel. El is mentunk, es ittunk is picit, de csak jokedvig. O, tudta, hogy fogunk menni ki bulizni valamerre, es en is tudtam, hogy fog menni o is... Meg a szuletesnapos fiunal voltunk kaptam egy sms-t tole: " :* " Nagyon jol esett, hogy gondolt ram, de tenyleg... Irtam neki, hogy hova megyek, es ha van kedve jojjon o is. De nem jott...kicsit bantam, es irtam neki, hogy kar, hogy nem jott...de nem irt ra semmit. Aztan vegul, mi ott kotottunk ki, ahol o bulizott. Minden ismerosunk ott volt, ugyhogy emiatt is mentunk oda. Az elejen tettem egy picit az eszem, mintha nem vennem eszre, hogy ott van, de aztan mar nem ment ez. Na jo, az igazsag az, hogy eszre is akartam venni. Megfogta a kezem, es kihivott. Beszelgettunk...de nem csokolt meg. Aztan azt kerdezte tolem, hogy akarok e komoly kapcsolatot. Tobbszor is feltette a kerdest, mire megkerdeztem, hogy kivel...a valasz annyi volt, hogy "velem". Mosolyogtam, igazabol zavarba voltam azt hiszem, de amennyire lattam o is, rakerdett ujra, mire azt mondtam, hogy igen akarok. Az teny, hogy o is ivott es en is, de remelem tenyleg komolyan gondolta. Igaz...megremiszt a dolog, nem tudom, hogy kell viselkedni, felek, hogy csalodok benne, felek, hogy elobb utobb az a velemenyem lesz rola, mint Heredi-nek, de mindenek ellenere, meg szeretnem probalni. Most az egyszer. Azt se tudom, hogy viselkedjek, nem tudom, hogy viselkedik egy baratno. De tokeletes szeretnek lenni neki. Hogy buszken mondhassa a baratainak, hogy "igen...O az!" Valami miatt felek, hogy talan nem igy gondolja, es en csak vagyok, mert nem volt mas... Nem tudom oszinten, nagyon szeretnem, hogy szeressen egy kicsit. Hogy lassam rajta, hogy megtenne ertem olyan dolgokat, amiket masokkal nem. Eddig se paanaszkodhatok, hisz tenyleg olyan helyekre mentunk, amit nem gondoltam volna...elso randi, masodik, harmadik...mindegyik filmbe illo volt. Remelem, tud majd egyszer ugy gondolni ram, ahogy en is gondolok (szeretnek) ra gondolni. Szeretnem tudni szeretni...

Az elobb jottem haza, taliztam Vele. Mar itt vagyunk egyetemen mindketten egy hete, de most hoztuk ossze, hogy talizzunk. Mar nagyon vartam. Feltem...de vartam. Mert akartam mar...nem tudom. Latni. Olyan fura nekem, hisz masokkal eddig sose volt olyan, hogy talizzak egyszer-ketszer, es utana ne kezdjem el latni a hibakat benne. De vele maskepp van, olyan nagyon, hogy erzem, hogy... nem tudom mit erzek, de nem olyan jo. Felek. Meg vagyok ilyedve egy picit. Ultunk a padon, megint nagyon szep helyre vitt, egy fajta parkba de nagyon szep volt. Ultunk a padon...es megcsokolt, es nem tudom mit ereztem a hasamban, a szivem vert nagyon. Nem tudom mi ez, vagy mi lesz ebbol, de ugy felek, hogy a vegen nem lesz jo. Tudom, hogy annak kene orulni ami van, es nem lenne most szabad, hogy picit is szomoru legyek, de megis most...gomboc van a toromban. Olyan szep, olyan jo vele beszelgetni, szepeket mond de ami a "legroszabb" nem latok benne, semmi hibat. Nezhetem kozelrol messzirol a belsojet a kulsejet...semmi. Ugy latom, mint aki pont olyan, amilyet szeretnek. Es ez megremiszt. Ezt mas is biztosan igy latja...es nem akarok szerelmes lenni, NEM AKAROK, mert nem akarom, hogy fajjon ha o nem erezne ugyanezt....

Tudom, hogy szinte minden eszembe jutott Vele kapcsolatban, mindent elkepzeltem mar 66 fele keppen, de erre nem gondoltam meg. Mi van akkor, ha olyan helyekre hiv, ahol en nem ismerek senkit vagy esetleg nem vagyok olyan jo kapcsolatban senkivel? Nem tudom mit tehetnek. A szivem melyen tenyleg mennek, de ugy felek...Felek, hogy nem tudnek ugy viselkedni ahogyan szeretnek, felek, hogy nem ugy alakulnanak a dolgok, ahogy elkepzelem, felek a tobbiek velemenyetol...felek. Nem fogom tudni ezt a hatart tullepni. Nem fogok tudni olyan lany lenni, amilyet a fiuk akarnak, nem fogok tudni olyan lany lenni, amilyet O akar. Mert tulsagosan felek.Hogy is mehetnek at a baratjaihoz, es kb. viselkedjek ugy mint a baratnoje?! Mikor azt se tudom, hogy kell viselkednie egy baratnonek. Annyira nagyon szeretnek mar vele talalkozni, de igy nem fog menni. Es hivott, hogy menjek, es nem egyszer, de nemet mondtam, es most rosszul erzem magam emiatt. Mert elment, es meg csak el se koszont. Barcsak tudnek olyan belevalo lenni mint masok, hogy ne erdekeljen senki es semmi csak az, hogy nekem epp per pillanat mi a jo. De nem megy. :( Es pont emiatt, akarhogy is szeretnem, hogy mukodjon...nem fog. Es ezzel a gondolattal meg kene baratkozni...

Elobb neztem egy filmet, iszonyat rossz volt, igy a veget nem vartam meg (Blue Valentine). Valami olyasmirol szolt, hogy mennyire szepen indulhat valami, es mennyire elromolhat a vege. (Gondolom a vege az lett volna, hogy ujra jora fordulnak a dolgok.) Na mindegy. 
Csak azert irok most egy picit, mert ezt...ezt le kell irjam ami most bennem van. Azthiszem reszben attol is felek, hogy nem vagyok neki eleg jo. Hogy nem tudna szeretni, ahogy en tudnam ot. Akarunk menni ismerosokkel/baratokkal egy hetvegi hazba, es egyik baratjaval volt egy kis nezetelteresunk. Mittudomen, olyan furak ok mind egy picit. Talan O nem annyira mint a tobbi, de van benne is. Na mindegy. Mi van akkor, ha nem hinne nekem? Ha nem erdekelnem annyira mint a baratai? Ha amit mondanek neki, rogton elmondana a baratainak, es oszinten szolva...nem igazan csipem a baratait. O nem olyan mint ok. Szeretnem azt hinni, hogy inkabb engem valasztana, inkabb nekem mondana el a dolgokat mint a baratainak, de nem tudok ebbe hinni. 
Azt kerdezte, hogy talalkozunk e penteken. Igazabol nem mondtam ra valaszt. A francba is...persze, hogy talalkoznek vele. Barcsak most is vele lehetnek....de nem tudok benne bizni, egyszeruen nem megy. Nem tudok elhinni semmit amit mond. Mit csinalhatnek, hogy ez valtozzon...Vagy talan tenyleg nem o a megfelelo? Azt hiszem, hogy...es kozben pedig dehogy?! Tudna szeretni? Tudna kedves aranyos segitokesz megerto lenni? Ott tudna lenni, amikor szuksegem lenne ra? Tenyleg engem akarna? Kepes lenne sirni ertem? Minden kovet kepes lenne egyszer megmozditani, csak hogy megtartson? Nem tudom...
Talalkozni akar velem penteken, ismet..., miert nem csak ez van a fejemben? Minek gondolkozom ennyit? Ahhhh...tokmindegy.

Ebben a percben fejeztem be a takaritast az egesz hazba. Ket emeletet csinaltam meg, bar meg maradt volna egy + a foldszint, de ott nem sok mindent tudtam volna egyebkent se csinalni. Mindent szepen megcsinaltam, felmostam kiveve a poooorszivozast, azt utalom fuj fuj. Az en szemszogembol nezve szinte ragyog az egesz haz, bar anya biztos nem epp igy fogja latni ezt. :D 
Alig varom,mar menjek vissza az egyetemi varosomba. Vagyis, hazaaaaa!! Otthonrol, haza! Meg mindjart megyek szemoldokoshoz, holnap fodraszhoz es kozmetikushoz, es aztan readyyy!! Alig varom mar. Kezdodik megint az egyetemi elet, yuhuuuuu!! 
Anyaek egyenkent eppen szuretelnek, tegnap en is segitettem, de ma annyira sut a nap es annyi darazs van, hogy inkabb kihagyom, es ehelyett valasztottam a haz takaritasat. Szerintem igyis ugyis joljart anya. :D Tata is itt van, elhozta nagyi, mert hat ugye nem tudja hagyni egyedul otthon, nehogy valami hulyeseget csinaljon. Es tegnap ugy elnezegettem...azert valamilyen szempontbol olyan szomoru. Hisz olyan magatehetetlen, all...nez ki a fejebol, es semmit semmit nem csinal. Szoval a szo szoros ertelmeben, csinalja a semmit. Gyuri a polojat, nezegeti, csavargatja, felszedi a levelet, keteszi egy masik helyre. Semmie ertelmeset nem csinal, es ha kerdezel valamit tole csak all es nez. Nem tudja mi van vele. Nagyjabol, mar meg van halva. Ilyenkor olyan rossz, miert Osveni halt meg es miert nem inkabb o? Nem rosszindulatbol mondom, de ez igy neki se a legjobb, es senkinek...foleg nem szegeny nagyinak. Na de majd valahogy lesz. Amugy tegnap olyat kacagtam rajta....Szedtem a szolot, o pedig ott allt mellettem. Felszedegedte a leveleket, es odajott es gyorsan (de pont mint a rossz kisgyerekek) betette a vedrembe. Mondom tatttttaa mit csinalssz? Ne tedd ide a vederbe a szemetet !! Erre o "nem nem, de ez vicces volt!!". Hat en fel oraig nevettem, de olyan jopofa volt akkor. :))) Azert latom magamon, hogy az ilyen emberekhez valamilyen szintig van turelmem. Na de ez azert nem a fo tualjdonsagom. :D
Dombal-al kapcsolatban, nem beszltuk par napig, de ugy gondoltam, nem is fogom keresni, gondoljon akarki akarmit, es mondjon akarki akarmit, en meg mindig abban a "korban" elek, amikor a fiu kell megeroltesse magat. Jolvan egyertelmu, hogy a lanynak is tenni kell lepeseket, de inkabb a fiunak. Ugyhogy eldontottem, en nem keresem most, ameddig nem keres o. Es tegnap keresett, hihi. :) Ugyhogy, most egy plusz pont emiatt. Mostmar en is fogom keresni, csak kivancsi voltam, hogy atmegy e a teszten. :)) Atment. :D  Ugyhogy most minden rendben azt hiszem, bar amikor csak arra gondolok, hogy O meg en, en meg O...kicsit elbizonytalanodom, es megremulok ugy az egesztol, de igyekszem ezt lekuzdeni. Remelem sikerulni fog. Megprobalok nem gondolni a rossz dolgokra, csak arra, hogy jo lesz, es akkor talan, talan tenyleg jo lesz, es vegre sikerulni fog ledonteni azt a falat, amit olyan erosen felepitettem, mert ez igy nem igazan allapot, hogy mindig megfutamodom a cel elott. 

De most oszinten, miert is sirankozok folyton? Eleg volt. Nem vagyok depresszios tipus, dehogy...LOL, csak neha szeretek olyan merengo lenni, illetve nem is szeretek, csak olyan vagyok en. Tenyleg...mint Peyton a OTH-bol. O is olyan kis zarkozottabb. Tudom, hogy ilyen vagyok, de minek? Mi ertelme? Abszolut semmit. Most semmi okom sincs ra, de megis olyan erosnek erzem magam, es mintha senki es semmi nem erdekelbe, pedig egyertelmu, hogy ez nem igy van. De erdekel, es be is vallom...na es akkor? Tenyleg alljak felre, tegyem felre az en eletem, azert, mert azt varom, hogy valtozasok tortenjenek? De hiszen nem is varom, sott felek is tole kicsit es talan emiatt tartok is az egesztol. Es ugyis ismerem magam, megfutamodok mindig. Akkor meg tenyleg mi ertelme van? Elem a mindennapokat, boldog vagyok, mert abszolut semmi okom nincs arra, hogy ne legyek az. Ha ugy lesz ahogy elterveztem, akkor ugy lesz, ha pedig nem, akkor mas lesz. Lehet rosszabb, lehet jobb, de mindenkepp mas, es ez mar jo. A dolgok majd megvaltoznak, ha keszen allok ra. Addig ugyse fognak, es ez igy jol is van. Minek surgetni azt, ami elobb utobb ugyis eljon? Mindent a maga idejeben. Enjoy every moment of the life, let's start doin' madness! =)

Valamit erzek ott belul. Mintha szoritana. Nem vagyok benne biztos, hogy ez jo erzes e, de azt tudom, hogy nem rossz. Elkudlte nekem, mintha nekem szolna, tole. Es ez annyira jo erzes tud lenni. Es csak ugy megolelnem, es azt mondanam, hogy en tenyleg ezt gondolom, es...es annyi mindent mondanek neki. De nem lehet, hisz erosnek kell tunnom, kell jatszanom a jatekot tovabb. De nem baj, talan ez igy van jol. Barcsak megolelhetnem most, csak ennyi...hogy erezzem, hogy tenyleg fontos vagyok neki, es hogy ki tudjam mutatni, hogy o is nekem. De ez....hat ez nem most lesz. De orulok annak is, ami van. Mert ez igy jo. Nagyon jo. :)

Hianyzik. Es utalom ezt. Utalom azt, hogy az emberek 98%-at annyira nagyon nehezen tudom megkedvelni, hogy kb barmit csinaljanak is, nem igazan erdekel, de neha neha jon egy egy abbol a maradek 2%-bol, es oket napo-hetek alatt kepes vagyok szeretni. Oke, talan szeretni tulzas, de nagyon nagyon kedvelni. Ez igy nem igazan van rendjen. Utalom az erzest, hogy szeretnek vele lenni, es nem lehet, mert neki valoszinuleg mas kell. Mit ronhattam el megint? Mi volt az, amivel kicssztak a kezeim kozul a dolgok?! Vagy sose voltak igazan ott? Talan nem...hisz ha valaki erdekel, nem azon gondolkozom, hogy iranyitsam, hanem probalok...jo benyomast kelteni. Talan vele tulsagosan is megnyiltam, tul hamar. Nem kellett volna. Bar mondom, hogy utalom a jatekokat, talan megis van ertelmuk. Megis kell tenni az elerhetetlent, es nem ugy van, ahogy [Virlab] mondta, "meglatjatok egymast, es tudjtaok, hogy kelletek egymasnak". Valoszinuleg ilyen nem letezik. Valaki mindig meghatral vagy meggondolja magat. Legtobb esetben en vagyok az aki meggondolja magat, es olyankor, amikor vegre evek multan van egy olyan szemely aki tenyleg erdekel, ugy ahogy van, minden pici hiabajaval ami van, akkor az illeto szemely hatral meg. Megigertem, hogy eros leszek, es nem erdekel senki tobbet, es nem engedek magamhoz senkit kozel, mert csak nekem faj. Es most megprobalom betartani...Eddig se ment konnyen ez a dolog, talan pont emiatt, mert tudat alatt nem is akartam. Mostmar nem csak tudat alatt nem fogom akarni. Mostmar tudatosan epitem fel a falakat magam korul. Jobb lesz igy. Hogy igy nem fogom megtalalni soha azt akit akarok? Legyen ugy...elvegre "a nagy szerelem majd ugyis megtalal..." ?! Whatever...

Mindig is tudtam, hogy jobb vigyazni ettol az egesz LOVE THING-tol, de egy bizonyos ponton azt gondoltam, hogy mi van ha megis kepes vagyok ra? Mi van, ha megis meg tudok birkozni vele, bizomyara rossz oldala is van, es rossz dolgokkal is jar, de arra godnoltam, hogy a rosszat helyettesiti es karpotolja a sok jo. Es egy adott pontig igy is volt. Bar az elejetol feltem mar, hogy mmi van, ha csoldni fogok. De nem figyeltem erre, most az egyszer nem.
Mikor valami rossz tortenik, hirtelen elfelejtek minden jot,es csak a rosszra tudok godnolni. Nincs apellata. Be kell latnom, hogy nem tudok megbizni senkiben, es semmit se tudok elhinni senkinek. Foleg nem fiuknak. Azt hittem, vele maskepp lesz, de nem. Neki se tudok hinni. Csak arra gondolok, hogy szivat, hogy csak jatszadozik, hogy valojaban nem is akar engem, hisz miert is akarna? Mitol vagyok en jobb, mint azok a lanyok akikkel volt vagy akikkel lehetne?! Semmivel...en csak egy atlagos lany vagyok, akitol ha annyit is ker, hogy csokolja meg, nem kepes megtenni. Egy olyan lany, aki nagyon lassan tud egyrol a kettore lepni. De nagyon gyorsan szeretne. Egy lany, akinek szuksege van a szeretetre, de o nem tudja kimutatni amit erez. Egy lany, akinek eleteben masodszor tenyleg kelett volna valaki, tenyleg...es ujra azzal szembesul, hogy nem sikerulhet. Onbizalom miatt? Miattam? Masok miatt? Elvarasok miatt? Nem tudom. Mar nem tudom, vagy meg nem tudom. Eltunnek most egy  kis idore, latnom kell, hogy fontos vagyok e neki... De eltunni is felek, mert szembesulnek azzal, hogy nem...nem vagyok. 

Igen, ahogy talan egyre kozelebb vagyok, annal biztosabb, hogy felek. Pontosan nem tudom mitol, vagy nem is tudom...talan attol, az erzestol. Amit mar ereztem, es nem volt jo. Amikor remeltem es vartam valamit, es nem ugy tortent, vagy kellemetlen meglepetes volt... Talan attol az erzestol, amit tudom, hogy ereznek ha nem ugy alakulnanak a dolgok, ahogy gondolom. Az a furcsa erzes a mellkasomban, ami olyan mintha nem kapnek levegot, es mindegy mit csinalok mert nem mulik el. Igen, talan ettol felek. De hat ennek az egesznek jo oldala is van, akkor mitol tartok? Hisz...annyi minden jo tortenhet, persze a kockazat is benne van, de hat ez mindennel igy van. Felek az egesztol nagyon nagyon, de ugyanakkor, epp amilyen nagyon felek, annyira nagyon szeretnem is, vagy legalabbis...azt hiszem. Amit tudok, hogy hihetetlen szamomra az a teny, hogy valakinek tenyeg csak en, egyedul en kellek, es hogy amikor felebred en jutok eszebe, es amikor lefekszik ram gondol, es alig varja, hogy lasson es beszeljen velem. Nekem ez hihetetlen, de megprobalom... Megprobalom elhinni amit mond es ami mindent megoldana, megprobalok bizni benne! Igen, obenne. 

Masodik randi. Az elso a tegnap volt. Hogy kivel is? Egyertelmu. Vegre egyszer, tenyleg azzal a szemelyel, akivel minden egyes porcikam akarta mar a kezdetek ota.

Megbeszeltuk, hogy talizunk, annyit irt, hogy "majd kiulunk a dombtetore", hat kicsit csodalkoztam, hogy megis mi van a fejebe, hova akar menni, poenbol meg is kerdeztem, hogy "mi a dresscode, trening?" Erre csak annyit mondott "en rendesen oltoztem fel, hisz ez egy randi!". Ahogy ezt olvastam, mar ereztem, hogy ez most...jo! :)
Ezutan felhivott, hogy mit csinalok es elindultam e mar, mert ha nem megker hozzak egy bornyitot, mert elfelejtett. Hat fogalmam sem volt komolyan, hogy hova akar menni, mit akar csinalni...
Hat vittem, ahogy megkert ra. A varosba, van egy nagyon szep hely, ahonnan az egesz varost latni lehet. Oda akart elvinni. Es oda is vitt. Felmentunk a legmagasabb pontjara, leultunk, kibontotta a bort, poharakat hozott, toltott, koccintottunk, az egesz varost latszott gyonyoruen megvilagitva...az ido nagyon jo volt, nagyon kellemes, es mindennek a tetejeben, telihold volt. Ennel valahogy jobban el se tudtam kepzelni. Mindig is hasonloan kepzeltem el egy tokeletes randit.Csak ketten, nem beulni valahova, hanem tavol az eberektol, gyonyoru kilatas a varosra, es hat a telihold, az csak hab a torten. Megprobalt megcsokolni, persze eloszor nem igazan engedtem neki, de utana mar nem tudtam megallni. Nagyon jo volt. Beszelgetunk mindenrol. Nem gondoltam volna, hogy ennyi temank lesz, de volt. Talan voltak csendek, de egyaltalan nem volt kinos, egy percre sem. Megkerdezte voltam e mar szerelmes, mondtam neki, hogy meg nem es en eleg messze is allok ettol. Erre, hogy majd o segithet. Kerdeztem tole, hogy megtanitana ra? A valasza: "ez csak toled fugg". Azt hiszem, ez igy pont jo volt. Talan kicsit tobb annal, hogy jo! Kerdezte fazom e, mert ha igen menjunk hazafele. Faztam mar, igy elidnultunk, megfogta a kezem, es egesz vegig ugy mentunk. Minden olyan nyugodtnak es tokeletesnek tunt, hogy egyszer csak azon vettem eszre magam, hogy azon gondolkozom, hogy ez tenyleg megtortenik velem?!?! Es ra kellett jonnom, hogy IGEN!! Tenyleg!! Hihetetlen de igaz. Hazajottunk, elkisert hazaig, megcsokolt, azutan pedig elment. 

Ma olyan delutan 6 ig kb, se hire se hamva nem volt. Neten nem voltam mivel tanulgattam, igy nem beszeltunk, nem gondoltam volna, hogy fog keresni. De keresett. Sms-t irt, a kovetkezot: "van valami programom mara, mert megy haza ejjel". Mivel kulon varosokban elunk, csak egyetem alatt, vagyunk ugyanott. Annyit irtam vissza, persze a csajok segitsegevel :D, hogy "igen, talalkozom veled". A valasz egyszeru es tomor, ugyszinten mint amit erre kaptam "fel 8, kozpont?", akkor ugygondoltam folytassuk a hatarozottsagot "nem, ma en dontok, gyere ertem". Ugy is tortent. Amikor taliztunk megcsokolt, persze en picit huzodoztam, de aztan belejottem. :D Setaltunk egy kicsit, majd leultunk egy padra, eleg getto hely volt, ugyhogy mondtam is neki, hogy a tegnap elvitt o egy helyre, ma en viszem el ot. Itt nemmesze ahol lakunk, van egy nagyon szep to, oda setaltunk el. Telihold van ma is, talan szebb mint a tegnap. Ugynevezett metamorphozison megy at ma ugymond a hold, allitolag kek lesz. De nem volt... Leultunk a to szelere, az, hogy gyonyoru volt, nem kifejezes! :) Ott aztan, hulyeskedtunk, beszelgettunk, kacagtunk, csokolztunk...es en egesz vegig mosolyogtam, amire o ra is kerdezett, hogy mindig mosolygok? Hat mondtam jobb mint sirni. Ha engetm te sirni latsz, tudd, hogy nagy a baj. Mondta, hogy nem baj az, ha mindig mosolygok sott, ez neki nagyon tetszik. Azutan felalltunk, setaltunk haza, hogy erje el a vonatot...egy auto ablaka kicsit koszos volt, belerajzolt egy szivet es a nevem. :)) Persze nevettunk rajta, mert ugye nem gondolta o komolyan, de jopofa volt. :D Elsetaltunk haza, elkisert. Megcsokolt, es megolelt es uuugy szoritott, es en is ot. Es nem tudom pontosan mit ereztem, de nem gondoltam semmire, csak arra, hogy most ez jo, hogy most ez milyen jo...Nem akartam volna elengedni en sem ot, majd mondtam, hogy menj mert lekesed a vonatot, de nem ment...olelt, es fogta a kezem. Es ujra es ujra egesz hosszasan....majd vegul, elment. 

Most is, allandoan mosolygok, de keptelen vagyok nem ezt tenni. ANnyira jo minden, most csak ket dolgot szeretnek meg olyannyira mint ezt...[Heredieri] jojjon ossze ma [Mararn]-al, mert ugye ok ma egyutt vannak, egy nagyon szep balon. Es remelem nagyon jol alakulnak a dolgaik, es hogy [Heredieri] kepes elmondani eleteben eloszor mar az erzeseit [Mararn]-nak. 
Es a masodik pedig, hogy sikeruljenek a vizsgaim. Igerem, odateszem magam, megjobban ahogyan eddig is, de ereznem kell azt, hogy most tenyleg rendben vagyok. Es talan ez igy is marad, legalabb egy kis ideig, ertekelni fogom...:)

Ha most egy zene el tudna mondani, hogy erzek...akkor ez lenne az. Jo erzesek, mert nincs miert ne jok legyenek, de felelem es valamilyen szempotbol egy bizonyos szomorusag is. Felek a vizsgaim miatt elso sorban, mert most valahogy ugy erzem nem tudok tobbet, hogy nem vagyok kepes tobbre...es ott vagyok, hogy feladom, es lesz ami lesz. De nem csinalhatom meg ujra, most sikerulnie kell, csak annyira nehez. :( Fejem faj...ugyerzem lazam is van, es felek nem vagyok kepes teljesiteni azt, amit elterveztem, amit kituztem magamnak.
Masik oldalrol, tenyleg nincs miert szomorunak lennem, hisz kb. most mondta O, hogy amikor idom van szoljak neki, legszivesebben azt mondanam, hogy ettol a perctol arrafele barmikor, de hogy is lehetne ilyet mondani?! Hisz allandoan, az ellentetjet kell mutatni annak amit erzel, mert igy keri az elet, mert csak igy tudsz elerni barmit is. Mekkora hulyeseg...de sajnos igaz. :)

Nem akarok, es nem is szeretnek negativan gondolkozni, vagy negattivan hozzaallni a dolgokhoz, hogy azt mondjam, hogy errol ennyit, kesz itt nincs mirol beszelni mert talan nincs igy, es minden kis porcikam azt szeretne, hogy ne is legyen igy, csak valami miatt ezt erzem. Tudom, hogy en neha kepes vagyok kicsit tulreagalni a dolgokat, es ezt probalom most normalisan kezelni, nem beszeltunk mar ket napja, pedig lett volna alkalom...de talan nem akar. Vagyis az a baj, hogy allandoan ez van a fejemben, hogy O nem akar. Meggondolta valami miatt magat, de akarmennyire is szeretnem, nem fogom most keresni. Nem akarom keresni. Vagyis hat igen....akarom, nagyon is, de nem lehet! Miert nem keres o? :( 
"50 ways to say goodbye", ezt a zenet osztotta meg. Igeeeen tudom, hogy ez semmit sem jelent, csak akkor mikor mar azt hittem, hogy minden jol van, es jo lesz, akkor hirtelen eltunik, es semmi... Tudom, ez meg csak ket nap, hogy nem beszeltunk, es nem is akarom tragediakent felfogni, es probalom, de nem megy. Nem vagyok magammal megeledgedve, es ameddig en nem vagyok, addig nem varhatom el, hogy masnak jo legyek igy. Foleg nem olyanoknak mint neki. Talan tevedtem, es nem is akart semmit tolem eddig se... talan csak "it was only just a dream". :)

"Jol van, lehet igazad van es Magdi vagyok, vagy nem tudom, de orulok neki oszinten, el se tudom mondani mennyire, hogy lehet komolyan vesz, es barcsak lenne az egeszbol valami, barcsak egyszer mar en is elmondhatnam h szeretek valakit es engem is o, de ugy felek...s nem tudom miert, ilyen idiota vagyok, hogy amikor mar tenyleg es mostmar tenyleg tokeletes lenne, van mirol beszeljunk, tetszik, lathatolag en is neki, hulyeskedunk is, komolyan is beszelunk es meg talalkozni is akar velem...akkor valami megszolal bennem, hogy inkabb ne, de nem tudom miert  hidd el, nem vagyok semmi onkinzo... normalis ember vagyok es en is tudom hogy jo amit irt, sott meg annal is jobb, de en probalom ugy csinalni, hogy ugy tunjon mintha nem lnene jo mert ugy felek :( nem tudom minek...na...nem tudom ertsd meg. 
Emlekszel, mikor kimentem [Vir.Lab.]-al es hintaztunk...es azt mondta, nekem akkor hogy o ugy kepzeli el az igazi szerelmet, hogy meglat valakit, es minden fele jatekok nelkul, egymasba szeretnek, semmi macska eger jatek semmi, es onnanntol kezdve...minden megvaltozik. Es en akkor arra gondoltam,hogy en is pont igy kepzelem el mint o...hogy meglatom, es jatekok nelkul, tiszta lapokkal tudjuk, hogy mit akar a masik..de az a resz, hogy minden megvaltozik en azt nem akarom. Lehet gyerekes gondolkozas, lehet az is, hogy tuldramatizalom , nem tudom miert csinalom...annyi de annyi rendes baratom lehetett volna, de mindig en voltam aki megfutamodott, es igen [Geb.Fug.Szab.]-al is jol ereztem magam, amikor setaltunk akkor is, jo volt...csak neztem ra, es tetszett es ahogy beszelgettunk az is tetszett! De be kell valljam magamnak, hogy mindig en taszitom el oket es nem tudom miert mert AKAROM!! Es hidd el nekem, [DomBal] is nagyon akarom, es barcsak tenyleg en is lathatnam azt h egyutt vagyunk de felek, hogy megint en leszek az, aki meg fog allni a cel elott...erted mar? megertessz mar??? 
En csak remelem, hogy most minden minden mas lesz...ha csak belegonolok, hogy talizni akar velem, erzem h hanyingerem van eskuszom, hogy a gyomrom fejjel lefele van :)). De felek, hogy miutan talizok vele, megint hirtelen elmulik, es mar olyan lesz mint massal..mint [GebFug]-al, mint [VirLab]-al...hogy mar egyaltalan nem erdekel, es osszejovok vele mert azt hiszem, hogy jo ha megprobalom aztan megint nem erdekel. Mert elegem van ebbol, hogy mindig "hatha hatha" mar akarok egy baratot, meg akkor is ha felek, de nem tudom maskepp felfogni, ha egyszer igy gondolom...Estudom, hogy idiota vagyok :( de .... az az igazsag, felek valtoztatni a dolgokon...."

Azt hiszem, rajottem...a masodik legjobban az ejjeli uszomedencebe furdest imadom. (Az elso, orokke elso marad...a hajnali napfelkelte!)
Az elobb szoltam apunak, hogy nem e jon le usszunk egyet, mert elegge meleg is van, es mar reg akartam este, keson uszni egy jot a csillagos eg alatt. Reg nem voltam ugy, hogy abban a pillanatban, sehol mashol nem lennek szivesebben. De az elobb igy voltam. Valahogy olyan tokeletesnek tunt minden, es meg most is. Most minden olyan jo. Persze ha nem lennenek elmaradott vizsgaim talan megjobb lenne, de majd bepotolom ezeket is, remelhetoleg jo eredmennyel. :D
[Dombal]-al is beszelgettem, irt, hogy van egy pici dolga, de csak akart szolni, hogy egy 20 perc mulva is legyek meg ebren. Es olyan jo volt vegre oszinten leirni neki, hogy 'csak mert megkertel, maradok.' Ilyesmit en azelott soha nem irtam, mindent elpoenkodtam, nevettem jot, de most..bar nehez volt picit, de olyan jol esett. :) Nem akarok tervezni, nem akarok semmi elore latni vagy tudni. Csak olyan jo erzeseket akarok, mint amilyen most is van. Mert ez most...olyan nagyon jo! ☺ 

Azt hiszem, elmondhatom azt,hogy a dolgok igen csak jol alakulnak. Es sajnos szokasomhoz hiven, sajnos azt is elmondhatom, hogy kezdek megijedni. Ezt akartam, talan meg is kapom es eleg nagy a valoszinusege, hogy igen, es en ujra megijedek a tudattol. Tenyleg kepes vagyok megcsinalni ujra? Vajon tenyleg nem ereznem jol magam? De akkor meg miert akarom annyira? Ha nem akarna engem, akkor valoszinuleg nagyon rossz lenne, es eppenseggel most is szeretnem, hogy itt legyen. Csak azt hiszem felek..., hogy nem leszek eleg jo neki? Hogy talan o nem eleg jo nekem? Hogy nem lesz minden tokeletes? Vagy...,hogy megvaltozik az eletem, ugy, ahogy meg soha nem engedtem es soha nem hagytam senkinek. Nagyon szeretnem mar, de felek, hogy keptelen vagyok ra. Egy eletem van, es nem pazarolhatom el csak azert, mert felek...De mi van, ha keptelen vagyok legyozni ezt a felelem erzest? Talan tulsagosan felek az ujtol...(igen, [DomBal]-rol van szo). De ha soha nem leszek kepes belevagni, akkor nem fogok tudni megvaltozni, soha. Ezt nem akarom. 
De akkor mi bajom van? Ha nem akar, akkor a szivem meghasad, de ha azt irja, hogy csak en erdeklem, megijedek. Ez nem teljesen normalis. Talan nem vagyok teljesen normalis. :) Kerdesek? Oke:
Szeretnek parkapcsolatot? - inkabb megse
Szeretnem, ha szeretne valaki? - nagyon!
Szeretnek vegre szerelmes lenni? - nem tudom, talan
Felek attol,ami tortenhet es tortenni fog? Legyen az rossz...vagy jo... - IGEN!
Hogy miert? - ezt lenne jo megtudni....

Ha sikerulne, es osszejonne a dolog, talan belathatnam, hogy minden rendben van, es talan vegre egyszer en is rajonnek mi is az a szerelem. De mi van, ha szokasomhoz hiven, egy honapnal tovabb nem birom? Es rajovok arra, hogy o se jo nekem, es nem o kell...talan ettol felnek? Hogy rajovok, hogy egy ilyen fiu se jo nekem? Akkor milyen a jo? Persze..ezt nincs honnan tudnom, ameddig "ki nem probalom". Nem akarom, hogy ugy erjen veget mint a tobbi, tovabb akarom veli, tobbmindent, csak nem vagyok benne biztos, hogy kibirom. Mi van, ha olyan amilyennek a baratnom leirta? Nem beszel, nem keres, elfelejt dolgokat, nem jo barat... Valamiert megis hiszem, hogy nekem o kell. Talan o tenyleg mas lenne nekem, mint a tobbi...talan. 

Valamai, amit el szeretnek mondani, [OsvEni]-rol szol...arrol a lanyrol, aki az unokatesverem elso unokatesvere, es akirol irtam ket bejegyzesben, hogy nagyon remelem, valami csoda segitsegeve meggyogyul. 

2012.07.19 -  Anya koran jott be a szobaba, mi meg aludtunk, es kozolte sirva, hogy...meghalt. :(
Hirtelen fel se fogtam, unokatesverem fejet a parnahoz szoritotta es csak szirpogast hallotam. Elfordultam, es csorogtak a konnyeim. Ennel mar csak a temetes volt rosszabb. Latni, hogy egy szemelyt aki kozel allt hozzad, a fold ala temetnek a vilag legrosszabb dolga. Soha nem akarok a fold ala kerulni, se en egy egyik szerettemet se akarom ott tudni, soha. Ennel roszabb nincs! Sajnos egyszer mindenki meghal, feldolgozni iszonyatosan nehez, de vegignezni...az kegyetlen. Hamvasztani...a port a tengerbe, vagy egy csodalatos helyre szorni, sokkal....na jo, nem mondom, hogy jobb, mert abba sincs abszolut semmi jo, de jobb mintha fold ala temetnel valakit. 
Napszemuveg volt rajtam, korulottem mindenki sirt, en probaltam eros lenni, nem szeretnem, ha anyaek barmikor is sirva latnanak. Nagyon nem, egy eros lanyt neveltek. Megha neha nem is vagyok az, de ok buszkek lehessenek ram, egy eros kitarto lanyra. Mar amennyire lehet... :) 
De a napszemuveg alatt konybe volt a szemem, es amikor a sirt a foldbe helyeztek, ki is csordult a konnyem. Megsem ez volt a legszornyubb. Hanem latni a szuleit...ezt sose fogom tuni elfelejteni. Ott, abban a csaladban, akkor nap valami orokre megvaltozott.
Emlekszem, legutoljara kb. aprilisban talalkozhattunk, akkor is nagyon boldog volt. Megkert csinaljam meg a hajat, es nagyon szivesen meg is csinaltam. Bevallom, kicsit feltem talalkozni vele, mert tudtam beteg, es ilyenkor sok helyzetben nem tudja az ember mit is mondjon, de abszolut semmi jelet nem adott arrol, hogy neki barmi baja is volna. Nagyon jol allt neki a haj amit csinaltam, szepen kifestette magat, faradt volt, hogy magassarkut vegyen, de aztmondta, hozza kell szokjon ujra, hisz eleget fekudt mar az agyban... Meselte, hogy megismert egy orvost, nagyon jol nez ki, es meg is akart mutatni Facebookon, de azt mondta, majd megmutatja maskor... Akkor...nem gondoltam volna, hogy ezek az utolso percek, amikor en beszegetek vele. Barcsak ittlehetne meg most is kozottunk. Mindig emlekezni fogok ra, ahogy nevetett es amilyen jopofa lany volt, nagyon szeretetre melto volt es igen... nagyon sokan is szerettek, es meg most is szeretik. De valoszinu, egy sokkal jobb helyen van, mert abban a pillanatban amikor meghalt, elmosolyodott. Igy biztos vagyok benne, hogy most egy gyonyoru helyen van, es onnan nez le rank. [OsvEni], mindig az emlekeikben maradsz!  R.I.P.!! :(

Hol is kezdjem....ez a bejegyzes,most csak Rola fog szolni. 
Elmentunk legjobb baratnommel, [HerEdi], egy hetre egy fesztivalra, szekelyfoldre. Tudtam, hogy jo lesz es erdekes, de nem gondoltam volna, hogy ennyire meg fog erinteni az ami ott tortenik velem. 
Elmentunk kedden, ket baratunkal [JanBot es KomLev.]-el, hosszu volt az ut, de jo volt. K-nal aludtunk elso este, de meglatogattuk egy masik sracot, akit alig ismertunk. Van egy hoteljuk, es kb. a varos leggazdagabb embere, ha nem az egesz megyeje. A hazuk kb. olyan mint egy kastely, medence, lamborghini, x6-os minden.Medence partyval vartak. Jo volt tenyleg, de rajottem, hogy nem igazan olyan jo ennyire gazdagnak lenni. Jobb ha kevesed van, mert ertekelni tudod. Nem felvagni vele, nem buszkelkedni....Na lenygetelen, ez volt kedden.

Szerdan aztan elmentunk [MarArn] weekend hazahoz, ott voltunk vasarnapig. Tudtam, hogy ott lesz az a srac, aki a baratnom volt pasija, es nekem nagyon tetszik. Koztuk mar reg nincs semmi, ami volt is, az is regen volt, es baratnom azt mondta, egyaltalan nem erdekli, es persze, nem is erdekli, hiszen ot mas erdekelte, akivel ossze is jott ott (sajnos nem maradtak egyutt...egyelore, de en tudom,biztos vagyok benne, hogy elobb utobb ez lesz a vege). Tehat ott volt [DomBal]. 
Elso este ketten maradtunk, allandoan szivatott egy masik sraccal, es megkertem szepen, hogy hagyja abba, felejtsen el engem is, es a masik fiut is. Erre ramnez, es azt mondja, a sracot elfelejti, de engem nem fog. Hat nekem nagyjabol ennyi kelett, ebbol az jott le, hogy talan tenyleg tetszem neki. Ugy is viszonyultam utana hozza, kicsit flortoltem vele en is, kicsit o is. Nagyon jo volt. Elindultunk a fesztoval helyszinere, tobbiek megalltak az autoval, hogy mi is uljunk be, de mielott beutunk volna (kb. a csomagtartoba), gondotak egyet, es elmentek az autoval. Ejjel, sotetbe, ketten maradtunk az ut kozepen. Na hat, visszafele mar nem mentunk, elindultuk akkor gyalog tovabb. Picit teny, hogy ittasok voltunk, ez is valoszinu belesegitett, de mire mar odaertunk egymas kezet fogtunk, de tobb nem volt. Aztan, mikor megerkezdtunk a buliba elengedtem a kezet, es mondtam, hogy inkabb ne, mert nem akarok neki bajt (a baratjanak tetszem/tetszettem, de ez eleg bonyolult es mindekozbe leragott csont). Erre megfogja a kezem, es azt mondta, ha engem nem erdekel akkor ot se. Es ugy mentunk be a buliba. Egesz vegig egyutt voltunk, aztan megprobalt megcsokolni....de nem hagytam. Aztan tovabb tancoltunk, beszelgettunk, es ujra megprobalt...es akkor hagytam. Nem birtam ellenalni. :P 
Majd hazamentunk, o lefekudt az egyik vendeg agyba, es en pedig a masikba. Nagyon jo volt.
Masnap alig beszeltunk, szinte semmit. Mentek a kozeli tohoz furdeni, de amikor ok mentek el mi akkor erkeztunk meg, ugyhogy pont elkerultuk egymast. Este kezdodott elorol a buli. Valahogy ugy gondoltam, hogy ha elso este egyutt voltunk, akkor minden este igy lesz. Tevedtem. 
Lementunk a fesztival helysiznere, ok hamarabb elmentek mint mi, es amikor a baratnommel eppen mentunk befele, akkor o egy lannyal karonfogva jott kifele. Nagyon nagyon, szornyen rosszul esett. Pedig nem gondoltam volna, hogy ennyire 'meghat'. Hat elmentunk setalni baratnommel, aztan be a satorba bulizni. Egyszer csak hatrafordulok es eppen ott smarol azzal a csajjal. De nem volt szep lany egyaltalan. Hat jo gondoltam, ennyit errol. Tovabb szorakoztam, mar amennyire tudtam, mintha nem erdekelne, megint megfordultam mar egy teljesen mas lannyal beszelgetett. Na mondom tehat igy...akkor nem igazan erdekli ot. Arra gondoltam, hogy jo vagyok megfelelo vagyok, szep vagyok, csinos vagyok kellek neki. Nehez ilyesmire gondolni, ha nem teljesen igy gondolom de sikerult. Gondoltam magamba nezzek a szemebe, hosszan, es ugy "ahogy kell". Ez bejott. Ott hagyta a lanyt, es odajott hozzam, es meg akarta fogni a kezem. Persze nem hagytam. Beszelgetni kezdtunk, mar nem emlekszem miert, de tudtam, hogy nem akarok es nem is fogok haragudni ra, hisz nem a baratom. Rosszul esett, de ez van. A buli vege fele megint egyutt voltunk. :) Egyutt mentunk haza, egyutt setaltunk hosszan beszelgettunk es nagyon jo volt. Lefekudtunk aludni, mellem fekudt le ezuttal, es olelt egesz vegig es nagyon jo erzes volt, es nagyon szerettem ezt. Reggel amikor megebredtem, simogatta a vallam es megpuszilt. O elment haza, es mielott elment volna, ott mindenki elott megcsokolt, mintha a baratnoje lennek. Ez innentol kezdve ugyan igy ment minden nap, addig ameddig ott voltunk. Teljesen olyan volt, mintha egyutt lennenk, es mi tagadas....imadtam ezt. 
Vasarnap jottunk haza, es vasarnap reggel megkerdezzte, hogy talalkozok e vele, hogy setaljunk egyet mielott elmegyek, mondtam persze. Elment, es en is. Par barataimmal beultunk egy teraszra es a baratom Chek In-olt, Facebookon, nem telik el 15 perc kerdi az egyik baratom, hogy szoltam [DomBal]-nak is? Mondom dehogy, miert? Hat mert nagy dolog ot latni itt a varosba, es most epp ide tart. Jott leult mellem, egesz vegig egesz nap velunk volt, egyutt setaltunk. Azt az erzest nem tudom elfeljeteni. Egysze almondtam ilyesmit, le is irtam meg regebben ide. Most nagyjabol ugyan azt ereztem. Nem akartam se beszelni, semmit csak olelni ot, es el nem engedni. Szoritani, es tudni, hogy o az enyem. De ez nem tortent meg. 
Amikor eljott az ido, hogy elmenjunk, a tobbiek otthagytak minket kettesbe, o megolelt es megfogta a kezem, kerdezte, milyen volt, hogy telt mondtam neki, hogy jol, es kerdeztem hogy neki? Mire azt valaszolta, hogy neki nagyon nagyon jol. Megcsokolt...el akartam jonni, de nem engedte el a kezem, ujra megcsokolt, de meg mindig nem engedte el a kezem...majd mondtam neki, hogy tenyleg mennem kel, es utoljara meg egyszer megcsokolt es eljottem. Mintha orokre bucsuztunk volna el, de nem akarom ezt hinni. Nagyon nagyon jo volt. 

Aztan nem beszeltunk tobbet, nem irt se sms-t semmit. Es ereztem egesz nap tegnap, hogy egy falat ennivalo nem megy le a torkomon, mintha ossze lett volna szorulva a torkom, egesz nap csak ra tudtam gondolni, es csak rola tudtam volna beszelni masokkal. En nem vagyok ilyen, en nem vagyok ennyire...vagy megis. Talan ritkan ragaszkodok, de amikor igen akkor nagyon?! Vagy nem tudom, azt tudom, hogy keves embert szeretek igazan, mert keves emberbe tudok megbizni, de akit szeretek...azt nagyon, minden erommel. 
Kicsit korai lenne azt mondnai, hogy szeretem, ugyhogy errol nem is beszelek tobbet. 

Tegnap este vegul is, ramirt facebookon, hogy rendben haza ertem e, jol vagyok e, minden oke?! Elkezdtunk beszelgetni, es szobajott a vasarnap. Mondta, hogy jobb lett volna, ha nem megyek olyan koran, talan tudtunk volna egy kicsit kettesben lenni, es minden maskepp lett volna. Kerdeztem, hogy mire gondol ezzel. Azt mondta, hogy nem tud ugy tenni, mintha semmi sem tortent volna, fura volt a helyzet (mivel o vegul is, a legjobb baratnom exe), de o csak kettesbe akart lenni velem vasarnap es ennyi az egesz. Hogy mi is lett volna, nem tudja de tobb mint egy bucsu csok. Elmondta, hogy nagyon jol erezte magat ezek alatt a napok alatt, es remeli, hogy en is. Es azt mondta, hogy nem gondolta volna az elso nap utan, hogy masodik nap is fogjuk tartani a kapcsolagtot, mert azt hitte, hogy reszemrol csak egy botlas volt. 

Hat semmi keppen nem volt az. Imadtam az egyutt toltott idot, es barcsak meg rengetek ilyen lenne. Nem tudom pontosan, o mit szeretne, bar az egyik este ezt mondta "nagyon jol ereztem magam veled ezekben a napokban, es en folytatni szeretnem", rakerdeztem..."folytatni szertened??", a valasz ennyi volt "igen, folytatni szeretnem." Semmit nem mondtam ra, csak megcsokoltam. Es ez igy tokeletes volt. :)

A szivem majd kiugrott, es ennyi volt a fejemben...EN IS!!! De nem mondtam ki, csak remelem, hogy ertette. 
Szoval, tenyleg nem tudom, o mire gondolt, remelem, nem csak egy "Every summer has a story.", mivel egy ilyen kepet tett ki, amit mellesleg meg is emlitett, hogy illet a mi ugyunkhoz ez a kep. Es tenyleg remelem tobbet akar. Ezt a zenet tette ma ki, imadom, es csak nagyon remeleni tudom, hogy a szovegen van a hangsuly, es azt, hogy rolam szol...nekem szol. :) ♥